Vámospércs – iskola átadási ünnepség

A Magyar Köztársaság Országgyűlése nevében, tisztelettel köszöntöm az iskola bővítésének átadási ünnepségén megjelenteket. Köszöntöm Önöket a 4. számú országgyűlési választókerület településeinek nevében is, és mindenekelőtt tolmácsolom az Országgyűlés és a térség lakóinak gratulációját és jókívánságait, sikerekben gazdag tanéveket és megelégedést kívánva a nagyszerű beruházáshoz. A tervezők kreativitása révén a kivitelezők egy impozáns épületet varázsoltak elénk, mely bizonyosan még sok örömöt hoz a diákok és a tantestület tagjainak. Tisztelt Ünneplők!
A kisebb és nagyobb közösségek életében, a meghatározó pillanatok szinte mindig köthetők személyhez, vagy személyekhez. Így van ez egy ország, egy nemzet, vagy éppen egy település, egy város életében is. A helytörténetek során kiemelkedő eseményekre mindig sokáig emlékeznek, és nem csak az írott és az épített emlékek, hanem a szájhagyomány sem engedi elkopni annak jelentőségét, és fényét.
A magyarság története során mindannyian emlékszünk dicsőséges és szomorú időszakokra, népünk sorsát befolyásoló eseményekre, harcokra, háborúkra, melyek alapvetően megváltoztatták, az abban a korban élő emberek életét.
Tanulmányaink során megismertük a viszontagságos vándorlások után hazát találó őseink történetét, büszkeséggel emlékszünk vissza az Államalapításról szóló tanulmányainkra.
Ki ne emlékezne szívesen László király lovagiasságára, IV. Béla második államalapítására, ki ne lenne büszke a Hunyadiak birodalmára, Zrinyi, vagy Dobó hősiességére, Bocskai győzelmére, Rákóczi kurucaira, a ’48-as szabadságharc során létrejövő, azóta sem tapasztalt összefogásra, a világháborúk utáni országépítésre, a zsarnokság ellen harcoló forradalmárokra, de ugyanolyan büszkeséggel gondolhatunk a szabadság utáni vágy erejére, ami távozásra késztette a világ legnagyobb hadseregét.
Legalább ekkora és ugyanilyen mély az emlék, s a szomorúság lelkünkben, ha visszagondolunk a tatárjárásra, a mohácsi vész utáni török uralomra, a Habsburgok igájára, az Aradi vértanúk 158 évvel ezelőtti kivégzésére, a Trianonban szétszakított nemzet elszakított tagjaira, az elárult magyarokra hozott orosz tankokra és az elszabotált rendszerváltásra.
Vegyes érzelmek kavarognak bennünk, amikor emlékezünk, és most még nem tudhatjuk, ránk hogyan fognak emlékezni.
Mert ezen a földön, Árpád hazájában és Szent István államában nem csak a nagyszerű tetteket véghez vivő fejedelmeink, királyaink, hadvezéreink éltek, és nem csak az igát nyakunkba rakó, népünket elpusztító kánok és szultánok, császárok és diktátorok rossz emléke és gyűlölete kísért.
Itt voltak mindig és itt vannak mindenkor a hétköznapok hősei, az ország lakói, akik így, vagy úgy, jóban, vagy éppen rosszban, a mindenkori magyarságot alkották.
Róluk nem szólnak a históriák, nem keringenek legendák, pedig életben kellett ezelőtt is, meg kell tartani most is a településeket, a falvakat, de névtelen hősként is mindig ott voltak azok között és mögött, akik a hazáért harcoltak.
A mindennapok világában is történtek és történnek nagy dolgok, épültek házak és intézmények, utak és gyárak, és éppen ezek az egyszerű, néven nem említett hősök ereje tette lehetővé azt, hogy nagyjaink nagyot alkossanak.
A magyar nép ereje soha nem csak a fegyverek erejében volt és van, hanem a dolgozó emberek izzadságcseppjeiben, a mérnökök tudományában, a fizikai és szellemi energiáját a munka szolgálatába állító, terheket vállaló és cipelő ország lakókban.
A hétköznapi emberek által előállított új érték biztosítja az országok önállóságát, és védi meg gazdasági, illetve katonai függetlenségét.

