2008. március 14. – Nyíradony – Móricz Zsigmond Művelődési és Információs Ház – Kossuth szobor

A nagyszámú hallgatóság soraiban lévő fiatalokhoz intézte beszédének legfontosabb üzeneteit. Az eső sem vette el a kedvét a több mint kétszáz fáklyával felvonuló több mint háromszáz fős tömegnek, akik Kossuth dalokat énekelve mentek a koszorúzás színhelyére, a Kossuth utca végén álló Kossuth szoborhoz.

A polgármester beszédében kiemelte, hogy semmit nem ért volna a földesurak, jobbágyok, iparosok és zsellérek, értelmiségiek és köznemesek összefogása, ha a tiszta lelkű és lánglelkű ifjak nem állnak a változtatás szándékának élére. Most sem képzelhető el másképpen, most is a fiatalokban kell bízni, mert „a mai magyar fiatalok egy szemmel sem alábbvalóak, mint 160 évvel ezelőtt elődeik”. A mai fiatalok képesek a kívánatos változások élére állni, és képesek olyanokká válni, hogy róluk is egykoron úgy beszéljenek, olyan elismeréssel, mint ahogyan mi tesszük, ha Petőfire, Vasvárira, vagy Jókai Mórra gondolunk. Hangsúlyozta, hogy mi sem vagyunk alábbvalók, „mi is lehetünk olyan nagyszerű emberek, mint Széchényi, vagy Kossuth, ha először is lesz, ami visszaadja az önbecsülésünket”.

Az iskolások kiváló ünnepi műsora után Bárdosi Ildikó, a Népművészet Ifjú Mestere vezetésével Kossuth nótákat énekelt és tanult meg teltházat biztosító közönség. A „korhű” eső ellenére több mint háromszázan sétáltak le a koszorúzás színhelyére, a több mint kétszáz fáklya és a gyönyörű Kossuth nóták igazi rangjához emelték a megemlékezést