Politikai haszonszerzés

Nem vállalok nagy kockázatot, ha azt állítom, hogy az érintettek ezzel a szándékkal kezdték, vagy folytatták a képviseleti munkájukat, állítva ezt akkor is, ha bizonyos esetekben a hozzáállásuk időközben megváltozott. Mostanában egyre többet tapasztalhatunk abból a magatartásból, ami előzővel ellentétes, és a mindennapi problémáktól szenvedő emberekben generálódó feszültségre játszik, a szenvedők haragját próbálja a saját előnyére fordítani. Ezekben az esetekben szinte kivétel nélkül hiányzik a megoldandó probléma kezelése, vagy a terápiája, a lényeg: – ripacsként meglovagolni mások baját, és rövid időre népszerűvé válni.

Számos példát lehetne felsorolni, kezdve a gyöngyöspatai, vagy hajdúhadházi jobbikos vergődéssel, a parlamenti mocskolódásokkal és agóniákkal, de a közigazgatási határainkon belül felmerülő esetek jobban érzékelhetők.
 
A környezetünkben számos család éli az átlagostól sokkal nehezebben sajátságos helyzetét mindenhol, ahol fogyatékkal élő gyermeket nevelnek, vagy más sérülésből adódó, életvitelében, mozgásában korlátozott tagja van egy családnak. A hozzátartozók mindig, minden esetben, ha kell erőn felül is törekednek arra, hogy könnyebbé, jobbá, vagy csak viselhetővé tegyék a körülményeket, melyek sokszor felemésztik a családok szerencsésebb tagjainak erőforrásait is. Nyíradonyban mindig olyan közösség élt, amely érzékeny volt a problémákkal küszködők erőfeszítéseire, sőt állítom, a környékből is kiemelkedő a hozzáállás minden olyan esetben, amikor tragédiák árnyékolták be a családok életét, vagy segítséget kellett nyújtani rendkívüli élethelyzetekben. 

A település mindenkori vezetése lehetőségeihez mérten forrásokat biztosított a gondokkal küszködő családoknak, az elmúlt 18 évben állítom, hogy minden környékbeli településhez képest is jóval nagyobb arányban és mértékben adtunk, illetve adunk támogatást a bajbajutottaknak. A tárgyévi költségvetésben elkülönített kereteken belül a szociális gondozási központ család- és gyermekvédelmi szolgálataihoz, az önkormányzat népjóléti bizottságához és hozzám beterjesztett kérelmek nyomában havi rendszeres és esetei támogatásokat biztosítok, mint a jogkör gyakorlója. Ezen felül külön kezeljük a rendkívüli eseteket, és azonnali segítséget nyújtunk, sokszor a rendes eljárást mellőzve is, ha ez nem tűr halasztást. 
Jótékonysági rendezvényeken több alkalommal tűztük ki célul a fogyatékkal élő gyermeket nevelő családok támogatását, legutóbb a Város Báljának adományait és felajánlásait is helyi családoknak adtuk át.  
Az egyik családnak a havi rendszeres, ezen felül is több alkalommal biztosított jelentős támogatáson felül, egy speciális építészeti beruházás megvalósulása érekében (steril szoba kialakítása), saját hatáskörömben eljárva 100.000 Ft rendkívüli támogatást biztosítottam az átmeneti segély keret terhére. 

Megjegyzem, hogy ez a család kapta a hasonló problémákkal küszködő családok közül is a legtöbb segítséget az elmúlt évben. Ennek ellenére azt olvashattuk egy kiadványban, hogy az érintett meghatódva köszöni meg egy „politikai mozgalom” tagjainak segítségét (melynek egyébként tagja is), akik nélkül állítólag nem tudták volna létrehozni az említett beruházást. 

Az újságban saját magukat éltetve ömlengtek a világot és annak bajait éppen most felfedező ifjú zsurnaliszták, hirdették önnön nagyszerűségüket. A kedvezményezett család nevében hálát rebegő családtag egy mondattal sem említette, hogy valakitől, valaha is kapott volna a családja támogatást, csak ezekről a „megmentőktől” szólt, akik még ruhaneműt is gyűjtöttek.
Ez a politikai haszonszerzés nyilvánvaló megnyilvánulása, amikor valakik, valamilyen akkut problémát felemelve, és a bajra ráülve, előnyt kovácsolnak mások gondjaiból, sőt még hozzá megnyeri az érintettet is. Meggyőződésem, hogy ez rossz irány, és rendkívül veszélyes, mert jó ügy mellé felsorakozott embereket tántorít el nemes célok további támogatásától. Szerencsére nem ez a jellemző a nyíradonyi emberekre, és nem ez jellemző az érintettekre, de az eset figyelemre méltó, mert igazodik az ország északi, keleti részein tapasztalt tendenciához.
Régi mondás, hogy „a magyar ember nem szívesen segít haragudni”, és ebből kiindulva állítom, a nyíradonyiak általában jó magyar emberek, akik általában hálásak a segítségért, és elismerik azokat, akik az emberek problémáit szívükön viselik.  Amikor hasonló, az általános együttélési szokásoktól és szabályoktól eltérő esetekkel találkozunk, nem árt megvizsgálni az érintettek és a közösség kapcsolatának viszonyát.

A példaképpen felhozott esetben szereplők, és az abból politikai hasznot remélők, véleményem szerint az előző feltételeknek nem felelnek meg.

Taso László