Történelmünk korábbi szakaszaiban sem csak a lovagok és a zsoldosok vívták a háborúkat, ott voltak mindig a közkatonák, a talpasok is, mindig a legnagyobb részt vállalva a küzdelemből.
Ugyanúgy ők vállalják újkori történelmünkben is a legtöbbet, az újkori közkatonák, a középosztály, a közterheket vállalók, az adófizető emberek, akik erejéből épült fel újra, újra ez az ország.
A mindennapok hősei, a munkához szükséges ismereteket megszerző, munkát végző, családokat alapító, gyermekeket nevelő, terheket vállaló emberek, akiknek soha nem jut emléktábla és soha nem jut kopjafa.
Helyettük, az emléktáblák és kopjafák helyett, azonban épületek nőnek ki a földből, vagy bővültek, szépültek meg, utak, hidak, kórházak, iskolák és óvodák, templomok és könyvtárak, mint ahogy munkájuknak köszönhető ez a mai ünnepség is, a hétköznapi hősök erejéből megvalósuló iskolai beruházás.
Ezért javaslom a polgármesterüknek, és egyben kérem is, hogy minden alkalommal, amikor összehívja a vámospércsiek közösségét, és megünneplik egy új beruházás átadását, mindig írassa fel külön is egy táblára, hogy „Köszönet a város lakosságának”, hiszen akiknek adóforintjaiból megvalósul és létrejön egy új érték, az egyben a hétköznapi hősök emlékhelye is.
Tisztelt Vámospércsiek!
Ma délelőtt már gyarapodott ez a város egy kiváló beruházással, mely új keretet ad és új dimenziót nyit meg az egészségére vigyázó, sportolni és kikapcsolódni vágyó helyi és környékbeli lakosok, sportolók, edzeni és mozogni vágyók számára.
A beruházás azt is igazolja, hogy nem csak a vámospércsiek, hanem a megye számára is fontos, hogy egészségesebb, tehervállalásra alkalmas, az élet küzdelmeire felkészült edzett fiatalok legyenek azok, akik majd átveszik tőlünk az ország működtetésének, és megerősítésének terheit.
Igazolja, hogy valós az a tény, hogy nem képes jó szellemi tevékenységre az, aki nem fordít gondot a teste karbantartására.
Jelen beruházás, mely rövidesen átadásra kerül, pedig egy újabb bizonyítéka annak, hogy a hétköznapok hősei döntöttek, szeretik ezt a helyet, ahol élnek, és olyan fiatalokat akarnak nevelni, akik felvértezve az alapokkal és megerősödve az egészséges lokálpatrióta szellemiséggel, visszatérjenek városukba, továbbépítsék, a helyben lakók és az élet számos területén kötődő, együttműködő települések lakóinak örömére.
Egy újabb beruházás valósul meg abból a programból, melyet a már egy éves képviselőtestület polgármestere felvázolt, és képviselőivel a végrehajtásához hozzá is kezdett:
– ma adták át a műfüves pályát, de korábban már elkészült a kerítése, felújításra került korábban az öltözője, – kialakításra került egy Roma Közösségi Ház, a szociálisan rászorulók tüzelőtámogatást kaptak, – iskolatársulás jött létre Újlétával, elindult a Nyári Egyetem, felújításra kerültek parkok, új parkolók létesültek, – útjavítások, belvízrendezés kezdődött el, – közel 200 fő vehetett részt a közmunkaprogramokon, – és már mindenki láthatja a testületi üléseket, bevonva a közélet legmagasabb helyi fórumába.
A teljesség igénye nélkül soroltam fel néhányat a testület eltelt egy évéből, és csak keveset szólok a tervekről, melyekről polgármesterasszony beszélt.
