Tisztázzuk a helyzetet!

Ez év tavaszától legalább 3 fontos dologban szándékosan, vagy „figyelmetlenségből” félretájékoztatták és hamis, illetve pontatlan állításokkal befolyásolták a közvéleményt. Ez alkalmas volt arra, hogy a választók bizalma megrendüljön, vagy akik egyébként sem támogattak, most igazoltnak véljék döntésük helyességét.
Az I. fontos esemény, a regnáló kormány megosztó taktikájának megfelelően, az önkormányzatok megosztási akciójához kapcsolódik, melyet az Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Tanács „szakembereinek közreműködésével” hajtottak végre.
Februárban rendkívüli sürgősséggel kellett eldönteni a Polgármesterek Tanácsának, hogy az elkövetkező 7 évben, 2007-től 2013-ig ütemezetten, évekre lebontva, milyen oktatási, nevelési, egészségügyi, szociális és humán szolgáltatásaikkal összefüggő beruházásokat támogat a kistérség településein. A felháborítóan alacsony, az összes intézményi fejlesztésekre jutó hét évre szóló másfélmilliárdos keret elosztása óriási feszültséget teremtett településeink között, de országszerte is. A mi kistérségünk egyébként is feszítő megosztottságát tovább növelte az a tény is, hogy csak a városainknak egyenként is szüksége lenne ekkora összegre annak érdekében, hogy hét év alatt elvégezzék a legfontosabb, iskolai, óvodai, bölcsődei, egészségügyi, szociális, családsegítő és gyermekjóléti, valamint közösségi feladataihoz kapcsolódó beruházásaikat.
Azokkal a polgármesterekkel, akik korábban újsághirdetésben közzé téve (Nyírmártonfalva esetében az előző polgármester tette a nyilatkozatot), nem tagadták meg velem az együttműködést, megpróbáltam egyeztetni a szűkös keret felosztásáról. Mindenkinek tetsző megoldásra esély sem lehetett, így figyelembe vettük az előző négy évben megvalósult beruházásokat, és igenis, ahol ezek száma lényegesen nagyobb volt másokéhoz képest, azoknál a településeknél időrendben 2009-2010-2011-2012-re ütemeztük a felhasználható összeget.
Őszintén gratulálok azoknak a településeknek, akik az elmúlt években nagyon sok szükséges és értékes beruházást valósítottak meg, illetve fejeznek be a közeli hetekben, hónapokban, de éppen ezért bíztunk mértéktartásukban, a kevésbé szerencsések iránti lojalitásukban.
Ez a remény azonban szertefoszlott, mert ellenséges tűz alá került az előterjesztésem, ahol egyébként igazodva a rangjához, kistérségi szerpéhez és lakosainak számához, Hajdúhadház városának javasoltam a legnagyobb összegű támogatást!
Téglás esetében pedig tudva azt, hogy rövidesen átadják a hétszáz-milliós iskolájukat (azóta már átadták és nagyszerű a létesítmény, utólag is szívből gratulálok hozzá), az első két éves fejezet utáni időszakra javasoltam az óvoda felújítását. Ez történt a Nyíracsádi egészségház felújítása esetében is, Nyírmártonfalván pedig maga a polgármester kért kevesebbet az általam előterjesztett összegtől településének (bölcsen azt mondta, Nyírmártonfalván most nagyjából megvan minden, a keret szűkössége miatt később is jó lesz a ráeső, általam javasolt 100 milliós támogatási keret), de természetesen azonnal beindult a gyalázkodás és a besározás. Többször próbáltam megértetni kollégáimmal, hogy a „nagyok” úgysem hagyják jóvá ezt a besorolást, és ismerve eddigi magatartásukat, ők úgy is „külön utakon” megpróbálják a sorrendet megváltoztatni, kitört a hisztéria. Mi is történt utána?
Hajdúhadház, Nyíracsád és Téglás attól volt hangos, hogy a képviselő (akivel egyébként nem kívántak polgármestereik együttműködni) a településeket hátrányos helyzetbe hozza, így elsőszámú közellenséggé kell nyilvánítani.

A valóságban persze már az Olvasók is tudják, hogy Téglás városa mindettől függetlenül kihajtotta magának az óvodai felújításhoz szükséges támogatást, Nyíracsád és Nyírmártonfalva az említett külön utakon megkapta, amit akart, Hajdúhadház ellenben az első körben kevesebbet kapott a reméltnél.
