2008. évi költségvetés megalapozó törvényjavaslat

A köztisztviselők jogállásáról szóló 1192. évi XXIII. törvény tervezett módosítása újabb létszám leépítési és tisztogatási akcióra enged következtetni. A „kihelyezés” lehetőségének beiktatásával megnyílik a lehetőség arra, hogy azokat dolgozókat, akik nem igazodnak a mindenkori vezetőhöz, nem lojálisak, és nem hajtják végre a „megrendelt” ellenőrzést, vagy ehhez kapcsolódó feladatokat, annak könnyebb legyen a felmentése. A másoknál végeztetett ellenőrzés egyébként része annak a programban, melynek során a társadalom már szándékosan meggyengített közösségeit, esetünkben a közszféra dolgozóinak közösségét tovább rombolják.
Mert milyen dolog az, hogy majd minden bizonnyal központi utasításra, az ezt felügyelő miniszter kézi vezérléssel irányíthatja az ellenőrzéseket.
Ez a következő fokozat a tanácsi rendszert megalapozó körülmények megteremtésére. Természetesen, aki ezt nem vállalja, vagy éppen „nem megfelelően végzi el”, vagy ki, akire ráengedik, azt más beosztásba lehet helyezni, vagy éppen fel lehet menteni.
T. Előterjesztő!
Az a legnagyobb probléma, hogy az ÁSZ most már 3. éve jelzi folyamatosan, hogy nem az önkormányzati szférában nem kielégítő a gazdálkodás szabályszerűsége, hanem a kormányzati szektorban. Tessék már végre meghallgatni, hogy nem az önkormányzatoknál kell kutakodni, nem a települések közpénzfelhasználásával van alapvető szabályszerűségi probléma, hanem a kormányzati intézményeknél!
Hiába próbálják minden eszközzel az önkormányzatokat besározni, a polgármestereket meg likvidálni a törvényhozásból, az ÁSZ-nak és a lakosságnak is más erről a valóságos véleménye.
Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény módosításával pedig újabb szelepet nyitnak meg a maradék nemzeti vagyon eladására, de inkább kijátszására.
Ugyanis a törvénymódosítással a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt-re bízzák az állami tulajdoni részesedés értékesítését, vagyis ez a kézi vezérlésű, beépített emberekből álló grémium rendelkezik a még nemzeti tulajdonban lévő vállalatok részvényeinek eladásáról is.
Ez sajnos már nem lep meg közülünk senkit, de vajon tudja-e az ország lakossága, hogy ez a testület korlátlanul rendelkezhet a nemzeti vagyon felett?
Vajon tudja-e az ország lakossága, hogy a miniszterelnök és a pénzügyminiszter ketten is eldönthetik egy-egy vagyontárgy sorsát, sőt a Zrt. félmilliárd Ft-os határig szabadon dönthet?
Vajon tudják-e a 7 fős testületből 3 főt egymaga a pénzügyminiszter úr jelölhetett, és tudják-e hogy az Országgyűlés megkérdezése nélkül adhatják el akár a Paksi atomerőművet is?
Azt vajon tudják-e az ország lakói, hogy még a „levegőt is árulja” ez a testület, „még az air-t is árendába adhatják, a szélenergia és a napenergia, termálkincs, és az ásványi kincsek felett is ők rendelkeznek?
A jelenlegi törvénymódosítással a gazdasági társaságoknak adott hitel- kölcsön felett is rendelkeznek, valamint ők határozzák meg a visszatérülés feltételeit, valamint a vagyonnal való gazdálkodás során a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokkal végzett műveleteit.
Teljes szabadsággal, szó szerint megrendelésre dolgozhat a testület, és az aggályaimat tovább növeli, a napilapokban mostanában megjelenő hirdetések az atomerőműről! Tessék figyelni, mi készül itt!
A 14. §-ban egyszerűen a tartozások elengedésével, és a visszatérítendő támogatások vissza nem térítendő támogatássá alakításának elszámolását szabályozzák. Tehát eddig ez nem volt kelően szabályozva, vagy nem volt gyakorlat, de most az lesz, lehet, már a lista is megvan, ahol a kormány saját hatáskörben, a költségvetés végrehajtása kapcsán szabadon dönthet tartozások, vagy támogatások visszafizetésének elengedéséről.
A 47.§ helyébe lépő rendelkezés tovább függetleníti a kormányt az Országgyűléstől, elegendő a jövőben már csak kormányhatározatban közzé tenni az irányítása alatt álló fejezetek keretszámait, mint például a tárgyévet követő 3 évre vonatkozó társadalombiztosítási alapok költségvetési szerveinek keretszámait.
Mindezekért az államháztartásért felelős miniszter a felelős, illetve ő készíti elő a következő évek gazdaságpolitikáján alapuló költségvetési politika fő irányait, és a költségvetési irányelveket.
Az előterjesztő az Áht. 64/A. §-ának („) bekezdését cserélve, folytatva az önkormányzatok elleni támadásait, a kincstár ruházza fel olyan ellenőrzési jogkörrel, mellyel korábban az ÁSZ rendelkezett. Helyszíni vizsgálatok során ellenőrzi a feladatmutatókhoz kapcsolódó elszámolásokat, az átengedett SZJA elszámolásának szabályszerűségét.
Gyakorlatilag komplex ellenőrzésre válik jogosulttá, cél- és témavizsgálatokat tarthat a gazdálkodásban megjelenő költségvetési támogatások elszámolásán túl is. Az év közbeni ellenőrzések célja az állandó stresszben tartás, ugyanis a kierőszakolt létszámleépítések nyomán a közszféra dolgozói jelentősen túlterheltek, a negyedéves elszámolások gyakoriságán túli ellenőrzések célja, nem lehet más csak a kötekedés.
Ezzel erősíteni szeretnék azt a látszatot, hogy az önkormányzatok nem képesek ellátni a feladataikat, ezért új rendszer kell, állítsuk fel a tanácsi rendszert, mert ezzel könnyebben lehet boldogulni, itt nem mernek nemet mondani.
A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosításával indokolatlanul magas büntetést szab ki már a 10 %-kal magasabb felhasználás esetén, illetve még most ismeretlen jogszabályban rendelkezik az engedély nélküli vízhasználat szorzószámairól.
A korábban említett Vagyonkezelő Zrt. rendelkezik a vízvagyon felett is, ezért is különösen érdekes ez a változtatás.
Összegezve világosan látszik, hogy ez a törvényjavaslat az Országgyűlés további mellőzését célozza meg, minden hatalmat és rendelkezési lehetőséget át ad a kormány kezébe. A még meglévő állami, nemzeti vagyon felett a Vagyonkezelő Zrt. útján már megszerezték a korlátlan felhatalmazást, az Áht. változtatásaival pedig a kormány magához vonta az önkormányzatok megregulázását, ellenőrzési rendszere kettős célt is szolgál, sakkban tartja az önkormányzatokat egy új, kiválasztott ellenőrző alakulattal, illetve könnyedén megszabadul azoktól, akik nem hajtják végre a megrendeléseket.
Nem jó ez az irány, és nem helyes ez a törekvés, ami kisugárzik ebből a törvényjavaslatból, ezért arra kérem az előterjesztőt, vonja vissza.