A fundamentum

A két biztos pont közötti távolság az életünk, melynek során keresünk valamit, amit boldogságnak nevezünk. Ennek a definícióját sokféleképpen meghatározhatjuk, hiszen mindenkinek más erről a véleménye, mindenkinek mást és mást jelent a boldogság. Van azonban egy olyan alkalom, amikor közelebb érezzük magunkhoz mindazt, amit boldogságról gondolunk. Egy ünnep, mely a kereszténység alapja, a kiindulópont, a fundamentum. Egy rövid időszak, ami megváltoztat bennünket, csaknem kizárja belőlünk a rossz tulajdonságokat, kimenekül belőlünk a lelkünk sötét mélyén mindig ott bujkáló kísértés, a Gonosz. Képessé válunk az emberiség fejlődését, értelmét jelentő szeretetre, elismerjük és felismerjük azt az érzést, ami ugyanúgy bennünk van. A hétköznapokon egyre mélyebbre taszítjuk, ritkán ismerjük fel. Nem osztogatjuk, nem osztjuk meg, nem adunk belőle, pedig annál több terem, minél többet adunk át. Sokszor esünk bele abba a csapdába, hogy tartogatjuk, oda akarjuk adni, de nem tudjuk az időt meghatározni, amit erre szánhatunk. Akkor adnánk oda, amikor már hiába, amikor nem adhatjuk oda. Rákellene jönni minél hamarabb, nem kevesebbek, többek leszünk, ha időben odaadjuk.
Mert az idő fogy, minden nappal közelebb kerülünk a végéhez. Szörnyű tragédiák kurtítják meg a kigondolt időt. Nem tudjuk ki következik, mikor válik véglegessé a tény, nem adhatjuk oda, amit még akartunk, nem kaphatjuk meg amire vártunk, amit még szerettünk volna. Nem értünk egyet az Úr akaratával, nem értékeljük a szándékát, nem vigasztal senkit az, hogy neki is szüksége van jó emberekre maga mellett. Elfordulunk tőle és nem bocsátjuk meg neki, ha elveszi tőlünk azt, akinek még sokat akartunk adni. Talán nem is kell. Ettől még ugyanúgy meghozza a következő döntést, és sorban egymás után válunk égi seregének tagjaivá.
De a legfontosabb döntést már 2003 évvel ezelőtt meghozta. Értelmet adott a halálnak, amit persze mi sohasem fogunk elfogadni.
A születéssel adott értelmet a halálnak. Jézus Krisztus születése ad értelmet a halálnak, ezért is válhatott a kereszténység legnagyobb ünnepe az emberiség legszebb ünnepévé.
A születés értelmét, az életet, és annak értelmét a szeretetet állította ezzel a középpontba. Az öt nagy világvallás ünnepeiből kiemelkedik a kereszténység Karácsonya, mely mindenütt a szeretet ünnepét jelenti. Idő eltolódások vannak, melyek talán egyszer majd eltűnnek, de az ünnep értelme mindenki számára világos. Igaz volt időszak, amikor a Télapó ünneppé változtatták Jézus születését, amikor a Betlehemeseket és a kántálókat megpróbálták kiűzni az emberek életéből. Bizony még sokan emlékszünk erre az időszakra. Nem sikerült, nem sikerülhetett, mert magát a szeretetet akarták kiűzni az emberekből, ajándékozási szertartássá silányítva a legszebb emberi érzéseket felszínre hozó örömünnepet.
Szerte a világon, még más vallások hívei is ünneplik Karácsonyt, sokféleképpen, sokszínűen és ugyanazzal az érzelmi tartalommal, ahogy mi magyarok. Nemzetek identitását határozza meg az ünneplés maga. A szokások és a hagyományok okozta érzések tartják egyben a nemzeteket és ebben a határok nem jelenthetnek akadályt. A magyarok Karácsonya szegényebb lett egy ajándékkal, de hiszem, hogy egyszer még odakerül a képzeletbeli fa alá.
Az ünnep azonban örökké megmarad, s ha az örök, akkor a szeretet sem múlhat el. S a szeretet ereje úrrá lesz minden más emberi érzésen.
Hinnünk kell benne egész életünkben, mert csak így maradhat reményünk az útra, melyet kijelöltünk magunknak.
A boldogság keresése a mindennapokon megedzi az embert, könnyebbé teszi a küzdelmeket, de koptatja és gyengíti is egyben. Nem mindig sikerül feltöltődni, nem sikerül mindig ugyanolyan lendülettel nekivágni a feladatoknak. Ilyenkor Karácsony környékén visszaköltözik az erő a fáradni kezdő karokba, újra megfeszülnek az izmok, mert közeleg a pillanat, mely megérinti a Világot. Összejönnek a családok, felkeresik egymást a rokonok, még a szomszédok is többet beszélgetnek. Hajlamosak vagyunk kisebb megbocsátásokra, elnézünk máskor bosszantó dolgok felett. Csodálatos érzés, talán egész évben nem tapasztalt bizsergés a szív tájékán. A lelkek összeérnek, megnyílik az ég és együtt vagyunk mindenkivel, akivel akarunk. Egy kicsiny idejű béke a világgal, egy rövid időszak szeretetben.
És rájövünk, a boldogság nem a cél, hanem maga az út.
Boldog Karácsonyt mindenkinek.
Nyíradony Város Képviselőtestülete !