A régészeti leletek bizonyítják, hogy e tájon az avarok és a magyar honfoglalók is megtelepedtek. Nevét az oklevelek 1312-ben említették először. A település legkorábbi birtokosa a Gutkeled nemzetség, s az ő kezükön volt a 15. században is, de időközben több más birtokosa is volt, többek között a Dobi családnak is volt itt birtoka. A 17. század harcaiban a falu nem pusztult el, de lakosainak száma megcsappant. Birtokosa ekkoriban a Vécseyek voltak, később a gróf Bethlen és a Nemes családok tulajdona lett, közvetlenül a jobbágyfelszabadítás előtt pedig több köznemesi família birtokolja.
A Reformáció alatt nagyrészt reformátussá lett faluba a 17- és 18. században jelentős ortodox népesség települt. 1739-1740-ben pedig nagy pestisjárvány pusztított a településen, mely összesen 904 ember halálát okozta.
Bihar vármegye és Szabolcs vármegye 1827-ben egyezett meg az eddig az előbbihez tartozó Acsád község és Érmihályfalva külterületnek cseréjéről. Acsád ettől az évtől szabolcsi község.