Az Új Évben adjanak Új Reményt, Új Erényt, Új Hitet az Égiek, csak a Barátok maradjanak meg, a Régiek!

Egészségben, sikerekben gazdag Boldog Új Évet kívánok a kedves Olvasónak, és ezen az úton is minden magyar Honfitársamnak, minden magyarnak határainkon túl, és azoknak, akik munkájuk miatt, más országban léptek át a 2013-as évre!
Az országok, nemzetek, így a Magyarok Himnusza is néhány perce felhangzott az Új év első pillanataiban, és minden bizonnyal most hangosabban, bátrabban énekelték, mint más alkalmakkor.
Az elmúlt években számos alkalommal tapasztaltam, hogy nem éneklik, mormolják a Himnuszt, mintha szégyellnék, mintha kellemetlen érzés lenne. Ilyenkor elgondolkodom, vajon lehet-e összefüggés és nemzet Himnusza, és a nemzetérzés között? Lehet-e összefüggés az országokat élesen megkülönböztető nemzeti énekek, és az állampolgároknak saját országuk iránt tanúsított magatartása között?
 Van-e kapcsolat mindennapi cselekedeteink, és a közösségekkel, az életünket szabályozó közeggel, vagy éppen magával az államot jelentő intézményrendszerrel fennálló kapcsolataink, és a Himnuszunk vállalása között?
Figyelve más országok népének viszonyulását és magatartását, állítom, hogy van.
Állítom, hogy azokban az országokban, ahol nemzeti zászlók lobognak a lakásokon, udvarokon, és teli torokból éneklik nemzeti imádságukat, ott jobb a kapcsolat állam, és polgára között. Szeretném kiemelni, hogy nem csak azokban az országokban tapasztaltam ezt, ahol a lakosság túlnyomó része jól él, hanem éppen ellenkezőleg. Azokon a helyeken is ez a helyzet, ahol sokkal kisebbek, és gyengébbek a szabadságjogok, lényegesen kevesebb demokrácia, és tapintható a társadalmi igazságtalanság.
Hazánkban a Millennium Éve előtt még a közintézményeken sem volt kötelező kitenni a nemzeti zászlót, bár a hetvenes években még az osztálytermekben is kötelező díszítés volt a sarló és a kalapács. És arra is emlékszem a közelmúltból, amikor voltak olyan törekvések, hogy átírják a Himnuszt, és az Örömódára állították „vigyázz” – ba az ünneplőket.

Tisztelt Honfitársaim! 

Építeni, védeni és gyarapítani kell azt a helyet, ahol élünk, hogy erős legyen. Segíteni kell, áldozatokat kell vállalni, hogy ha nekünk, vagy gyermekeinknek szüksége lesz rá, segíteni tudjon, megvédje a kiszolgáltatottságtól. Nem hihetjük, hogy nélkülünk, a mi munkánk és erőfeszítéseink nélkül megerősödhet. Nem dughatjuk a fejünket a homokba, látni, hallani és érteni kell, hogy nehéz helyzetből kell talpra állni a magunk erejéből lehet.
De a legfontosabb közösség, a családon túli közösségek, a lakóhelyünk, a mindennapok során együttműködő közösségek és a Haza iránti szeretet nélkül, nem jutunk el oda, amilyen világban élni szeretnénk.
Hogy a haza szeret-e bennünket, jó kérdés. Biztosan vannak kételyek, amikor azokat is köszöntöm az Új Évben, akik a boldogulást már országban keresve ünnepelnek ma éjjel, hiszen tudjuk, sokan csak idegenben találnak lehetőséget a boldogulásra.

De Hölgyeim és Uraim, azok a Honfitársaink is éjfélkor a Magyar Himnuszt énekelték, és sokat adtak, sokat adtunk volna érte mi is, ha ezt itthon, velünk teszik.
Ezért nem lehet más törekvése egy országnak, mint megtartani a fiait, és ide, haza hívni azokat, akik elmentek, vagy elszakítottak tőlünk.
Szeretni kell Magyarországot, és igenis nagyot dolgoztunk érte, 2012-ben. Sokat és eredményesen, szenvedésektől és bosszúságoktól sem mentesen.
De segítséget is kaptunk, viszonzást is, a rossz gazdasági környezet és bizonytalanságok közepette. Adósságcsapdából kimentett családok, vállalatok, önkormányzatok kerültek biztonságba, és az állandóan acsarkodó hitetlenek ellenére, jelentős eredmények alapozzák meg a ránk köszönő év bíztató kilátásait.
Örülhettünk Nyíradonyban is néhány fontos célunk teljesülésének, de így volt ez Hajdúhadházon, ahol bölcsődét adtunk át, ebben az évben hozzákezdhet Hajdúsámson is az építéséhez, Vámospércsen térségi szakrendelő szolgálja a lakosságot, önkormányzati utak, járdák, kerékpárutak közterek, épültek, közintézmények szépültek meg Bocskaikertben, Tégláson, Létavértesen.

