„A jövő elkezdődött”
Nem szabad elfeledkeznünk egy mások szlogenről sem, amit a szocialista kampány fogalmazott meg, illetve maga a kormányfő jelölt Medggyessy Péter magyarázott meg a választóknak. És ez nem valahogy szólt, „a Fidesz sok jó dolgot csinált a kormányzása alatt, de ez kevés ennek az országnak, ugyanis az emberek többet érdemelnek, így a szocialista kormány meghirdeti „A Jóléti rendszerváltás” programját.”
Mondanom sem kell, hogy a választók a „szakvezetés” elképzelései szerint reagáltak, hiszen ki lenne olyan őrült ebben Világban, aki ne akarna jobban élni holnap, mint ahogyan tegnap élhetett. Az ígéretek arról szóltak, „több pénz az önkormányzatoknak”, „+ 400 kilométer védőgátépítés”, „több pénz az egészségügybe”, az egyik legütősebb, „a 13. havi nyugdíj bevezetése”, „hűségjutalom az egészségügyi dolgozóknak”, és a másik joker, „a közszféra 50 %-os béremelése”. Nos ezekkel szemben a polgári kormány ígéretei eltörpültek, hiszen nem tehették meg azt, hogy ismerve az ország lehetőségeit és valóságos teljesítőképességét hazudjanak a választóknak. Így a teljesség igénye nélkül említve néhányat, például csak több részletben vállalták a közalkalmazottak béremelését, csak inflációhoz igazítva vállalták a nyugdíjemelést, és mellékesen nem hiányt, hanem 360 milliárd elkölthető forintot hagytak az államkasszában. Bizony az nem volt elegendő, hogy ebben a négy évben sikerült lecsökkenteni inflációt, az államadósság és a munkanélküliség először csökkent, illetve először növekedett a foglalkoztatottak aránya, a minimálbér és hosszú idő után az ország lakóinak önbizalma, talán vele párhuzamosan az egymás iránti tisztelet, és a sahját országunk szeretete is. Bizonyára unalmas és idegesítő lehet azok számára újra olvasni ezeket a gondolatokat, akik az előzőeket „másképpen szeretnék tudni”, de a tények sajnos makacs dolgok, így annak kockáztatásával folytatom, hogy talán ők már nem olvassák tovább.
Aztán történt néhány furcsa dolog, a nyertes kormányfőről érdekes módon csak két év múlva derült ki, hogy III/II –s ügynök volt, és ennek örömére az egykori kegyeltje hátba szúrta. Később „utazó nagyköveti rangot” kapott, mindaddig, amíg bírálni nem merészelte a „Ferit”. Érdekes módon nem sokkal később lett beteg Horn Gyula, miután folyamatosan bírálni kezdte az „MSZP-s Orbánt”, ahogy a sajátjai nevezték a higanymozgású miniszterelnököt. Furcsa egybeesés, hogy nem sokkal később egy elég erős helyi pártszervezet vezetője szenvedett balesetet, aki vezércserét vizionált, de még egyszer ismétlem ez mind a véletlen műve lehet. Közben volt egy népszavazás a kórházak eladásáról, amiket közben eladtak, és a kettős állampolgárságról szóló törvény lehetőségéről, ami ugye a „23 millió román beözönlését vetítette elő”. Igaz azóta már régen nem kell tartani attól, hogy be akarnának özönleni a „románok”, bár más nemzetiségű, kissé távolabbi ország népeiből egyre többen vannak jelen hazánkban, sőt igencsak kifogásolható termékeik szinte ellepik a mindennapokat.
2006-ról és környékéről mégiscsak vannak érdekes emlékek, gondolok itt az öszödi beszédből „majd bele döglöttem, hogy azt csináljuk, mintha kormányoznánk, közben nem csináltunk semmit, az ég egy világon semmit”, a Veres féle„trükkök százaira”, a „kurva országra”, a „hazudtunk éjjel nappal, meg este” kijelentésekre, az azonosító jelvény nélküli tüntetőket verő rendőrökre, a lehallgatási botrányokra, a Kulcsár féle „Gyurcsányi nagy ember” –re, a villa-ügyre, a kormányfő cégének két milliárd hasznot hozó kedvezményes áram ügyére, a Veres pénzügyminiszter tésztagyárát bérlő cég 5 milliárdos kormánytámogatása. Azóta is várjuk, hogy mikor kezdődik el a madárinfluenzát világszerte megszüntető vakcina-gyártás valahol a Karib szigeteken, ahová a kormány 4,7 milliárd Ft vissza nem térítendő támogatást adott egy magáncégnek.
Napjainkba érkezve, a nem politizáló „független” Vágó István nevű, a képviselők tiszteletdíját „irigylő” kvízmester mutatja be az kivezényelt közönség óriási sikongása között dedikált Gyurcsányi bloggokból álló könyvet, ami azért érdekes, mert köztudottan nem a miniszterelnök írja, sőt sokszor tőlünk értesül arról, hogy mit is írt. Az SZDSZ nevű „tömegpárt”, a nagy sikerre való tekintettel sokadjára játssza el az „ellenzék” szerepét, csak közben mind a közel kétszáz, elég zsíros díjakért veszteglő felügyelő-bizottsági, és más szakértői bizottságok tagjai maradtak folyamatosan „üzemben”, és közben éppen a Zuschlag nevű alapítványi szakértő büntetőügyében nyilatkozzák, hogy a „fél-kormány” érintett. Hol a botrány-párttá vált MDF, hol pedig a koreográfia szerinti felosztásban az SZDSZ, és a kivásárolt függetlenek egymás után szavazzák meg a költségvetéssel összefüggő törvényeket.