Járó-beteg szakrendelő, időskorúak otthonának létrehozása, szennyvízhálózat kiépítés, főtér-rekonstrukció, belvízhálózat fejlesztés, kerékpárutak építése, közvilágítás fejlesztés.
De Tisztelt Vámospércsiek! A képviselőtestületnek mindezekhez újra szüksége lesz a hétköznapok hőseinek adóforintjára, a támogatásukra, és legfőképpen a türelmükre.
Hiszen türelemre volt szükség akkor, amikor készült ez a kiváló beruházás annak érdekében, hogy az egyik telephely felszámolásával ebbe a kibővített épületbe 341 tanuló járhasson.
Türelemre volt szükség, ameddig megépült a 8 tanterem, könyvtárral, művészeti, ének és informatikai szaktanteremmel és orvosi szobával.
Türelem kellett ahhoz, hogy 1623 nm új hasznos alapterület szolgálja a helyi és környékbeli diákokat, de ahhoz is, hogy a 369 milliós beruházási főösszeghez a címzett támogatás mellé az önkormányzat oda tudja adni az 55 millió saját erőt.
Ugyanis ezt a pénzt valahonnan el kellett venni, mert egy ilyen összegnek ezer és egy helye lenne, hiszen lehetett volna nagyon sok más fontos beruházásra fordítani.
A jelenlévők közül nagyon sokan találnának szükséges és jó helyet 55 millió forintnak, nagyon sokan lennének képesek akár még eddig ismeretlen kiváló elképzeléseket is megfogalmazni.
Mert egy közösség akkor erős igazán, és akkor hihetünk életképességének, ha minél több tagja érzi fontosnak a közügyeket, ha minél többen akarnak élni a legújabb kori demokrácia lényegével, ha minél többen adják össze tudásukat és jó szándékukat annak érdekében, hogy az utánunk jövők is lakóhelyül válasszák városukat.
Erős közösségekre van szükség, szervezett, világos értékítélettel bíró, a közösség számára egyaránt fontos értékek mellett élő, értelmes célokat megfogalmazni, és azt megvalósítani képes közösségekre.
Nem biztos, hogy kedvez ma a széljárás, az autonóm, és jól szervezett közösségeknek. Úgy tűnik, vannak az országban ellenérdekeltek, vannak, akik számára nem kedvez, sőt veszélyes egy jól működő közösség.
Sokkal inkább szeretnék, ha a közösségek elemeikre szakadnának, tagjai befordulnának, értékrendjét elveszítve, sebezhetőbb, sokkal inkább fogyasztónak tekinthető tagjai a piac mindenhatóságának alárendeltjei lennének.
Az a közösség azonban, ahol a legnagyobb energiát a fiatalok megtartására, a helyben maradás választásához szükséges fejlesztések megvalósítására fordítanak, ott ezek a merényletek nem érhetnek célba.
Tisztelt Ünneplők! Vendéglátók és Vendégek!
Én úgy ismertem meg a vámospércsieket, hogy öntudatos, szorgalmas, erős akaratú büszke emberek, és akárcsak őseik, nem tanácsos velük packázni. Az elmúlt tizenhárom évben megismerhettem céljaikat, a régieket és az újakat egyaránt, és úgy látom, képesek is azok megvalósítására.
Ha az ország dolgai jobban mennének, ha nem lenne ilyen borzalmasan tehetségtelen, és ördögien ravasz vezetése, és fogalmazzunk egyszerűen, ha nem lenne meg a valós veszélye annak, hogy a várva várt uniós források egy részét akár el is veszíthetjük, akkor azt mondanám most Önöknek, Vámospércs minden terve megvalósulhat a következő 6 évben.
Az biztos, hogy bármerre is fordul az ország szekere, a legnagyobb tervek közül a járó-beteg szakrendelőnek, a szennyvízcsatornázásnak, és a rengeteg gondot okozó belvizes beruházásoknak meg kell történnie.

