Közösségrombolás

Amikor ezt megszegi valaki, a magatartásának következményétől függ, milyen elbírálás alá esik cselekménye, mennyit és kinek ártott. Csak a második körben szokás elemezni, hogy mit ért el tettével, egyáltalán az út, illetve eszköz, amit választott, hozta-e a várt eredményt. Talán harmadjára vizsgálandó, hogy milyen hatása van arra a közösségre, ahol ez megtörtént. 

Hallották és olvashatták, hogy egyes nyíradonyi pedagógusok először az Alföld tv-hez, majd a Hajdú-Bihari Naplóhoz fordultak felháborodásukban és rettegések közepette, amiért bérek 10 %-os csökkentésének elfogadását akarják rájuk kényszeríteni. Már ez is önmagában minősítő, hiszen erre a célra hozták létre és üzemeltetik a Pedagógus Szakszervezetet, az Érdekegyeztető Tanácsot, illetve ezért vannak választott tisztségviselők, akikhez fordulni szokás, legalábbis jobb körökben. Nem ez történt, sőt egyértelműen lejárató szándékkal, és igencsak „túlterjeszkedtek”, a kompetencia és tolerancia határokon, illetve a szuverenitás jól kivehető mezsgyéjén. 

Úgy gondolták, hogy ha nyíltan nem is először „álnéven”, e-mailben, majd mivel kiderült, hogy régi és jól ismert „informátorról” van szó, már telefonon is bátorkodtak egy kis gyalázkodással és ferdítéssel ártani a polgármesternek. Az iskolaigazgatónak ezen az úton nem mertek, és minden bizonnyal az előző évben felvett több százezer forintos „integrációs pénzek” iránti köszönet jegyében zúdult a támadás csak a polgármesterre.
A Napló cikkében, melyet a véleményem szerint erősen szocialista kötődésű, és azokat feltétlenül kiszolgáló (remélem olvassa ezt is!), a jobboldalt évek óta rendszeresen bíráló és provokáló Szabó Katalin természetesen nem mert „mindennel” előjönni, amiről kedves informátorai tájékoztatták! Akit érdekel, azt külön megkeresésére szívesen tájékoztatom, de nem ér többet attól, mint ahogyan minősítették az olcsó és pofátlan rágalmak, azok íróit. 

Kérdezem azoktól a pedagógusoktól, akiknek köze van az „akcióhoz”, főleg azoktól, akik Debrecenből járnak ki Nyíradonyba dolgozni: 

– Vajon Kósa úr mit szólna, ha a Nyíradonyból bejárók minősítgetnék, megkérdőjeleznék, hogy kell-e Városnap Debrecenben, netán kiket alkalmaz az intézményrendszerben, hány titkárnőt foglalkoztat, vagy megvádolnák-e azzal, hogy közpénzből tart magának nagyszabású születésnapi partit?
 
– Vajon sokáig dolgoznának a debreceni intézményben azok, akiknek fogalmuk sincs a saját iskolájuk működési rendjéről, nem tudják, hogy a személyi jellegű kiadásokról az intézményvezetés dönt? 

– Vajon sokáig tűrnék a debreceniek, hogy a be(ki)járók égessék a városukat? 

Az írás elejére visszatérve kérdezem: 

– Vajon elérték, amit szerettek volna, és most már jól érzik magukat? Ez volt a cél, a lejáratás és a hergelés? – Vajon használt a pedagógusok közösségének, és a nyíradonyiak közösségének ez a provokáció? – Vajon mit gondolnak azok, a 10 %-os bércsökkenésről, akik Önökkel szemben már egy éve vállalták, hogy ne kerüljenek munkatársaik az utcára? Ők pedig nem is kaptak „integrációs pénzt”, aminek a világon semmilyen hasznát nem látja senki a pedagógusokon kívül? Netán mit szólnak azok, akiknek nincs munkahelye és 90 %-os bérért örömmel végeznének 100 %-os munkát!? 

– Vajon tudják-e a „megfélemlített, sőt családjukkal együtt rettegők”, hogy azért kaphatták meg a több tíz-, és százezres kis mellékest, mert a polgármester hozzájárult a pályázatukhoz? 

A médiára már régen ráfért volna egy, a mostanitól sokkal komolyabb és szigorúbb regulázás, mert a társadalom szétzüllesztéséhez legalább annyira hozzájárultak, mint a tevékeny közreműködésükkel elátkozott politikusok.
Ma már csak a szenzáció a hír, a jó, vagy a nehéz körülmények között átlagos, már nem érdekli az „agyonművelt” és mindenhez, mindenkinél jobban értő újságíró társadalmat. Rövidesen a Napló is félmeztelen, vagy meztelen hölgyek, urak fotóival fog előjönni, és nyíltan felveszi a versenyt a bulvársajtóval.
Megvannak már évek óta az „olvasók írták emberek”, melyek véletlenül mindig a jobboldalt ütik, és burjánzik a szocialista kézben lévő szektorok, ágazatok hirdetési dömpingje. 

Véleményem szerint, arról kellett volna és hosszabban írni, illetve tájékoztatni a médiát, hogy a pedagógusok is meggondolták magukat, egy év késéssel ugyan, illetve 18 ember munkahelyének megszűnése után, ők is szolidaritást vállalnak, kiállnak a társaik mellett.
Ez egy szép és komoly hír lett volna, főleg ha mellé teszik, hogy a polgármesteri hivatal, az okmányiroda, a gyámügy, az óvoda, a bölcsőde, a teljes szociális és a művelődési ágazat, valamint a vagyonkezelő dolgozói már egy éve így döntöttek.
Rövidesen már nem ez lesz a főtéma, a Napló majd az „informátorai révén” új témákra pattan rá, és továbbra sem foglalkozik érdemben a jó, illetve a közösségeket építő felvetésekkel.
A közösség életében azonban marad egy újabb seb, és az egyébként is rossz hangulatra rányomja a bélyeget, az átörökített gyűlölet, és az ártó, romboló szándék.
A közösségnek is van szuverenitása és toleranciahatára, sőt kompetenciája, jogosítványa is. Többek között az is, hogy a belőle élőket kivesse magából, ha azok felrúgják a szabályokat, illetve „átlépik a Rubicont”.
A közeljövőben kiderül, élni akar-e vele, illetve érdemes-e újra esélyt adni a rombolásra. 

Tasó László
polgármester