Kinek a rovására is történt ez? Azokéra, akik nem kaptak egyetlen fillért sem (Nyírábrány, Nyíradony és Vámospércs) , sőt kifejezetten megnevezték, hogy Nyíradonytól el kell venni a szakmailag a legmagasabbra értékelt pályázat előzetes támogatását, és másoknak kell odaadni. (Így történhetett meg az, hogy városok és nagyobb községek iskolai, óvodai, egészségügyi, művelődési, közlekedési, csapadékvíz elvezetési feladatainak beruházásai helyett, a közel kétszázmilliósra tervezett, majd egy huszárvágással a (!) a felére csökkentett költségvetésű újlétai új, a nyírmártonfalvaihoz hasonlóan valójában községháza építése lett a legfontosabb beruházás a hajdúhadházi kistérségben!?)
Nem kell politikai elemzőnek lenni ahhoz, hogy észrevegye bárki is, hogy ördögi játszma szenvedői vagyunk mindannyian, mert először összeugrasztják a településeket a lebegtetett forrásokért, majd úgy is úgy döntenek a támogatásokról, ahogy akarnak, ahogy politikai, illetve saját érdekeik, vagy a munkákra már ugrásra váró lobbycsoportok kívánják.
A II. fontos esemény a kistérségi lehatárolással kapcsolatos, mely úgy híresült el a köztudatban, és úgy nyilatkozott róla Hajdúhadház város polgármestere, hogy „fondorlatos módon”, Nyíradony akart lenni a kistérségi székhely, a patinás, legnagyobb lélekszámú Hajdúdházzal szemben. A valóság azonban egészen más!
Az önkormányzati választások után hat hónapon belül lehet a kistérségi társulások határainak és összetételének megváltoztatását kezdeményezni. A kistérségi társulás ülésén vetettem fel, hogy szeretném, ha már összezárt bennünket a sors, a mikro-térségek (Hajdúhadházi mikrotérség: – Bocskaikert, Hajdúhadház, Téglás, Nyíradonyi mikro-térség: – Hajdúsámson, Nyíradony, (a szociális ágazatban: – Fülöp, Nyíracsád, Nyíradony) és a Vámospércsi mikro-térség: – Fülöp, Nyírábrány, Nyíracsád, Nyírmártonfalva, Újléta, Vámospércs), arányos súllyal vehessenek részt az irányításban.
Azt kértem és javasoltam, hogy 2007-től, 2010-ig, Nyíradony legyen a társulás székhelye, a munkaszervezet 3 évig nálunk dolgozhassunk!
Ez nem járt volna azzal, hogy megváltozik a kistérség székhelye!
A javaslatnak megfelelően értelemszerűen, a következő ciklusban Vámospércsen lett volna a társulás székhelye (!). Először 6, majd 7 önkormányzat képviselőtestülete is támogatta a javaslatot, Nyíracsádon pedig akkor még nem döntöttek róla. Tehát először nem a kistérségi székhely áthelyezésére tettem javaslatot, és nem Hajdúhadház rovására történt volna a társulási székhely áthelyezése. Ez azonban újra alkalmat adott arra, hogy meginduljon, főleg Hajdúhadházon az áztatás. (Polgármester úr meghívott a Szent István Király és az Új Kenyér Ünnepén tartott városi rendezvényre este 8 órára, de a köszöntőjét, ahol ezt mindenki számára érthetővé tett már 15 perccel korábban megkezdte, hogy mire odaérek, már megtörténjen a „tájékoztatás”.)
Az ellenállás, az elzárkózás és rágalmazás következményeként a napirend tárgyalásakor módosító javaslatként beterjesztettem a Parlament elé már a székhely megváltoztatásának kérelmét, tisztában léve azzal a nyilvánvaló eséllyel, hogy úgy sem szavazzák meg az előterjesztést.
Rosszabb lett volna Hajdúhadháznak? Ugyan miért?
Vagy mégiscsak igaz, hogy ugyan a polgármesterek nyomására egyenlőre visszavonták a július 1-jétől életbe léptetni tervezett jogkörelvonásokat, de később megteszik? Akkor mégiscsak igaz, hogy a székhelytelepülésekkel külön paktumokat kötnek a külön keretből történő fejlesztésekre, melyekkel kiépítik az összevonások utáni intézményeket? Netán, mint városi polgármesternek, társaimmal együtt, nem lehet megvédeni a korábban megkapott városi ranggal járó jogosítványokat? Nem mások rovására, de saját érdekeiért joga van minden településnek küzdeni, vagy síkra szállni, ugyanúgy, mint ahogy Hajdúhadháznak is.
Azt pedig értelmezhetetlen és elvárásként nem fogadható el, hogy azért nem tehetem ezt meg, mert a választók megtisztelő bizalmából képviselője is lehetek a választókerületnek.
