A hozomány

Ez nem volt rossz gondolat, az önkormányzatok éltek is a lehetőséggel, hiszen a reklámra minden településnek szüksége van. Nem csak azért, mert attól bármilyen gazdasági, kulturális, vagy éppen az idegenforgalomhoz kötődő fellendülés várható, hanem azért is, mert a közös értékek megjelenítése erősíti az összetartozás érzését. Ez legalább annyira fontos az értékteremtő és azt megőrző közösségek életében, mint a kézzel fogható gyarapodás.
A hozományok jellemzően a települések közigazgatási területén található ismert építmények, épületek, alkotások voltak, illetve előfordult egy-egy, legalább megyeszerte ismert rendezvény is a repertoárokban. Nyíradony, hozományaként a Pusztatemplomot, a történelmi egyházak templomait, a Guthi Kisvadászházat, a Világháborúk Áldozatainak Emlékművét, A Millenniumi Emlékművet és a Ligetaljai Napokat jelölte meg.
Egy ismeretlen összetételű zsűri a Gúthi Kisvadászházat emelte ki az előzőek közül, így a kiállításon Nyíradony hozományaként a századelőn épült uradalmi építményt szerepeltették.
A február utolsó szombatján megrendezett Véradók Bálján, melyre a hely szűkössége miatt, „csak” 340-en fértek be, egy „igazán nyíradonyi hozomány” érzése érintette meg a bálozókat, melyre a Vöröskereszt Debreceni Szervezetének titkára hívta fel a figyelmet.
Miszerint 2003-ban, természetesen a megyeszékhely kivételével, a legtöbb donor Nyíradonyban adott vért. Ezért azért is elképesztő eredmény, mert az alapszervezethez tartozó települések közül, sok esetben lényegesen nagyobb a lélekszám, mégis ezek szerint kevesebb a segítő szándék. Nem érdemes az okokat keresni, hiszen a tények erejét úgysem lehet tompítani, de érdemes egy gondolat erejéig elidőzni.
A nyíradonyi ember mindig híres volt a büszkeségéről, annak ellenére, hogy gazdag örökséget nem igazán tudott felmutatni. Amit elért, azt a saját erejének, kitartásának és hitének köszönhette. Soha nem fogadta el, ha bármiben korlátozni akarták, nem tűrte el, ha átnéztek rajta, ha nem vették figyelembe a véleményét. Bármikor képes volt akár a testvérével, vagy a legjobb barátjával is összeveszni az igazáért. Az utolsó szóért főleg a korábbi években könnyedén mentek ölre a nyíradonyiak. A környékbeli legényeknek sem sok babér termett, mert lényegesen több azoknak a száma, akik nyíradonyihoz jöttek férjhez, mint akik a szomszédba nősültek.
Szóval egy kicsit nyírségi, egy kicsit hajdú, de nem tírpák és nem civis. Nyíradonyi.
És ez a nyíradonyi, egészen más emberré válik, ha az, akivel még az imént perlekedett bajba kerül. Már nem tekinti ellenfelének, már nem a vitapartnere, nem a riválisa, hanem az ember, akin segíteni kell. Mindegy miért nem szerették korábban egymást, miért nem voltak barátok, a nyíradonyi ember úgy tartja, ha bajban kerül valaki, annak segíteni kell. Az elmúlt években sajnos sokszor lehettünk tanúi ezeknek a közösségi megnyilvánulásoknak. Azért nem idézek, mert nem szeretnék fájó sebeket érinteni, soha nem gyógyuló érzéseket mélyíteni példákkal. Tudjuk mindannyian, milyen tragédiák törtek meg családokat egyik percről a másikra és milyen nehéz volt még segíteni is.
A nyíradonyi ember nem felejtett és nem felejt, segít a bajba jutott ismerősön és ismeretlenen egyaránt.
Mint ahogy a véradó sem kérdezi, kinek kell segítenie, nem kérdezi célba ért-e a segítsége.
Joggal gondolhatja, az érzés, ami ilyenkor hatalmába keríti, egyben feloldozás is a hétköznapok bűneiért. Ha a valóságban még sincs így, hát az sem baj.
Neki az a fontos, hogy segített.
Ilyenek vagyunk mi nyíradonyiak, akik itt élünk, innen gyökerezünk, vagy életünk hajóját ide irányította a sors. Mindnyájan, ha úgy érezzük.
Hozományként ajánljuk ezt a különleges tulajdonságot, mely közösségünkre jellemző, és amire akár büszkék is lehetünk.
A következőkben azért kell dolgozni mindazoknak, akik a közösség életére ráhatással, befolyással vannak, hogy a nyíradonyiak ne csak a bajban, ne csak az önzetlenség névtelenségbe burkolózó oltárán áldozzanak a társaikért, hanem nyíltan és mindennap, még a baj előtt.
A véradók példája azért követendő, mert mindenki önkéntes, mindenki egyenlő, mindenki segítő szándékkal, szabad akaratából cselekszik és érzi, egy fontos tagja a közösségnek.
Debrecen után a legtöbb véradó Nyíradonyban van.
És ez egy nagyszerű hozomány.
A Nemzetközi Nőnap alkalmából,
őszinte tisztelettel és megbecsüléssel köszöntöm
Nyíradony közigazgatási területén lakó
Hölgyeket !
„Édes, egyszerű mélyen érző, gondot űző kedves kincs.
Náluk szebb a Földön sincs”
Tasó László