A Jobbik már nem az a párt, aminek látszik

 Ha jól tudom, 2002 márciusában a Móricz Zsigmond körtéri Arany korsóban ült össze egy társaság, ott fogalmazódott meg a gondolat, hogy pártot kell csinálni a Jobbik egyetemi mozgalomból.

– Ez nemcsak legenda, hanem valóság. Ott ültünk, és ott volt Vona Gábor is. Az egyetemi mozgalom már 1999 óta működött, amelynek az elnöke kezdetben Kovács Dávid, majd én voltam. 

– Igaz, hogy Vona Gábort ön ajánlotta a jobbikos vezetőtársak figyelmébe?
– Vona Gábor gyerekkori barátom Gyöngyösről, később ugyanarra az egyetemre jártunk, együtt kezdtünk mozgolódni a különféle ifjúsági szervezetekben, klubokban. Valóban én ajánlottam őt vezetőnek.

– Apropó, Gyöngyös. Nyilván ismeri Faragó Tamást, Vona Gábor helyi kévpviselő-jelölti kampányának irányítóját is, akiről a Jobbik mai alelnöke egy hangfelvétel tanúsága szerint azt mondja, hogy mivel a szerencsejáték-iparban dolgozik, muszáj neki jóban lennie a maffiával is. Az egyik ilyen maffiózóként az alelnök Magda Sándor MSZP-s politikus fiát nevezi meg.
– Persze ismerem, mint helyi embert, de nem járok a kaszinóiba. Ez a férfi valóban nem a bölcsészettudományi tanulmányairól híres.

– Mi volt a cél 2002-ben?
– A Fidesz mellett egy radikális nemzeti pártot akartunk létrehozni, amelyik keresztény és nemzeti programot épít. Egy új erőt, a fiatal generáció pártját, amelynek helye volt a nemzeti oldalon. Csalódottak voltunk a tavaszi választások után a Fidesz veresége és a MIÉP kiesése miatt. Ha visszaemlékszünk azokra az időkre, a jobboldal kétharmados győzelmének víziója után óriási kudarc volt a választási eredmény. Azt gondoltuk, hogy a radikális szavazótábort nem képes megszólítani a jobbközép, de arról akkor nem volt szó, ami ma történik, hogy a Jobbik ellenségként kezeli a Fideszt. Egy pártszövetségre lett volna szükség, amely a jobbközép és a nemzeti radikálisok között köttetett volna meg.

– Ha önökön múlt volna, beléptek volna a Fidesz pártszövetségébe is?
– Nem az együttműködés formája volt kérdés, mindenképpen önálló jogi alapokon álló pártban gondolkodtunk, ami támogatja a jobboldali szövetséget. Hiszen az ellenfél az egy és ugyanaz.

– Most úgy tűnik, hogy a Jobbiknak már nem a nómenklatúra az ellenfele.
– A Jobbik ma eltéveszti a céltáblát, nem a szocialistákat és a liberálisokat támadja, hanem lassan már csak a jobbközéppel foglalkozik. Ez már nem az a Jobbik, amit mi alapítottunk, amit megálmodtunk 2002-ben, és ami 2006 végén még létezett.

– Mi volt a vízválasztó, mikor távolodott el Vona Gábor a jobboldali együttműködéstől?
– 2006-ig folyamatos kommunikáció volt a Fidesszel, voltak témák, amelyekben mi tematizáltuk a jobboldali közbeszédet, például az SZDSZ ellen szervezett performance-okkal. A fő ellenfél a baloldali térfél legszélsőségesebb eleme, a szabad demokraták voltak. 2006-ban megmérettük magunkat, és a választóktól kapott 2,2 százalékos felhatalmazásunkkal elkezdtünk közeledni a Fideszhez. 

– Igaz, hogy Vona Gábort éppen azért ajánlotta a Jobbik-vezetők figyelmébe, mert neki voltak a legjobb kapcsolatai a Fidesszel, és távolabb állt a MIÉP-től, mint a többiek?
– Igen, amikor 2006 őszén elkezdtünk gondolkodni azon, hogy ki lenne alkalmas személy a kapcsolaterősítésre, a polgári körös, korábbi Fidesz-aktivista Vona Gáborra esett a választás. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Gábort, mint barátot annak ellenére kerestük meg, hogy előtte két évig szinte egyáltalán nem vett részt a Jobbik munkájában, mert éppen a magánügyeinek élt, másfelé kereste a boldogulást, egy biztonságtechnikai cégnél.

– Ön szerint miért fordult Vona a jobbközép ellen? Meggyőződés, külső presszió, vagy taktika volt az ok?
– Tudatos szavazatszerző taktika volt, amelynek középpontjában Vona Gábor személyes karriervágya állt. Ehhez az új irányhoz sikerült támogatókat szereznie az újonnan belépők között.

