A magyarságunk a szabadságunk
Vérbe fojtott, eltiport, hősies, világraszóló.
Mindegyik igaz, amikor 1956 forradalmára és az azt követő szabadságharcra emlékezünk.
A magyar emberek nem bírták elviselni a Rákosi korszak vészterhes mindennapjait, betelt a pohár és kicsordult a fájdalom. Akikben bíztak azok is tétováztak, ezért minden mindegy alapon álltak bele a küzdelembe a XX. században már harmadjára a magyar hazafiak.
Nem a győzelem volt a céljuk, hanem a változás. Egy emberséges világ reményében szabadon, újraépíteni a tönkre tett emberi kapcsolatokat, újraépíteni az erőt adó közösségeket, újraépíteni a Hazát.
Nem volt kevés, amire vállalkoztak, több nem is lehetett.
Az elkeseredettség és szántság ereje mellé az önfeláldozás sem volt nagy kérdés, mert mindenki jövője volt a tét.
Nem sikerült akkor, mert nem sikerülhetett. Nem sikerült, mert a lehetetlent vállaltuk.
Nem sikerült, mert akkor sem segítettek. Nem sikerült, pedig mindent megpróbáltak. Akkor.
33 év múlva éppen azért sikerülhetett, mert előttünk már mindent megpróbáltak és tudtuk, hogy most is csak magunkra számíthatunk.
Magyarok vívták meg a harcot 1956-ban, magyarok lettek végleg szabadok 1989-ben.
Ezt hisszük és ebben reménykedünk, hogy ez volt az utolsó fegyveres harc a magyar szabadságért.
Magyarnak születtünk.
Magyarok akartunk maradni, amikor ránk támadtak besenyők, majd a tatár hordák.
Magyarok akartunk maradni, amikor ránk támadtak a török hordák.
Magyarok akartunk maradni, amikor fellázadtunk a Habsburgok ellen.
Magyarok akartunk maradni, amikor ellenálltunk az ok nélkül ránk támadóknak.
Magyarok akartunk maradni, amikor az egész országot el akarták venni tőlünk.
Magyarok akartunk maradni, amikor bekebeleztek a németek, ránk telepedtek a szovjetek.
Magyarok akarunk maradni, mert akik miatt magyarok lehetünk, az életüket adták a szabadságunkért és ezt a kincset nem engedjük ki a kezünkből.
A magyarságunk a szabadságunk.
Magyarok akarunk maradni, a magyar földön, örökre.
Tisztelet a főhajtás mindazoknak, akik megteremtették a magyar szabadságot!
