Interjú

– Tíz éve vagyok Nyiradony város polgármestere, a választók megtisztelő bizalmából. Legmagasabb iskolai végzettségem, okleveles Európa Unió-szakértő szociálpolitikus. Mindhárom diplomámat, a KLTE, most már Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi karán szereztem. Legfőbb törekvésem, hogy hatékonyan képviseljem a térség és egész Hajdú-Bihar, de a megye érdekeit.
– Továbbra is végzi tehát a polgármesteri teendőit is?
– Nem fog problémát jelenteni, hogy a polgármesteri munkával párhuzamosan legyek képviselő, mert az önkormányzatnak erős bizottságai vannak és jól működik és hatékony a testületünk. Kiváló munkatársaim vannak, kipróbált szakgárda segíti a munkámat. Néhány hatáskörömet ettől függetlenül á fogom adni, a testület felhatalmazását kérve. A jelenlegi bizottsági munkám időbeosztása nem éppen kedvező. Remélem, nem lesz akadálya annak, hogy ezen változtassak, esetleg átkerüljek egy másik, reményeim szerint, a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi bizottságba. Annál is inkább, mert az általam jobban preferált bizottság általában hétfőn, vagy kedden ülésezik. Tehát hétfőn és kedden végezném a munkámat Budapesten, és szerdától már otthoni képviselői illetve polgármesteri teendőimre koncentrálhatnék. Persze nincs arról szó, hogy budapesti tartózkodásomat, ne tudnám például lobbi tevékenységgel, a térségem és a megye előnyére fordítani, vagy valamilyen konkrét ügyben eljárva segíteni..
– Meglepetésként érte, hogy Ön lett a képviselő?
– A megyei választmány javaslata alapján született az országos választmány elnökségének döntése és Orbán Viktor elnök úr jóváhagyása. Tulajdonképpen az erőviszonyok, az elért eredmények és a térségi elosztások alapján számíthattam rá.
– Mivel akar foglalkozni a Parlamentben?
– A már említett bizottságban a konkrét elképzeléseim mellett a települések sportéletének finanszírozása területén is szeretnék sokat tenni. Vannak kialakult elképzeléseim, melyeket törvényjavaslatba szeretnék formálni. Másrészt ez interpellációknak lehet majd témája. Szeretném megkísérelni önálló indítvány formájában, hogy a következő évi költségvetésben a kormány, egy százalékot garantáljon sportcélra minden önkormányzat költségvetésében erre a célra úgy, hogy annak a fél százalékát normatívaként biztosítja.. A jelenlegi normatív támogatás, mely lakosságszámtól függő, ugyanis nevetségesen kevés. A sport, a test karbantartása, pedig létszükségletünk az egészségmegőrzése szempontjából, és a teljesítőképesség fokozásában. A tömegsport mellett, a versenyszerűen működő helyi sportegyesületek működésének támogatására is gondolok. A megyei településeken kisebb egyesületek működnek, melyek működése bizonytalan, esetleges. A többlettámogatásra szükség van, egyébként meg fognak szűnni a kézilabda, és elhalnak a futball szakosztályok, de sorolhatom a sportágakat. Az utánpótlás nevelésre kell a legnagyobb hangsúlyt fektetni, a legjobb szakembereket ott kell biztosítani. Ez az elképzelésem mindenképpen bekerül a Parlament elé.
– A foglalkoztatás területén miről beszélne először?
– Az alul iskolázottak és a cigányok foglalkoztatásával kapcsolatos anomáliák megoldására szeretnék egy hosszú távú programot előterjeszteni elsőnek. Következő körben a munkaerőpiac perifériájára szorult női munkavállalóknak, a középfokú végzettséggel rendelkezőknek készülne el a több évre szóló közmunkaprogram tervezete. Az általános közmunkaprogramok területén is sok változtatásra lenne szükség, mert a jelenlegi „struktúrájában” nem lehet és esetenként nem is érdemes hozzáférni, s mellé nem is életszerűek a jelenlegi pályázatok. Átfogó és átgondolt fejlesztési politikában kell gondolkodni, és azt alkalmazni a hátrányos térségek felzárkóztatásában is. El is készül egy intézkedéscsomag, amit részleteiben terjesztünk a Parlament elé.
– A Fidesz Nyíradonyban nagyon sikeres volt. Az Európa Parlamenti választásokon kimagasló arányú győzelmet arattak. Minek köszönhető ez az eredmény?
