Ligetaljai Napok Nyitórendezvénye – Nyíracsádon

„Talán többen is vannak a jelenlévők között, akik ott voltak velem együtt az 1993-ban első alkalommal megrendezett Ligetaljai Kulturális Napon, és emlékeznek a hatalmas esőre, mely nem verte szét az egybegyűlteket. Az egykori Ligetaljai járás települései azt határozták el, hogy törekszenek az együttműködésre, újraszervezik az életüket, először a kultúra és a hagyományápolás, a közös történelmi emlékek megőrzése területén, később pedig, ami még ezen felül is belefér. Ahogyan többen is említették ma, ennek éppen 18 éve.” – kezdte köszöntőjét Tasó László.

Hasonló hátrányokkal és előnyökkel rendelkeznek a ligetaljai, dél-nyírségi települések, valójában igazi értéküket maguk az itt élő emberek jelentik, akik akkor sem hagynák el ezt a helyet, ha erre tehetségük lenne – folytatta. „Pedig ezen a tájon mindig mindenért kétszer annyit kell dolgozni, mint szerencsésebb vidéken, mégsem akarunk elmenni, mert nekünk ez a hazánk, mert mi nem mehetünk innen el”. Ünneplünk, bár nem sok okunk van mostanában a vígasságra és kevés kacagtató helyzet, mégis fontos találkozni a szomszédokkal, a barátokkal, akikből erőt merítünk, akikkel szívesen vagyunk együtt minden alkalommal. Nem csüggedünk, mert továbbra is erős a hitünk, mert nekünk a hit az igazi erényünk. Nyíracsádon nem kell magyarázni a hitről, és nem csak azért mert erősen vallásos település, hanem azért mert bárhogyan alakult megmaradt mindig a hitük, mint ahogyan megmaradt Nyírábrányban, Fülöpön, Nyírmártonfalván, Hajdúhadházon, Nyírlugoson, vagy éppen Nyíradonyban.

„Ép eszű ember észreveszi, hogy elég nagy a baj ma az országban”, és ebből kijönni, a kihívásokra válaszolni nem lesz könnyű.
Mindenkinek részt kell benne vállalni, mert egyébként nem fog menni. Ezért amikor elcsüggedünk, akkor forduljunk mindig a másik felé, forduljunk egymás felé.
Mert az árnyak itt kísértenek mögöttünk, és tovább rombolják az életünket, a hátunk mögé kell taszítani, meg kell tőlük szabadulni.
Ahogyan Helen Keller írta, „fordulj mindig a nap felé, és minden árnyék mögéd kerül”. Forduljunk egymás felé, forduljunk a másik ember arca felé, a fény felé, mert a nap fénye látszik az ember arcán.
Forduljunk a nap felé, és minden árnyék, ami visszahúz és akadályoz, mögénk fog kerülni.

„A barátság, az együttműködés készsége, a közös akarat segíteni fog, és ez kell ma ennek az országnak – fejezte be köszöntőjét Tasó László a választókerület országgyűlési képviselője.