2007. évi Költségvetés vitája a Parlamentben

Azt fogalmazták meg, hogy a folyamat végén, a várható eredmények okán, rendezzük meg a nagy nyári világjátékot, rendezzük meg az első Magyar Olimpiát.
Felhördültek az akkor ellenzékben lévő politikusok, a most a tenyerükből csipegető gazdasági érdekcsoportok, mit képzelnek ezek, hát lyukas a gatyánk, elment az eszünk, az országnak ettől fontosabb dolgai is vannak.
Akkor a gazdaság a valóságban is jól teljesített, az Európai Közösséghez csatlakozók élenjárói voltunk, de lehurrogták az elképzelést, majdnem megkövezték az elindítóját.

Néhány év múlva, alig 3 évvel később, mikor a gazdasági teljesítmény minden várakozást alulmúlt, előjöttek a gondolat- és ötletrablók seregei és megfogalmazták, hogy olimpia nélkül szinte nincs is magyar jövő.
Hosszan lehetne erről beszélni, az összefonódásokról, az érdekcsoportok nyomulásáról, de inkább máskor.
De a 2007-évi Költségvetés viszont azt mutatja, hogy mégsem gondolják ezt komolyan, vagy ha mégis, akkor pusztán az üzleti oldala számít.
Az, hogy egy lehetséges olimpián, a házigazdához méltóan szerepeljünk, az már csak sokadlagos.
2007-ben tovább csökkentik a települési önkormányzatok sportfeladataira elkülönített normatívát, az összevont normatétel további 20 Ft-tal csökken. (település-üzemeltetési, igazgatási és sport)
A településeken működő egyesületek léte semmi máson nem múlik, csak azon, hogy az önkormányzat mennyi támogatást képes erre a célra fordítani. Rendkívül kedvezőtlen folyamatok indultak el az elmúlt 5 évben a települési sportélet területén. Pusztán gyűlöletből megrekesztettek és szétvertek minden értelmes szinte minden értelmes kezdeményezést, lezüllesztették az utánpótlás nevelés szintereit.
Mindenki számára világossá vált, hogy a sportot is csak üzletnek tekintik, akkor és addig foglalkoznak vele, ha abból a holdudvaruk, a Kormány hatalmon tartását fizető gazdasági szereplőknek üzlet van.
Megértem, hogy meg kell fizetni mindennek az árát, de azt nem tudom elfogadni, hogy ezt az ország lakosságával és a jövő nemzedékével teszik!
Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Országgyűlés!

A 2007-évi Nemzeti Költségvetésben kiteljesedik a Gyurcsány kormány lényegét jelentő valamennyi sajátosság. Sorozatban megtalálható benne a mindent megelőző rendező elv, az ország teljesítményéből származó befizetésekre, a családok, a termelők, a vállalkozások, a gazdaságot és a társadalmat megnyomorító elvonások elosztására irányuló szándék.
A költségvetés fő üzenete, hogy történhet bármi Magyarországon, a Kormány elvégzi azt, amivel megbízták a gazdasági érdekcsoportok, „megcsinálja” azt, ami a lételeméhez kötődik, és ez nem más, mint a befizetésekből álló közpénzek piacosítása, a legújabb kori magyar magánosítás újabb fejezete.
A közpénzpiaccá süllyesztett költségvetésben egy rendezőelv a fontos, hogy minden kifizetésen a kormány rajta tartsa a kezét.
Lehet ez a kötelező feladatok ellátáshoz meghatározott normatív támogatás, vagy éppen a nemzeti forrással kiegészített uniós támogatás. Csak a pénz elosztása a fontos, pontosabban fogalmazva a pénz bármi áron történő megszerzése és visszaosztása annak az érdekeltségi körnek, melynek segítségével a szolgálatot piaci hatalommá formálták.
Ezzel egy időben, kellő felvezetéssel hazudnak arról, hogy tulajdonképpen az ellenzék akarta, hogy mindez így legyen. A Kormányt nem tartja vissza az a tény, hogy az Alkotmány szellemével ellentétes módon, a választók akaratával ellentétesen határozza meg a döntési szinteket, és olyan módon formálja át az előirányzatok döntési hatásköreit, ahogy az egy nemzeti monopóliummal bíró, részvénytársaságnál működik. Márpedig az ország lakosságából kiszorított és a gazdasági szféra szereplőitől behajtott pénzt nem lehet az igazgatótanács elvei szerint működő Kormány tulajdonaként kezelni.
A választók akaratával ellentétes, ha korábban életszerűen működő döntéshozatali rendet, a közpénzpiacot uraló érdekcsoportnak mindenkori kívánalmai és érdekei szerint alakítják át.
A régiók szerepéről és működéséről szóló törvényjavaslat csak 2009-től, vagyis jelen ciklus utolsó előtti évének végétől, három év múlva hozta volna helyzetbe a regionális tanácsokat, addig maradt volna a korábbi felállás.
Az októberi önkormányzati választásokon történő vereség miatt átrendeződő, a lakosság véleményét és a választók egyértelmű szándékát jelentő eredmények hatására azonban, a Kormány csak azon törte folyamatosan a fejét, hogy milyen módon lehet mégis rátelepedni az uniós forrásokra, milyen módon lehet szétosztani saját érdekeltségi körükbe tartozóknak, akik a tavaszi számlával kopogtatnak be.
Megdöbbentő és arcátlan nyíltsággal, fittyet hányva a bírálatokra, melyek a legújabb kori diktatúra kialakításához hasonlítják az intézkedéseket, a közpénzből fizetett média segítségével beleverik az emberek fejébe, hogy ezt egyébként az ellenzék akarta.
Még nem késő meggondolni, még nem késő átgondolni, visszavonni és megállítani a Költségvetéshez kapcsolódó hatalomkoncentrációról szóló tervek megvalósítását.
Még nem késő valóban lépést tenni a közmegegyezés irányába, mert ennek hiánya nélkül, higgyék el nekem, olyan folyamatok indulnak el, melyeket nem lehet majd kézben tartani, és nem lehet megjósolni a kimenetelét.
Erre hívom fel az Országgyűlés döntéshozóinak, erre hívom fel a koalíció jobb érzésű tagjainak figyelmét.
Most mindent elronthatnak, inkább ne tegyék, hiszen valóban
csak egy Magyarország létezik.

Budapest, 2006. december

Tasó László