Búcsú a közszolgálat világától

Azért sem, mert természetes (bár mindenkinek ilyen lenne, aki az országban dolgozni akar), és azért sem, mert az aktív kor jelentősége csak akkor válik igazán fontossá, amikor már látjuk a végét, közeledik a hivatalos búcsú ideje.
Hogy másabb-e a közszolgálat, mint más munkaviszony, arra inkább azok tudnak hiteles választ adni, akik mindkettőt próbálták. Arra merek vállalkozni, hogy véleményt mondjak erről, ugyanis 12 évet munkaszerződéssel alkalmaztak, és a választók megtisztelő bizalmából a 13. évet tölthetem közszolgálati jogviszonyban.
A munkaszerződéses és közszolgálati jogviszony közötti legnagyobb különbséget véleményem szerint az jelenti, hogy előbbinél a mindennapokban viszonylag egy szűk körnek kell megfelelni, az utóbbiban pedig egy lényegesen nagyobb körnek kell(ene) megfelelni, ami rendkívül nehéz. Előbbi esetben általában egy-két, rosszabb esetben három-négy főnök „keseríti” az életünket, utóbbiban pedig a munkahelyieken kívül, ami általában megegyezik a hagyományos szerkezettel, ott van maga a város közigazgatási területének lakossága.
A közszolga ugyanis a helyi emberek előtt végzi a munkáját, a helyi emberek szolgálatára szegődött, ezért minden lakosnak, minden ügyfélnek, joga van véleményt alkotni és mondani a munkájáról.
Természetesen az utóbbi, vagyis a közszolgálati munka esetenként különleges előnyökkel is jár. A dolgozó biztonsága általában nagyobb (kivételt azonban éppen a jelenlegi nem normális politikai helyzet jelenti), valamint a hasznosítható információk elérhetősége, illetve az erős érdekérvényesítési lehetőség is vitathatatlanul előnyökkel járhat.
A közszolgálatra szegődött, vagy arra lehetőséget kapó dolgozók az esetek nagyobbik hányadában maradnak a kötelékben, de voltak és talán még lesznek időszakok, amikor elveszti vonzóerejét, és a legjobbak, vagy a nagyobb keresetre, vagy az önmegvalósítás nagyobb szabadságára vágyók elhagyják a fedélzetet. Erre a szolgálatra is ugyanúgy vetődik árnyék, mert vannak, akik nem felelnek meg, és ezért meg kell válni tőlük.
Az elmúlt szűk 3 évben és napjainkban azonban azért hagyták el a közszolgálati köteléket, mert eljött az idő, amikor „kitöltötték az obsitot”, elérkezett az élet egy újabb fontos állomása.
Olyan kiváló emberek érkeztek el a nyugdíjkorhatárhoz, illetve a kedvezőtlen jövőbeli változások miatt az előnyugdíj lehetőségéhez, akik területükön a legjobbak voltak. Munkájuk során mindvégig komolyan vették hivatásukat, mert közszolgának lenni fontos hivatás.
Nagyfokú elhívatottság kell ahhoz, hogy valaki életének jelentős szakaszát, munkaviszonyának nagyobbik hányadát ezen a pályán töltse. Legyen az a korábbi GAMESZ utódjának, az intézménygondnokságnak, a városgazdálkodási kht.-nak, az iskolának, óvodának, bölcsődének, vagy éppen a polgármesteri hivatalnak dolgozója.
A közelmúlt és a jelen világa is sok búcsút tartalmaz, ahol olyan dolgozók fejezik be az aktív munkát, akik igazi közszolgák voltak.
Röviden most csak néhányukat említem meg, akikkel nagyon sokat találkoztam a mindennapok világában, a gondnokságtól és a hivataltól mentek, illetve mennek nyugdíjba.

