A bajban derül ki mennyit ér az ember – Egy költségvetés margójára
Ez évben sem, mint ahogy korábbi években sem, egyetlen (!), szó szerint egyetlen értékelhető, vagy felhasználható javaslat nem érkezett be.
A képviselők közül voltak olyanok, akikkel időközben át tudtam beszélni a várható kilátásokat, de a korábban közösen kialakított állásponttól eltérő megoldásokat ők sem láttak kivitelezhetőnek. Ők heten február 13-i ülésünkön velem együtt megszavazták a költségvetést, és úgy értékelték az azt megelőző „képviselői közszereplést”, hogy az nem használt egyetlen érintettnek sem, és főleg nem használ a városnak.
Azt a hozzám intézett levelet, melyben „tájékozódni akartak és javaslatokat akartak tenni” képviselők, elolvashatják a város honlapján: www.nyiradony.hu, aktuális híreiben, a válaszlevelemmel együtt. Érdemes elolvasni, mert többek között az Olvasók tájékozódhatnak a levélírók képviselői képességeiről, tájékozottságáról és tudásáról, illetve arról, hogy egyes testületi tagok esetében újra divat lett a feljelentgetés.
A költségvetési vitában, és azt megelőzően az összevont bizottsági ülésen kiderült, vannak olyan képviselők, akiket az ég egy világon semmi nem érdekel a saját ügyeiken kívül, vannak olyan képviselők, akik miután elérték a saját céljaikat, és megszerezték amit akartak, már csak a népszerűséget hozó intézkedések mellé állnak oda, főleg, ha közönségük is van, és vannak olyan képviselők, akik egyfajta „sajátságos küldetés tudattól vezérelve” szerepelnek, bár sokszor erős szerepzavar érezhető „szenátori tevékenységükben”.
Azonban megdöbbentett, hogy egyesek felfogásában a „kerítésen kívül” mintha nem is lenne élet Nyíradonyban, holott az intézményrendszer egészével legfeljebb a lakosság 40 %-a van kapcsolatban! Egyetlen (!) mondat, egyetlen felvetés, vagy javaslat nem hangzott el, hogy mi legyen a vállalkozókkal, a munkavállalókkal, tudunk-e valamit segíteni a munkahelyek megőrzése érdekében, mi lesz az egyre gyarapodó számú szociális segélyből élőkkel, a csökkentett ellátást kapó rendelkezésre állókkal, álláskeresőkkel, a gyógyszer és rezsi költséggel egyre nehezebben boldoguló családokkal, egyedül álló helyi nyugdíjasainkkal, a fejletlenebb településrészeinkkel, a civil szervezeteinkkel, a kulturális, szabadidős és sportélettel, mit tudunk ajánlani fiataljainknak, a gyermeket egyre ritkábban vállaló ifjú házasainknak, egyáltalán legyenek-e fejlesztések és mindezeket miből finanszírozzuk!?
A város egészségügyi helyzete annyit jelent a képviselő orvosoknál, hogy ne emeljük meg a 2006-óta stagnáló rezsiköltség hozzájárulásukat, rúgjuk ki a szakmai felügyeletüket ellátó szakreferenst, az ebből megtakarított összeget fordítsuk az ügyeleti ellátásra, kvázi fizessünk több ügyeleti díjat. Zárjuk be az uszodát, rúgjuk ki az ott dolgozókat, szüntessük meg a vagyonkezelőt, lassan már nem is kell polgármesteri hivatal, igazából nem kell foglalkozni az érdekszférán kívül esőkkel, de egyáltalán a város működésével sem. Közben látványosan és hangosan javasolják, hogy bár 204 millió Ft a csökkentett hiány is, de adjunk több pénzt az óvodáknak, és az iskoláknak meg mindenkinek, csak éppen nem szavazzák meg azt a költségvetést, amiben példaképpen több mint 23 és fél millió Ft-tal növeltük meg a Kölcsey iskolánk személyi jellegű juttatásaira fordítható keretet. Kívülre tetszelgő, alakoskodó, de a valóságban gyáva, és önző magatartásnak lehettek szem és fültanúi azok, akik jelen voltak a bizottsági és képviselő-testületi ülésen.