– Ne felejtsük el, hogy Gyurcsány Ferenc 2006 őszi lelepleződése után a szavazók döntő többsége a kormány távozását kívánta, de a felmérések szerint csak egy kisebbség helyeselte ennek érdekében az erőszakos, radikális fellépést. A Fidesz nem akarta elhagyni a parlamenti játékteret, és ezért kialakult egy sok százezres csalódott tömeg, amely kőkemény válaszokat keresett.
– Valóban, tömegek áramlottak a Jobbikba, és az emberek jogos felháborodásukban keresték az utcai megoldást. Rengeteg tisztességes ember tolódott át ekkor a radikális oldalra. A Jobbik jól tette, hogy ennek az akaratnak az élére állt. A baj azzal volt, hogy ezzel a tömeges beáramlással egy időben megjelentek a politikai kalandorok is a Jobbik környékén, és Vonáék nem voltak hajlandók ajtót mutatni nekik. Ezeket az embereket felettébb mód izgatta a 2006-os választási eredménnyel megszerzett harmadikutas költségvetési pénz is.

– Arról azt írja a Kuruc.info, hogy éppen ön lopta el.
– Ez akkora hazugság, hogy ha nem a külföldi szervereken lapuló Kuruc.info írta volna, már régen bepereltük volna érte.

– Mindenki tudja, hogy kik a Kuruc szerzői. Például Novák Előd, Vona Gábor jobbkeze.
– Persze, csak ő is álnéven ír, van, hogy női álnéven. Saját név alatt csak a Jobbik közleményeit hozza.

– Kikkel duzzadt fel 2006-ban a Jobbik vezetősége?
– Volt MDF-es, fideszes, MIÉP-es politikusokkal. Murányi Levente például az MDF-ből jött, Szegedi Csanád a Fidelitasból, Gyüre Csaba pedig a MIÉP-ből. Ők olyan emberek, akik korábbi helyükön nem látták karrierjük felívelését.

– A munkásőrök, kispályás szoci vállalkozók, politikai kalandorok hogyan kerültek a Jobbik vidéki szervezeteinek élére?
– Őszintén szólva éppen ezeknek az alakoknak a megjelenése motivált arra, hogy többéves hallgatás után megszólaljak. Az a párt, ami ma a választók szavazataira pályázik nem az a Jobbik, amit az emberek megismertek, és amiért küzdöttünk. Ezek az alakok becsapják azokat a tisztességes embereket, akik a Jobbikért dolgoznak, kampányolnak, gyűjtik a kopogtatócédulákat, és becsapják a választókat is. Elhitetik velük, hogy ők az új, tiszta erő, de ez nem igaz. Sokkal inkább a levitézlett, lebukott, sértődött, okkal, ok nélkül parkolópályára tett helyi politikusok pártja lett a Jobbik. Az európai parlamenti választáson elért sikert követően megjelentek a kétes vállalkozók is a Jobbik körül. Olyan vállalhatatlan emberek, akik üzletet szimatolnak egy tíz-húsz százalékra pályázó parlamenti párt körül.

– Lehet arra hivatkozni, hogy a budai pártirodából nem látni, ki nyomul be a Jobbikba. De arra nem lehet, hogy Vona Gábor nem tudja saját gyöngyösi kampányfőnökéről, hogy egy kétes hírű nyerőgépes vállalkozó.
– Ez pontosan így van. És egyáltalán nem elszigetelt esetről van szó, hanem tömeges jelenségről.

– Miért van szüksége Vona Gábornak ezekre a vállalkozókra?
– Nyilván a pénz miatt. Látjuk, hogy a kampányban az utazásokra, reklámfelületekre máris elment sok tízmillió forint. Ezt valahogyan elő kell teremteni.

– Miért állt az újnyilas Kuruc.info a Jobbik mellé, amikor korábban még zsidózta is a jobbikos vezetőket?
– Mindez addig tartott, amíg mi álltunk a Jobbik élén és nem akartunk megfelelni a Kuruc.info elvárásainak. Amint az új pártvezetés váltott, máris jók lettek a Kurucnál. Úgy látom, hogy a Jobbik igyekszik megfelelni ennek a vállalhatatlan ideológiának. Ma már a párt legfőbb szövetségese ez a szélsőjobboldali internetes lap.

– A Jobbik írásos programja jórészt a nemzeti oldal elmúlt években megfogalmazott törekvéseit tartalmazza. Kifejezetten mérsékelt, középutas elképzelésekkel van tele. Szó sincs benne a fórumokon, jobbikos orgánumokban látható-hallható uszításról. Miért nem azt írták le, amit mindenütt mondanak?
– Ez a program tökéletesen vállalható, jórészt egybevág a Fidesz elképzeléseivel. De a Jobbik programja és a kommunikációja között szakadék tátong. Ez a másik ok, amiért meg kellett szólalnom, mert itt is becsapják az embereket. A mai jobbikos kommunikáció kizárólag az elégedetlenség hullámait próbálja meglovagolni, és az értékek, elvek mit sem számítanak.

– Hova vezet a kettős beszéd?
– Most sokan csak azért támogatják a Jobbikot, mert utálják az egész politikai elitet. Ha a jobbikos alakulat beül majd a parlamentbe, és konszolidálódik, bennük is csalódni fognak, és ugyanúgy utálják majd őket, mint a többieket.