– A magyarországi városok között a Szövetség Nyíradonyban nyert a legnagyobb arányban. De ez nem meglepő, hiszen 2002-ben is így nyert a Fidesz, hál Istennek áprilisban és októberben is. Büszkén vallom és hangoztatom, Debrecen után Nyíradonyban van a Szövetség legmeggyőzőbb bázisa. Mindez persze a térségben élő emberek beállítottságán múlik elsősorban. A mi környezetünkben és térségünkben, az úgynevezett, a jobboldalnak, a polgári oldalnak van meghatározó ereje. Mindig így volt, így is lesz.
– Hát azért emlékszem én más választási eredményekre is.
– Az akkor volt, amikor szétaprózódott az erő, ezért vereséget szenvedetünk. Amikor viszont a polgári oldal egységessé vált, attól kezdve már ilyen nem fordulhatott elő. Hát persze, ha önállóan elindulnak a kisgazdák, az MDF, MDNP, KDNP meg Szövetség, akkor hiába is lenne a többség… De ha egy zászló alatt egy táborban maradunk, akkor nem lehet legyőzni a polgári oldalt. De igazából azt gondolom, hogy júniusban, az Európai Parlamenti választásokon, elsősorban a kormány politikájáról és munkájáról mondtak véleményt az emberek. Hál’ Istennek, nemcsak a jobboldal törzsszavazói körében, hanem a másik oldalon is megfogalmazódott, hogy ez a munka nem jó munka, így ők is, távollétükkel a kormányzati munka ellen is szavaztak. De nem kell semmit sem túlértékelni. Itt az volt a döntő, hogy a Medgyessy-kormány nem az itt élő emberek érdekében cselekedett, s ezért a polgárok megbüntették. Ez még csak az első félidő volt, és a másik félidő végén dől el a meccs….
– S mit szól a cserékhez?
– Nem hiszem, hogy a csere minőségét nekem most értékelnem kellene. A kormányzati munka úgyis elárulja magát, hogy jó vagy rossz, és hogy kinek az érdekében teszik a dolgukat. A bajt ott kezdődik, vagy inkább folytatódik, hogy az eddig hallottak alapján egy szemmel sem érzékelem nagyobb esélyét annak, hogy az emberek érdekeit mostantól jobban képviselnék. Ezzel a vezéráldozattal, az új király látványos pajzsra emelésével csak rövid ideig lehet tündökölni, lózungokkal az embereket újra megtéveszteni. Nem látok mást, csak a belső hatalmi harcokat a „jól jövedelmező pozíciókért”, melynek a vége egy ilyen Gyurcsány-féle, rá jellemző győzelem. Mi viszont azt szeretnénk, ha az országban, a magyar emberek mindannyian nyernének. Nem hiszem, hogy a kormányoldalban lévők, most ebben az irányba mozdultak volna és erre az útra lépnének.
– Mennyire kísérte figyelemmel eddig a Parlament munkáját?
– Az önkormányzatoknak kénytelen kelletlen nagy figyelemmel kell kísérniük a kormányzati és a parlamenti munkát. Nekem is az volt a dolgom, hogy mindig napra kész legyek, hiszen minden pillanatban nyitottnak, és résen kell lenni. A legkisebb esélyt is meg kell ragadni annak érdekében, hogy mi is hozzáférjünk a forrásokhoz.
– Sokan panaszkodtak, hogy a jobb oldali vezetésű önkormányzatok számára ez nem volt annyira egyszerű?
– Valóban. Az elmúlt két évben nemigen fértünk hozzá komolyabb pályázati pénzekhez. Arányait tekintve, közel harmincból, hármat, négyet ha támogattak. Ilyen pályázati arányok voltak az eddigiekben és ami nagy baj, hogy ez alól nem voltak kivételek az Európai Unió forrásaira benyújtott pályázatok sem. Olyan komoly szűrők működtek melyek egyszerűen, nem engedték tovább a pályázatainkat. Bizonyára sokan tudják, hogy a pályázatokat véleményezni kell a mindenkori megyei politikai vezetésnek is, sőt állást kell foglalniuk. Bízom abban, hogy a jelenlegi trend, azért fog változni, mert rá kell egyszer döbbenni a megyei politikusoknak, hogy ha valakit megbélyegeznek azzal, hogy valahol áll, vagy valahová tartozik, attól még az ott élő embereket nem lenne szabad büntetniük.
– Négy éve a szocialisták mondták ugyanezt a Fideszről.