Aztán időközben megjött a várva várt válság, ami jótékonyan elfed mindent, szinte alig vesszük észre a szenzációs hírt, hogy a volt egészségügyi miniszter, a bül-bül szavú Molnár Ágnes veszélyes kalandokba keveredik az egyik baráti tv „valóság showjában”. A válság azonban mindenre gyógyír, vissza lehet vonni a már régen értékét vesztett béremeléseket, 13. havi nyugdíjat, a közszféra járandóságát, Bajnai, a nálunk is ismert Hajdú-Bétes fenomén, éppen az aktuális harmadik miniszteri tárca élén varázsolja újra elénk a „soha nem látott” milliárdokat, és most aztán munkát adnak mindenkinek segély helyett. Néhány napja pedig, kendőzetlenül nyilatkozzák ki, hogy hála a mindenféle felhatalmazás nélküli hitelfelvételnek és az uniós pénzeknek, az MSZP úgy gondolja „hatalmon marad”. Közben a szomszédságokban közkedvelt Juhászné egykori bizalmasa és kampányfőnöke egyszerűen kijelenti, hogy az ország legnagyobb vállalkozását úgy hívják, hogy MSZP, illetve Gyurcsány azért marad addig hatalomban, ameddig eddig akar, mert mindenkiről van egy dossziéja.
A Karácsonyt elfedi az új Messiás, Gyurcsány tündöklése, aki bátran, demokrata módjára mindenféle felhatalmazás nélkül Veres és Simor tettestársakkal hármasban felvett 20 milliárd eurót, cca.: 5.400 milliárd Ft-ot. Mint elmondták, valójában nem akarják felhasználni, bár a tegnapi napig már 900 milliárdot sikerült. A kormányfő, vagy Bajnai barátja, néha a bankelnök-nőből lett szociális és munkaügyi miniszter, talán megirigyelve Aigner Szilárd könnyedségét, és mint az időjárás jelentést, naponta jelentik be, hogy éppen mennyivel lett több a munkanélküliek száma, és mi várható holnap, és a hét második felében. Az ironikus hangvételből egy fájóan komolyabbra váltva jelentem ki az Olvasóknak, hogy olyan világ következik ránk, amilyet csak rémálmunkban láttunk volna. Ez az ország jövőre már nem az lesz, ami ma, és számos olyan dolog fog megváltozni körülöttünk, amit akkor, amikor az említett szlogent megfogalmazták, nem hittünk volna el senkinek. Egyenlőre még csak azok érzékelik, aki már az utcára kerültek, vagy azok, akiknek már kiküldték a hitelkamatok drasztikus emeléséről szóló levelet, vagy az APEH keselyű módjára lecsapott a végrehajtásra ítélt cégére.
Jövőre azonban csak keveseknek adatik meg, hogy ne érzékeljék a borzalmasan elrontott gazdaságpolitika, és a talán sok esetben már szándékosnak is látszó legyengített gazdaság vergődését. Az életszínvonal romlása drasztikussá válik, és ha valakiknek a fiatalokhoz, vagy éppen a saját gyermekükhöz kell majd szólni, a kilátásokat ecsetelve javaslatokat kell megfogalmazni a jövőjükről, igencsak el fog akadni a hangjuk.
Elő kell venni az összes tudást, amit eddig sikerült felhalmozni a probléma kezelés területén, és elő kell venni, leporolni a sárba tiport magyarságtudatot, és valamilyen csodalámpával keresve meg kell találni azokat a bizonyos értékeket, melyek 1998-tól 2002-ig ennek az országnak erőt, lakóinak hitet adtak.
Ha közben a reklámok mégsem állnak le, és sikeres országról adnak hírt, ne bosszankodjunk, ne verjük szét a készüléket, mert azok már ki vannak fizetve, és bizony vannak, akiknek nagyon is bejött ez a hatévnyi vergődés, igaz őket valóban úgy hívják, a „felső tízezer”. Azon sem kell meglepődni, ha nem csak „felül vannak” nyertesek, hiszen a zavarosban alul is jókat lehet halászni. Azonban véglegesen ne szegje kedvét senkinek a jelenlegi állapot, mert voltunk már ilyen helyzetben, és akkor is volt kiút.
Most azonban, amikor a „helyzet-jelentők” éppen a munkanélküliek számának napi emelkedését jelentik be, akkor kérem az Olvasókat, emlékezzenek vissza arra a bizonyos szlogenre. Mert ami az után jött, és ami ránk következik, bizony már azt is láttuk rémálmainkban valahol.
Hat év MSZP-SZDSZ kormányzás eredménye arra enged vizionálni, hogy az akkori győztesek világa ez, ami ma körülöttünk van, és sajnos már tegnaptól kezdődően, az a jövő elkezdődött.