– Már nem az a tét, hogy lesz radikális párt a parlamentben, hanem, hogy a Jobbik tíz, vagy húsz százalékot szerez-e. Ha a Jobbik tarolna, hogy nézne ki az a negyven-ötven fős képviselőcsoport?
– A Jobbik elérte, amit akart, tényező lett a jobboldalon. Éppen ezért, nem értem Vonáék hangnemét, és azt, hogy miért mélyítik tovább a szakadékot. Egyébként, ahogyan a jelölteket ismerem, a Jobbikkal bekerülne a parlamentbe néhány jó szakember, de ha túl sok szavazatot kapnak, velük megy egy elképesztően szedett-vetett társaság is az Országházba. Be kell látni, hogy a Jobbikban nincs elég jó szakember a leírt program végrehajtásához.

– Mi lesz a Magyar Gárdával, amiről most már alig beszélnek Vona Gáborék?
– A kilépésem egyik oka volt, hogy attól féltünk, a Magyar Gárdát a Jobbik majd nem tudja ellenőrizni. Félelmünk be is igazolódott, hiszen a rengeteg becsületes ember mellett egy sor küldött, kétes, vállalhatatlan alak, köztük bűnözők és a titkosszolgálat emberei is megjelentek. De ez a mai pártvezetést nem nagyon érdekli, hiszen náluk nem a tisztességes emberek vannak a középpontban, hanem a saját karrierjük. Szinte biztos, hogy a Jobbik a választás után szép csöndben majd le is építi a Magyar Gárdát.

– Szegedi Csanád Jobbik-alelnök egy ízben az orosz demokráciát emelte követendő példaként a hallgatósága figyelmébe. Én nem szeretnék olyan országban élni, ahol manipulálják a választásokat, lelövik az újságírókat, és a kormányfő, meg az elnök úgy viselkedik, mint egy diktátor.
– El kell gondolkodnia a jobbikos szavazóknak, hogy miért isteníti a pártjuk Oroszországot. Én ezt megdöbbentőnek tartom, és semmi más okot nem látok rá, minthogy Vona Gáborék valamiféle támogatást, segítséget kapnak Oroszországtól. Ne felejtsük el, hogy Vona és felesége nem egyszer járt Moszkvában, a párt külügyi főtanácsadója, Kovács Béla pedig a szocializmus éveiben a moszkvai elitképzőn végzett.

– Elképzelhetőnek tartja, hogy a Jobbik vezetését kívülről manipulálják?
– Egész biztos, hogy van ilyen belföldi és külföldi törekvés. Annak, hogy a törekvés sikeres, megvannak a jelei.

– Mennyire szól a Jobbik a bizniszről? Szegedi Csanád „turulboltját” például az összes Jobbik-sajtótermék reklámozza. Ráadásul méregdrága ruhákat, eszközöket árulnak.
– Ez sokkal nagyobb üzlet, mint gondolnánk. Nemcsak a budai boltról van szó, hanem az összes Jobbik-rendezvényen való árusítás jogáról is. Akkora pénzről van szó, hogy az elosztása körüli vita egyszer majdnem pártszakadáshoz vezetett.

– Miért vállalta a nyilvánosságot? Nyilván árulónak, zsidóbérencnek fogják nevezni, mint mindenkit, aki a mai Jobbikról kritikát fogalmaz meg.
– Sokáig úgy gondoltam, hogy jobb, ha a lemondásom után csöndben maradok. Pedig egy felívelő pártból kizárólag az elveim miatt léptem ki, ami igen kevés emberről mondható el a magyar politikában. Azért vállaltam, hogy a tűzvonalba lépek, mert szeretném megóvni a Jobbik becsületes, jobbat érdemlő híveit a becsapástól és az óriási csalódástól.         
 Huth Gergely cikke

Pályakép
Nagy Ervin 1977-ben, paraszti felmenőkkel rendelkező, agrármérnök apa és óvónő édesanya gyermekeként született Gyöngyösön, ahol később gimnáziumba is járt. Budapesten, az ELTE-BTK filozófia szakán diplomázott 2003-ban, két éven keresztül politológia ösztöndíjas a XXI. Század Politikai Intézetben, majd két szemeszterben megbízott előadó a Károli Gáspár Egyetem Filozófia Tanszékén. Kutatási területei a modern politikafilozófia, a demokráciakritikák és az alkalmazott etika. 1999-ben alapítója volt, majd 2002-től elnöke az egyetemeken működő Jobboldali Ifjúsági Közösségnek. 2003-tól aktívan politizál, alapítója, alelnöke, majd választmányi elnöke a Jobbiknak. 2007-ben több alapítótársával együtt kilépett a pártból, mert nem ért egyet az új, a jobboldallal is szembemenő irányvonallal és a Magyar Gárda megalapításával. Ma több felnőttoktatási intézetben tanít, ír. Felesége egyházi iskolában tanít, két gyermeket nevelnek.