– Meg lehet nézni, hogy 1998 és 2002 között mennyi volt a céltámogatásból, címzett támogatásból jobboldalhoz soroltaké, a baloldaliaké és függetleneké. Most 10-ből 8-9, baloldalba sorolt győztes van. Annak idején messze nem volt ilyen ordítóan részrehajló a döntéshozás. Szembesülni kell azzal is, hogy sok gondolat, sok elképzelés vész le tőlünk úgy, hogy majd máshol látjuk megvalósulva. Egyfajta „agyelszívás” is történik a megyében, de az országban is. Sajnos, attól tartunk, hogy a már működő és a leendő uniós forrásokhoz sem tudunk hozzáférni, mert a szűrők ott is tovább működnek. Minden uniós pályázatnak át kell menni a megyei szűrőn, regionális szűrőn, és az országos szűrő is.
– Azt gondoltam, hogy az EU pályázatok azért máshogy mennek.
– Gondoljon bele: Baráth Etele, korábban Dobrev Klára (ő Gyurcsány Ferenc felesége), vagy éppen majd Nagy Sándor diszponál a dolgok fölött. Azért sejteni lehet, hogy kik részesülnek előnyben. S tudjuk, „a győztes elvisz mindent”.
– Honnan a nagy sport-érdeklődése?
– Egy kis ideig még a DVSC ifi-csapatában is futballoztam, Gócs Lajos volt az edzőm. Húsz évet játszottam megyei bajnokságokban. A sportra, a testedzésre, a közösségi programokra, ettől függetlenül is fogékony vagyok. Ha tehetem, még ma is játszom az öregfiúk csapatában. Jól ismerem a megyei egyesületek problémáit. A Megyei Labdarúgó Szövetség elnökségének tagja vagyok és tudom, hogy komoly segítség kell a településeknek, különben szépen-lassan el fog halni ez a sportág is. Az egyesületek mindenkori helyzetének eddig is az volt a függvénye, hogy a polgármester mennyire lelkesedett a sportért. Így tengődhettek tovább évről évre az egyesületek, de látszik, ez ma már nem elegendő. Ebben nem így kellene eljárni, hanem keményen, világosan meghatározni a célokat. Ha azt akarjuk, hogy a jövőben egészségesebb társadalom legyen, akkor ezért áldozni most kell. Magyarul: az önkormányzatok költségvetésének legalább egy százaléka kell arra, hogy életüket értelmesebben és egészségesebben éljék meg az utánunk jövők és azért mi is lehetőleg, minél tovább maradjunk velük abban a jövőben.
– Milyen eredményeket mondhat magának Nyíradony városa?
– 1998-tól 2002-ig éltük át a város történetének legsikeresebb időszakát. 2003-ban fejeztük be egyik nagyberuházásunkat, melynek a lehetősége szintén az említett időszakra datálódik. Az elmúlt tíz évben 3,5 milliárd forint értékű beruházás valósult meg Nyíradonyban. Iskola felújítások, iskolaépítés, közintézmények rekonstrukciója, bérlakás építés, út- és járdaépítések, szennyvízcsatornázás, új tisztítómű építése, valamint a sportcsarnok és uszoda komplexumának megépítése. Jó pályázataink voltak, melyek kemény munkával és eredményes lobbi tevékenységgel célba értek. Soha semmit nem kaptunk meg azonnal és teljes körűen. Mindent többszöri próbálkozás után sikerült elérnünk, de hál’ Istennek volt hozzá kitartásunk és türelmünk. A sportcsarnokra például háromszor pályáztunk és a „negyedik vágányon” értünk célba. Modell-értékű kezdeményezés volt, maga a létesítmény is, ugyanis akkoriban, az Orbán-kormány által meghirdetett olimpiai alapprogramnak már a része volt. Persze sok elképzelés és fontos beruházás ettől függetlenül elmaradt, voltak kudarcaink is, mégis büszkén tekintek vissza erre az időszakra.
Őszintén mondom, a sikeres jövő zálogát továbbra is kitartó, tisztességes munkában és az összefogásban látom. Mindehhez, pedig a feladatok nagyszerűségéhez igazodó, és annak megfelelő alázattal szükséges hozzáállni. Hiszek abban, hogy a politikusokról meg lehet változtatni a manapság kialakult, és ránk nézve cseppet sem kedvező képet.
Valamikor csak a szakterületek legjobbjaiból és a közösségében legelismertebbekből válhatott politikus, csak az ilyen ember lehetett képviselője a népakaratnak.
Szerintem a politikusok nagyobbik hányada ilyen ember, vagy ilyen akar lenni.
Úgy fogok dolgozni, hogy közéjük tartozzam, akik ismernek, közéjük soroljanak.