Debrecenben számos új beruházás szolgálja az egész megye lakosságát, és számos egészségügyi és sportlétesítmény segíti majd egy egészségesebb életszemlélet kialakulását. Álmosd, Bagamér, Fülöp, Kokad, Nyíracsád, Nyírábrány, Nyírmártonfalva, és Újléta teljes adósságát átvállalta az állam.
Igenis szeret bennünket az országunk, de nem várhatjuk el minden helyzetben a segítségét, ha mi közben hátat fordítunk, ha hozzánk fordul. Nem lehet megalapozott a kérés, ha egy piacgazdaságban az államtól várjuk a munkahelyek létrehozását, mert akkor nem lehet az. Ha szabadságot kérünk számos területen, ne csodálkozzunk azon, ha ez továbbiakkal is jár.

Annyit nem kaphat mindenki vissza, mint amennyit ad, hiszen nem mindenki képes adni, még nem képes mindenki a többletteher vállalására. Akkor vagyunk szabadok, és akkor vagyunk jó fiai az országnak, ha nem csak annyit adunk vissza, amire már nincs szükségünk, hanem annyit, amennyit nélkülözni tudunk.
És meggyőződésem, akik így cselekszenek, sokkal jobban fogják magukat érezni, és sokkal több szeretet fognak visszakapni azoktól, akik fontosak számukra.

Az Új Év új Reményeket is ad, hiszen nem emlékszem olyan évkezdésre, amikor valaminek az ára csökkent volna valaha is Magyarországon, és most a mesterségesen a nyakunkba zúdított, nyomasztó tehertétel, a mindennapi energiaköltségek ára csökken 10 %-kal. 

2,5 milliárd Ft-ot különített el a kormány a 471-es számú főút kiviteli tervére, melyet különösen sürgős eljárás keretében kell elkészteni. 2014 tavaszára be kell fejeződnie a közbeszerzési eljárásnak, nyáron a munkát meg kell kezdeni, és 2016 végére a Hajdú-Bihari szakasznak el kell készülni. Benne a Debrecen-Hajdúsámson közötti 2 x 2 sávos, és a Hajdúsámsont elkerülő szakasz, és a Nyíradonyt teljes belterületének felújítása és a teljes pályaszerkezet 11,5 tonnás megerősítése.

62 év után megkezdi működését újra a Nyíradonyi Járás, a választókerület számos településen kezdődnek új beruházások, melyek önerejét is átvállalta az állam.
Ha az intézmény rendszer működőképes, akkor minden erővel olyan körülmények kialakításán kell dolgoznunk, melyek lehetővé teszik a helyi és a térség gazdaságának megerősödését.
Jó okunk van tehát új Reményekre, de legyenek mellette új Erényeink is. Legyen erősebb bennünk a közösségek más tagjai iránti szolidaritás, szabaduljunk meg a kishitűségtől, és ne dőljünk be a szenzációt kereső sajtó riogatásainak. Szűrjük meg a ránk zúduló hírözönt, és ne hagyjuk elvenni a kedvünket, az örömünket, attól és azért, ha valami sikerül. Károgásból, sajnálkozásból, és sopánkodásból még sehol sem erősödtek meg országok, erről nekünk is le kell szokni.
Legyen az Új Évben új Hitünk is, és vágjunk bele a célok megvalósításába, ne féljünk a kudarctól. 

Higgyünk rendületlenül abban, hogy képesek vagyunk a saját sorsunkat befolyásolni, és amit nagyon és többen akarunk, az meg fog valósulni.
Ne feledkezzünk meg soha azokról, akiktől bármikor segítséget kaptunk, akikre számíthatunk, ezért ne feledkezzünk meg a családunkról, a munkatársainkról, a közösségünkről, a Hazánkról. Vállaljuk a Himnuszt, vállaljuk a magyarságunkat, és vállaljuk a barátságot, mely körülvesz és átsegít minden nehéz helyzeten.
Kedvenc Új Évi jókívánságommal köszöntöm közösségeinket, városom és választókerületünk minden lakóját, Hazánkat és a Magyarokat!

Az Új Évben adjanak Új Reményt, Új Erényt, Új Hitet az Égiek, csak a Barátok maradjanak meg, a Régiek!

Boldog Új Évet kívánok!