Higgyék el nekem, hogy egy ilyen erős közösség, ahol az ősök nem várfalakat, hanem templomot és iskolát építettek, ahol követik az elődök szellemiségét, ott elsősorban önmagukban kell bízni.
Ha azok, akik tehetnek a városért, felül tudnak emelkedni a saját és a pártjuk érdekein, összeadják az erejüket a közös célok elérése érdekében, akkor ugyanúgy ünnepelhetnek jövőre, és a következő években is a hétköznapok hőseivel, a város lakóival közösen.

Kedves Diákok! Tisztelt Tantestület!
Városomban már értem meg olyan szerencsés és felemelő pillanatokat, amikor iskolát adhattam át, nagyszabású bővítést és felújítást, vagy új iskola átadását ünnepelhettük.
Ez a mai azonban az első alkalom, amikor a választókerület más városában felkérnek egy ilyen megtisztelő közreműködésre, ezért biztosan soha nem fogom elfelejteni ezt a napot.
A Magyar Köztársasság Országgyűlés nevében, a megyei közgyűlés elnökével, és polgármesterükkel átvághatom a szalagot, mely jelképesen átadást is jelent.
Megtisztelő lehetőség, tudva azt, hogy milyen sok ember élőmunkája van egy ilyen ünnepség előkészítésében, mennyien dolgoztak az iskolából és a polgármesteri hivatalból és intézményeiből azon, hogy minden jól sikerüljön.
A diákok bizonyára kíváncsian várják az iskolai órák megújuló hangulatát, a tantestület tagjai pedig megnyugodva gondolnak arra, hogy végre egy jól felszerelt, minden tárgyi feltételt biztosító munkahelyen bizonyíthatják, hogy iskolájuk és városuk érdekében, képesek munkájuknak és hivatásuknak a legmagasabb szintjén dolgozni.
Ez a városképes tehát, a továbblépéshez szükséges tudás megszerzéséhez, az országban elérhető legmagasabb szintet biztosítani.

Manapság azonban sokan beszélnek arról, hogy az oktatás válságban van, és ezzel azt is kimondják: – akkor az ország jövője is bizonytalan.
Még sokan emlékszünk arra, hogy oktatási rendszerünk életképességét és eredményességét világszerte elismerték. Ma már nincs magyar egyetem, a világ első háromszáz legjobbnak tartott intézménye között, de ez nem az oktatók, hanem az oktatás irányítóinak hibája.
És akkor, amikor megfosztják fiataljainkat esélyegyenlőség első és legfontosabb területétől, a tanulás elérhetőségétől, akkor valóban lehet válságról beszélni.
Akkor, amikor a szülő kénytelen lesz dönteni arról, hogy melyik gyermekét engedi továbbtanulni, mert nem bírja mindkettő, vagy három taníttatását fedezni, akkor valóban lehet válságról beszélni.
Pedig nincs fontosabb, mint megszerezni a tudást, ami a boldogulásunkhoz, az életünkhöz szükséges, és ha ország oktatása válságban van, akkor annak jövője is kérdéses.
„A tudományos emberfő mennyisége, a nemzet igazi hatalma. Nem termékeny lapály, hegyek, ásványok, éghajlat teszik a közerőt, hanem az ész, mely azokat józanon használni tudja. Igazibb súly és erő az agyvelőnél nincs.
Ennek több vagy kevesebb léte, a nemzetnek több vagy kevesebb szerencséje.” – mondta gróf Széchényi István.
Tehát kedves Ünneplők, csak akkor lehet szerencséje egy nemzetnek, és akkor lehet erős egy ország, ha erős iskolái, erős közössége, hite és akarata van.
Hiszem, hogy majd a megáldott és megszentelt falak, nem engedik be, kívül tartják az ártó gondolatokat, és a rontó szellemet, és egészséges, hazáját, városát szerető diákok hagyják majd el az iskolát, tarisznyájukban a visszatérés szándékával, azzal az erős munícióval, amit a Vámospércsi közösség hangulata jelent számukra.

Legyen szerencsés ez a közösségnek abban, hogy megérezze és megértse, hogy mikor milyen időszakban, milyen beállítottságú és milyen szándékú emberek vezessék városukat. Legyen Vámospérccsel szerencsésebb és erősebb is ez az ország, melynek lakói sokkal jobb sorsra érdemesek.

Polgármesternőnek és a képviselőtestület tagjainak szívből kívánom, hogy felelősségteljes munkájukat kísérje siker és megelégedés, övezze elismerés és választóik megbecsülése.
Szívből gratulálok! Isten áldja e Város Lakóit és Vendégeit!