Vajon erre kaptak választói felhatalmazást a képviselő hölgyek és urak? Vajon arra kaptak megbízást, hogy csak a saját dolgaikat rendezzék le, arra kaptak felhatalmazást, hogy csak azzal foglalkozzanak, amiben érintettek, vagy csak amihez értenek, aztán tetszelegjenek a közpénzt védő igazságos és jóságos képviselők álságos köpenyében?
Meggyőződésem, hogy sokkal inkább arra kaptak választói felhatalmazást, hogy a közigazgatási területen élők egyre színvonalasabb körülmények között, és hozzájussanak a lehető legszélesebb körű közigazgatási és közszolgáltatásokhoz, javuljon a vállalkozások, a piaci szféra gazdasági környezete, magasabb színvonalú egészségügyi, oktatási, nevelési, szociális, kulturális, szabadidős és sportolási körülmények tartsák helyben a családokat, a fiataljainkat, és a mindennapok világára kiterjedő, kiszámítható helyi várospolitika adjon biztonságos jövőt a közösségeknek.
A bajban ismerszik meg, valójában ki mennyit ér, és kire lehet számítani. Nehéz, sokszor kilátástalan, az ország és a családok, egyének életét keserítő időszakban, a társadalom minden rétegében tapasztalható feszültség fokozódásának időszakában higgadtságra, kompromisszum készségre, toleranciára, feltétlen együttműködésre, józan kiútkeresésre lenne szükség, nem alattomos feljelentgetésekre és látványos szerepjátékra. Nem lenne szabad, hogy a választott tisztségviselők ilyen közösségromboló akciókba kezdjenek, mert könnyen visszahullhat rájuk mind az a rossz, amit másoknak szánnak.
Nyugodtak lehetnek a közigazgatási terület lakói, hogy mindig meglesz a józan többség, amely képes lesz fenntartani a jelen viharos hullámain városunk képzeletbeli hajóját, legyen bármilyen háborgó is a körülöttünk lévő problématenger.
Van és mindig is lesz felelős gondoskodás, mely nem öncélú és nem kirekesztő.
A felelősségről és felelősségteljes képviseletről azonban nem árt tudni, hogy nem általános, hanem egy személyre szóló. Nincs kollektív felelősségre vonás, és nincs egyéni felelősségre vonás kollektívan hozott döntés miatt. Tehát a testület tagjainak nincs egyéni felelőssége, egyedül a polgármester az, aki megbízatása alatt egyénileg is felelős. Ennek megfelelően ki lehet következtetni minden, képviselettel kapcsolatos szándék indítékát.
Az eskü komoly esemény azok életében, akik szilárd értékrenddel bírnak, de nem jelent valóságos kötelmet azok számára, akik életében a színlelés, és az alakoskodás rendszeresen feltűnik. Véleményem szerint pontosan ez a mai magyar társadalom legnagyobb baja, hogy nem nevezi nevén a dolgokat, álságos kíméletességgel, vagy egyszerűen hamissággal közelíti meg a mindennapok feszültségpontjait és úgy is szabályozza azt.
Remélem, rövidesen felizzik a „tisztítótűz” amely rendezi a jelenlegi morális állapotokat, és katarzis élménnyel adja vissza az emberek hitét, elsősorban önmagukban, másodsorban embertársaikban.
A hivatali esküm kötelez, a választókkal kötött szerződésem érvényes, jövőre meg akarom hosszabbítani.
És abban mindenki biztos lehet, hogy ennek szellemében járok el a sokszor nyomasztó és megdöbbentő egyéni érdekekkel szemben is.
Tasó László
polgármester