A társulás, tehát nem a székhely (!) központjának csak 3 évre történő áthelyezését azzal is indokoltam, hogy talán erősebben és eredményesebben tudnám képviselni a kistérséget, mint jelenlegi elnöke. Nem megbántva tisztelt kollégámat, de mégiscsak tisztázni kell valamit a nagy nyilvánosság előtt.
Ez a III. fontos dolog a kormány újabb hálózat kiépítési és pénz lenyúlási akciójához kapcsolódik. Az unós pénzek jövőbeli felhasználásának „koordinálását”, és a „szakmai irányítását”, különböző hálózatok segítségével felügyeli a kormány.
Működik minden kistérségben egy „kistérségi megbízotti hálózat”, akiket a Miniszterelnöki Hivatal nevez ki.
A nyíradonyi Bodrogi Anettet, aki két évig volt hajdúhadházi kistérségi megbízott, azért rúgták ki az állásából, mert „valaki” tovább már nem tűrhette, hogy legyen Nyíradonyból bárki is, aki esetleg értesülhet a titkos manőverekről! (Anett szakmai tudását és alkalmasságát semmi sem bizonyítja ékesebben, mint hogy pályázat útján ő lett a hajdúszoboszlói iroda vezetője.)
Mindez úgy történhetett, hogy a Polgármesterek Tanácsának véleményezni kellett a kistérségi megbízott munkáját, és ezt egy közös levélben kellett elküldeni a Miniszterelnöki Hivatalba. Mind a 11 polgármester lenyilatkozta, hogy meg vannak elégedve Bodrogi Anett munkájával és kérték a hivatalt, hogy bízza meg újra, e feladat ellátására.
Azonban 3 kolléga (Nyíracsád, Nyírmártonfalva, és Téglás polgármesterei) néhány nappal később külön akció keretében egy másik „jelöltről” is azt írták egy levélben, hogy alkalmasnak tartják a feladat elvégzésére, javasolják megbízását.
A miniszterelnöki hivatalból származó információm szerint felkészültsége miatt először nem tartották értékelhetőnek a másik „jelölt” jelentkezését, majd később mégiscsak kinevezték.
A másik ilyen hálózat a fejlesztési ügynökségek által alkalmazott „önkormányzati koordinátor”, a harmadik a regionális „önkormányzati referens”, a negyedik pedig a legújabb, kifejezetten az uniós pénzek felügyelőjeként, a helyi közösségek, LEADER csoportok tevékenységének ellenőrzőjeként működő „Helyi Vidékfejlesztési Iroda”.
Előbbieket kinevezik, de az utóbbi működtetésére (HVI) pályázni kellett, és nagyon sok helyen értelemszerűen a kistérségek munkaszervezetei pályáztak, hiszen minden feltételnek megfelelnek. Azonban a társulás elnöke, hajdúhadház polgármestere, a Polgármesterek Tanácsa megkérdezése nélkül úgy döntött, hogy a munkaszervezetünk nem pályázhat.
Amikor ez kiderült és megkérdeztem erről, azt mondta, „szóltak neki, hogy ne pályázzon, mert úgy is megvan már, aki nyerni fog”!
Többek között ezt is súlyos képviseleti hibának tartottam, és most utoljára, de a fentiek érthetősége és tisztázása érdekében leírtam.
És tudják ki nyerte el a HVI működtetésének lehetőségét? Egy a „munkanélküliség kezelésére, és az alkalmi munkák felkutatására” a ’90-es évek elején alakult magánalapítvány, melynek három alapítója közül kettő debreceni, egy pedig bocskaikerti lakos. Hajdúsámsonban székelnek a diszkont áruház emeletén. Bár nincs fenntartásom vele kapcsolatban, hisz munkájának kell majd igazolni alkalmasságát, az iroda vezetője azonban korábbi választási ellenfelem kampánystábjának egyik frontembere volt, aki annak idején a megyei önkormányzatnál dolgozott.
Sem a működtetésre jogot nyert „alapítvány” (Zuschlag világában ez igen veszélyes üzemmód), sem az irodavezető ez idáig nem látta szükségét, hogy felkeresse az önkormányzatokat, vagy a kistérségi társulás tisztségviselőit, minden bizonnyal „egyéb fontos elfoglaltsága” miatt. Na ez a helyzet.
(Ha említett kollégáim visszareagálnak a leírtakra, tudomásul veszem, és ha úgy tartják, hogy egyetlen mondat, vagy kijelentés is van előzőekben, ami szerintük nem fedi a valóságot, akkor igazolásul hívjuk segítségül a nem érintett kollégáinkat, ha tévedtem, úgy saját költségemen vállalom a helyreigazítást, és megkövetem bármelyik érintettet. Előzőeket a magam részéről egyébként lezártnak tekintem, egyben őszintén remélem a valóság leírása nem indít el újabb viszálykodást.)