Volt azonban idő arra is, hogy újra rácsodálkozzam a helyiek elszántságára, melynek eredményeként rendkívül értékes kincsek mutatják be a falusi élet elfeledett szépségét, értékét, titkait. Visszarepítenek a gyermekkorunkba a használati eszközök, és a régi ízek, melyeket csak kevesek tudnak megidézni.

A tervekre is jutott idő, hiszen közeleg a Trianoni tragédia 100 évfordulója, mely megerősíti a Nyírmártonfalván élők szándékát, jelet hagyni, a kitörölhetetlen fájdalom ellenére is összetartó nemzet utánunk következő nemzedékének. A helyet még pontosítjuk, a döntés viszont megszületett. Mert az öntudat megőrzése a záloga a megmaradásunknak. Magyarnak maradásunknak.

Hiába állnak össze a szélsőjobbtól a szélsőbalig, fizetett kalandorok, levitézlett kiváltságosok és Allahra felesküdő csicskapártok katonái, egy erős magyar vidék erőt adhat akár a kapaszkodót kereső, értékválsággal küszködő világvárosoknak is.

A frissen töltött kolbászt már nem kóstolhattam meg, mert készülnöm kellett arra a három esti jótékonysági rendezvényre, ahol fővédnökként és védnökként vettem részt.
Bár a sült oldalas szerintem mindent vitt.