2010 – a Magyarok Éve

A Fidesz-KDNP listára leadott 18.287 és a rám leadott 18.315 szavazat az 59 %-os részvétel mellett rendkívül megtisztelő és minden tekintetben imponáló. Felülmúlta a várakozásomat, hiszen minden településen, még az „MSZP-snek” mondott helyeken is megszereztem a szavazatok 50 % + 1 arányát, sok esetben ez megközelítette a 65- sőt 70 %-ot, Nyíradonyban, szeretett városomban  pedig a 80 %-ot!
Nem találtak nálam boldogabb és büszkébb embert ebben a térségben, hiszen az eredmény eléréséhez nagyon sok kiváló ember, embert próbáló munkája, és elszántsága kellett.
Erre a támogatottságra vagyok a legbüszkébb, azokra az emberekre, akik munkájukkal, támogatásukkal segítettek e nagyszerű eredmény elérésében.
Azért nyerhettem meg ilyen arányban a választások I. fordulójában mandátumomat, mert nekem vannak a legkiválóbb támogatóim és segítőim.
 Ez a siker a közös munka eredménye, melyhez volt elég hitünk, elég erőnk, nem kopott meg a kitartásunk, és nem tévesztettük el soha sem a célt.

A további eredményekhez fűzött kommentáromban inkább néhány fontos, figyelemre méltó összefüggésre térek ki, a tények tükrében megvilágítva a választói magatartásból adódó megnyilvánulásokat.
– Az MSZP és jelöltjének bukása „borítékolható volt”, hiszen az országot gazdasági, erkölcsi és morális válságba taszító szociál-liberális politikai alakulat, a magyar emberek ellenében kormányzott. A jelölt tökéletes katonája volt pártjának, cserében a védelemért maradéktalanul kiszolgálta azt, levette a neki járó falatokat és gátlástalanul kihasználta a rá bízott lehetőségeket (lásd. LEADER pénzek osztogatása, „mosógép-csere program ..stb.).
– A Jobbik nevű valójában egy- másfél éves egylet még így is sokkal több támogatást kapott, mint érdemelt volna, holott nálunk elvileg „győzelemre törtek”. Ennek azonban világos előzményei voltak, hiszen az MSZP-SZDSZ korrupciótól bűzlő és rothadó világa magával ráncigálta a politika egészét, és le akarta húzni maga mellé az ingoványba. Ennek a ténynek azonban nem kellett volna szükségszerűen magával hozni a csupán „jól hangzó” a társadalomban gerjedő „feszültségek meglovagolásából” adódó csalóka reményt villogtató és álságos megoldásokat ígérő, a valóságban politikai teljesítmény nélküli alakulat aránytalan támogatását. Felkészületlen, sok esetben politikai értelemben fogalmatlan emberekből álló párt kapott jelentős felhatalmazást, melynek legitimitását senki sem kérdőjelezi meg.
Csupán megdöbbentő, hogy a demokrácia 20. évében még felülnek a lózungoknak, a „haragudni segítőknek” választókerületünkben és a keleti-,  északi régiókban.
Meggyőződésem, hogy a parlamenti munka beindulásával nagyot fognak csalódni a Jobbik választói, ugyanis akinek az elmúlt hetekben még nem feslett fel a nemzeti máz alatt bujkáló igazi politikai „énjük”, annak is rövidesen kiderül. Gáncsoskodó, oktalankodó és a „megkülönböztetés érdekében” különcködő, valójában az építőmunkában részt venni nem karó alakulat lesz a közel félszáz ember, akikből kevés, a jó értelembe vett valódi „politikus fejlődik ki. Együtt fognak szavazni az MSZP-vel és „munkájuk csak az akadálykereséstől lesz hangos. Erről nem írok többet, majd figyeljék a következő hónapokat. Nem lepne meg, ha az év végére a támogatottságuk a parlamenti küszöb alá süllyedne, és megindulna az összetákolt, mesterségesen egyben tartott szerkezet széthullása.
Ez a jelenlegi véleményem, ami változhat, ha maga a botránypárttá váló Jobbik is a jó irányba változik, erre azonban most kevés esélyt látok.
– Az LMP-re adott, választókerületünkben viszonylag jelentéktelen szavazatmennyiség mellett, a fővárosi eredményekkel bejutó párt térnyerése azonban először megdöbbentett.
Nem tudtam először megérteni, hogy miért juttatnak be egy most felállni készülő, alig egy éve összeálló, még egy kisebb párt benyomását sem keltő, program, elképzelés, politikus és irányítás nélküli gitt-egyletet, akiknek halvány fogalmuk nincs a parlamenti munkáról?
Nem értettem először, ilyen nehéz helyzetben milyen megfontolásból futtatnak egy éppen összeálló, igazán arc nélküli csoportot, amikor nem mást, mint az összeomlás előtti pillanatok súlya alatt roskadó országot kell talpra és pályára állítanunk.
Aztán gyorsan rájöttem, hogy nem erről van szó, hanem arról, hogy mindegy kicsodát, mindegy milyen pártot, vagy csapatot, de a Fideszt és Orbán Viktort, az „egykori baloldalt már régen elvtelenül is támogatók”, akkor sem támogatnak, akkor sem szavaznak bizalmat, ha minden ép ésszel fogható érv mellettük áll.
Tehát inkább bejuttattak egy még most összeállni készülő pártot, mintsem az országot az általános válságból egyedüliként kivezetni képes pártszövetségre szavazzanak.
Összegezve, korántsem sem lehet teljes egészében a választókra kenni a felelősséget, mert igenis a politika egésze jutatta a bizonytalanná vált választókat ebbe a helyzetbe.
Akik számára és fejében a dolgok rendben találtattak, azok élve választói jogukkal világos és egyértelmű véleményt fogalmaztak meg. Vélhetően a következő hónapok ez esetben is segíteni fogják a tisztánlátást.
Azonban le kell szögezni, a politikai palettára felkerülni ilyen könnyen még egyszer nem lehet, lekerülni pedig soha nem lesz még egyszer ilyen könnyű, mint az elmúlt hónapokban, és az elkövetkezőkben lesz.
Itt az idő, a kormányzás lehetőségére számító politikai közösségnek, melynek tagja vagyok, lehetősége nyílik bizonyítania, képes a politikának új irányt szabni, és megváltoztatni annak a lényegét úgy, hogy az valóban az emberekről, az országról, és a nemzetről szóljon.
Eljött a mi időnk, ki fog derülni, hogy a magyarok sokkal többre képesek, közös akarattal, erővel és elszántsággal visszatérhetünk arra az útra, melyen már járt országunk.
A magyarok útja a keresztény fundamentumra épülő, polgári értékszemléletű demokrácia, támogató állammal, erős családokkal és közösségekkel, a magyar érdekek mentén szerveződő gazdasági, kulturális és morális irányultsággal.
Erre az útra meg akarjuk nyerni a magyar embereket elsősorban országunkban, de a határainkon túlról is. Mindezt úgy, hogy közben senkit nem hagyunk az út szélén, senkiről nem mondunk le, a mindennapok világában legalább annyi tiszteletet adunk a másiknak, mint amennyit magunk is elvárunk.