Szabó József, Váradi Áron kedvelt és kitűnő dogozói voltak intézményüknek, a néhai Trefán Gábor, pedig a legkiválóbb közszolga volt a maga világában, és nagyon sajnáljuk, hogy már nincs lehetőségünk ezt elmondani neki. Említettek is az átlagban negyvenéves munkaviszonyukból a GAMESZ alakulásától, illetve első éveitől kezdődően voltak az intézményrendszert ellátó szervezetének dolgozói.
A polgármesteri hivatal dolgozóiról, akik búcsút intettek a még maradóknak, még közelebbi a hétköznapok élménye és tapasztalata. Naponta találkoztak a lakossággal, szó szerint naponta, mert egy közszolgának nincs, vagy csak ritkán van hétvégéje. Egy kérdés, egy kérés, egy fontos mondanivaló a hétvégén is eléri azt, aki elérhető, aki akarja, hogy elérjék. És akik a közelmúltban érték el, illetve a napokban búcsúznak az aktívak világától, mindig elérhetők voltak. Pedig sokszor keseredtek bele a mindennapokba, sokszor törölték beléjük, legtöbbször érdemtelenül a „koszos cipőjüket” azok, akik nem voltak megelégedve egy-egy intézkedéssel, vagy egyszerűen türelmetlenek voltak. Az természetes, hogy jogosan is érte kritika a munkájukat, vagy éppen kellett volna, hogy érje.
A munkában letöltött évek azonban önmagukért beszélnek, érdekességképpen, nem sértve ezzel a személyiségi jogokat a közelmúltban és napjainkban nyugdíjba vonuló kollégák tekintélyt parancsoló munkaéveiről néhány fontos adat:
Intézménygondnokság nyugdíjasai:
Nagy Istvánné 39 év munkaviszonyból, 18 év a közszolgálatban
Trefán Gábor (┼) 41 év munkaviszonyból, 20 év a közszolgálatban
Szabó József 42 év munkaviszonyból, 17 év a közszolgálatban
Váradi Áron 43 év munkaviszonyból, 16 év a közszolgálatban
Polgármesteri Hivatal nyugdíjasai:
Bodolai Józsefné 37 év munkaviszonyból, 35 és fél év a közszolgálatban
Buzai Györgyné 42 év munkaviszonyból, 28 év a közszolgálatban
Keczán Józsefné 41 év munkaévből minden nap a közszolgálatban!
Kurtyán Gáborné 41 év munkaviszonyból, 36 év a közszolgálatban
Nagy Györgyné 43 év munkaviszonyból, 37 év a közszolgálatban
Nagy Jánosné 30 év munkaviszonyból, 25 év a közszolgálatban
Potóczki Jánosné 38 év munkaviszonyból, 35 év a közszolgálatban
Repcsin Józsefné 38 év munkaviszonyból, 37 év a közszolgálatban
Terdik Jánosné 40 év munkaévből, minden nap a közszolgálatban!

A kilenc hivatali dolgozó több mint háromszáz munkaév tapasztalatával hagyja el munkáját, és reméljük ebből a felhalmozott tudásból elegendőt hagytak itt azok számára, akik átveszik a stafétát. A „nagy generáció” tagjai, ahogy egymás között hívjuk őket sokat megéltek és átéltek együtt, Nyíradony közigazgatási területének lakóival. Dolgoztak a községi, a nagyközségi, a tanácsi rendszerben, és jelen voltak a rendszerváltás időszakában is. Amikor elhagyják a pályát, egy rendkívül sok feladattal gyarapodó, az elektronikus ügyintézés világát ízlelgető közigazgatást hagynak maguk mögött.
Jutott a rosszból és a jóból is egyaránt. Átélték a megalázó küldetéseket, amikor az egyik vb titkárnak jelentést kellett adniuk arról, hogy kik járnak templomba, amikor meg kellett mérni a kis hordókban sokszor elásva rejtegetett bort, amikor meg kellett számolni a jószágokat, számba kellett venni a „földi javakat”. De ott voltak a jó hangulatú kirándulásokon és rendezvényeken is, melyeknek a közszolgák bonyolítói és vendégei is egyszerre.
Igyekeztek úgy dolgozni, hogy munkájuk mindenki előtt vállalható legyen, de ettől még természetszerűen voltak súrlódások. A hivatali ügyek sokszor kerülnek útvesztőkbe, sok felesleges és idegesítő procedúra nehezíti intézésüket, nem ritka az értelmetlen és az életet nehezítő jogszabály. A búcsúzók felemelt fejjel mehetnek abba az új világba, amit kiérdemeltek, ami remélhetően sok boldogságot hoz még számukra.
Az utódlás területén végzett tudatos szakemberpótlás során, szakirányú végzettséggel bíró, diplomás pályakezdők felvételével biztosított, hogy az ügyfelek továbbra is magas színvonalú, ügyfélbarát közszolgáltatáshoz jussanak. A generációugrás azonban az ügyintéző és az ügyfél közötti kapcsolatban szükséges bizalom kialakulását esetenként, egy átmeneti időszakban árnyékolhatja. Ezért is kérjük tisztelettel a lakosságot, hogy türelemmel és megértéssel fogadják azt a törekvést, amit a kiszolgálásukra hivatott új, és a közelmúltban felvett fiatal dolgozóink, érdekükben tesznek. Nyugodt szívvel mondhatom, hogy nagyon jó képességű nyíradonyi fiatalok vették át a stafétát, akikben feltétlenül bízunk.
Személyes meggyőződésem, hogy örökölni tudják az ügyfél iránti tiszteletet és a munkájuk iránti szeretet, ami gördülékennyé és ügyfélbaráttá, a mai világ elvárásainak megfelelővé teszi a közigazgatást.
Akik távoznak, feltétlenül élvezték az „egy-két, esetleg három-négy főnök” bizalmát, de azt tapasztaltam, hogy a lakosság nagyobbik hányadáét is, ami a véleményem szerint legfontosabb, a közszolgálat érdekes és felelősséggel terhelt világában.
Kívánom a hivatal aktív dolgozói és élve a lehetőséggel a lakosság nevében is, hogy életük újabb nagyszerű állomásával hosszú, egészségben és
örömökben gazdag évek következzenek rájuk szeretteik körében.
Tisztelettel köszönöm értékes és színvonalas munkájukat.
Megtisztelő volt velük együtt dolgozni.

Tasó László