Fiataljainknak építjük újra országunkat, mert megérdemlik, hogy lehetőségeket és ne kételyeket hagyjuk rájuk örökül.

Meg kell nyernünk őket erre a munkára, rájuk kell alapozni az Új Irányt, és közben vissza kell adni a megtépázott magyarságot a szívekbe, és a meggyötört reményt a lelkekbe.

Soha ekkora munka előtt nem álltunk és nem álltam, ilyen felelősség még nem került a vállunkra.
Készen állunk a feladatra és elsősorban arra, hogy minden parlamenti és azon kívüli, a nemzeti ügyek mellé álló politikai erővel és szerveződéssel, miden magyar emberrel hozzákezdjünk felépíteni a rend, a tisztesség, a bizalom, és a gyarapodás országát.
Erre a munkára vágytunk és vártunk, amikor a választók bizalmáért részt vettünk és részt vettem a választáson. Pontosan tudom mit várnak el tőlünk, és meggyőződésem, meg fogunk felelni a reális, életszerű elvárásoknak.

2010 – a Magyarok Éve.
Büszke vagyok arra, hogy a választópolgárok megtisztelő bizalmából ennek a most induló reményteljes időszaknak tevékeny résztvevője, a megye, a választókerület és hazám polgárainak képviseletében,
a Magyar Parlament tagja lehetek.

Kitüntető támogatásukért fogadják őszinte köszönetemet! Bizonyítani fogom, méltó vagyok megtisztelő bizalmukra!

Tasó László
Hajdú-Bihar megyei 4. sz. EOV                
képviselője