A nők tisztelete mindig az adott társadalmat minősíti
Konkrétabban fogalmazva. Elenyésző kivétellel hirdetnek férfiakkal termékeket gyártók és a forgalmazók, a dívat világában a „minél többet mutatni” elv érvényesül. A filmekben, legyen az bármilyen „kosztümös” produkció, és a mindennapi médiában a nőkön egyre kevesebb a ruha, a szerepeik nagy része, és közreműködésük egésze kifejezetten erotikus töltetű. Alig van bulvár termék legalább félmeztelenül pózoló „címlapfotó-nő”, playmate nélkül, dívat és követendő példa lett a gyakori hűtlenség, a látványos kicsapongás, óriási divattá vált a szingli-lét, és az a menő, aki már legalább két-három zaftos, és hangos kapcsolaton túl van. Szinte beleverik a fiatalok fejébe, hogy aki nagyon akar gyermeket, annak sem kell férj, nincs szükség a családra, elég, ha a kismamáról és a gyermekről fotósorozat készül valamelyik bulvárba. A zenés videó-klipeken kevés kivétellel pornóba hajló erotikától fűtöttek a jelenetek, ha hímnemű „sztár” tűnik fel, akkor körülötte a nők rabszolgák, vagy örömlányok, csak egészen ritka esetben a hódítás célpontja. Mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy egyáltalán nem vagyok prűd, tisztelem és férfiként csodálom a nőket, de az említett esetekben a túlfűtött szexualitás már sokkal inkább megalázó, mintsem izgalomra okot adó helyzet.
A nők, az elkorcsosult társadalmi elvárások szerint „tárgyiasultak”, és ezzel egy időben indult támadás az egyetlen normális, az evolúciónak, a fajfennmaradásnak, az élet törvényeinek megfelelő férfi-nő kapcsolatok, a párkapcsolatok, a család, és az anyaszerep ellen. Ami megdöbbent és mélységesen felháborít, hogy mindezekben Magyarország élenjáróvá vált, és egyre inkább úgy látszik, a „Pannon-puma” ezen az egyetlen területen bontakozott ki.
Emlékezzünk néhány dologra, vagy gondoljunk bele, milyen értékkel bír az a társadalom, amely eltűri, hogy csupán azért nevezzenek ki egy köztudottan homoszexuális férfit államtitkárnak, hogy a legmagasabb szinten népszerűsíthesse a meleg-párok kapcsolatait, hogy azok a törvényesen és a társadalom egészében „minden tekintetben azonos elbírálás alá essenek”?
A fiataloknak szóló műsorokban, legyen zenecsatorna, vagy éppen „show-műsor”, meleg legények, és leszbikus leányok a műsorvezetők, a „szereposztó díványon” pedigalkalmazkodni kella szereposztók szexuális beállítottságához. Lassan már nem csodálkozunk azon sem, hogy az egyik bulvár tv-n már az esti órákban vad orgiákat láthatnak felváltva csak férfi, vagy csak női szereplőkkel.
Ezzel párhuzamosan az egyre látványosabban meleg-barát, lassan józan ítélőképességét vesztő kormányfő megrövidíti a gyermekgondozási díjat, szigorítja a GYES feltételeit, közben az éppen harmadik felesége bölcsődébe dobatná a gyerekét azokkal az anyákkal is, akiknek egyébként nincs munkahelyük. A kormány éppen mostantól adóztatja meg a családi pótlékot, és megszigorítja, gyakorlatilag megszünteti a lakásépítéshez kapcsolódó szociálpolitikai kedvezményt. Ezt megelőzően az MSZP és az SZDSZ megszavazta az azonos neműek élettársi kapcsolatait a házasság rangjára emelő törvényt, sőt nem veszi tudomásul, és nem fogadja el az Alkotmánybíróság megsemmisítő döntését (egyedül Európa „legvegyesebb népesség-összetételű” országában, Hollandiában van még hasonló szabályozás). Ennek megdöbbentő vonzata lehet, hogy akár anya nélkül lehet majd gyermeket nevelni, elvéve a nőktől a legszebb és legfontosabb privilégiumukat.
Az a társadalom, pedig egyszerűen álságos, amely mindeközben a hallgatólagos tudomásulvétellel kis híján deklarálja azt, hogy a nők csak segítséggel képesek a Parlamentbe kerülni, ezért csak mesterségesen lehet biztosítani az ország 50 %-os nemek szerinti képviseletét.
Ha ezen változtatni akarunk, az egész társadalom morális alapját jelentő értékrendünket kell felülvizsgálni.
Mert akkor lesz ebben az országban valóságos tisztelete a női nemnek, ha azt a törvényeken kívül, a közösségek, az ország lakóinak értékrendje újra biztosítani fogja.
Akkor lesz, ha már gyermekkorban világos lesz a különbség, hogyan kell viselkedni egy kislánnyal egy kisfiúnak, majd a diáklánnyal a kamasz fiúnak.
Akkor lesz, ha fiataljaink megtanulják, mit jelent az udvarlás, és egyáltalán a női nem tisztelete. Akkor lesz, amikor majd meghódítani, és nem megerőszakolni akarják, nem a féktelen vágyak kielégítésének és nem az újabb „ez is megvolt” kihúzandó névnek tekintik majd a fiatal lányokat és hölgyeket.
Akkor lesz, amikor nem lesz elegendő az együttélés, hanem házasságban akarnak élni a párok, amikor ha nem lesz elegendő „női munkahely”, a nők a „férfias állásokért férfias béreket” kapnak.
Akkor lesz értékes újra, amikor olyan körülményeket teremt a társadalom, hogy az ifjú házasok életében a gyermekvállalás nem terhet, hanem a házasság valódi értelmét fogja jelenti.
Majd akkor lesz Magyarország társadalma újra értékes, ha a női lét minden pillanatában és élethelyzetében, maguk az érintettek fogják úgy érezni, hogy megkapják a szűkebb és a tágabb közösségektől azt a megbecsülést, amivel genetikai, testi-lelki harmóniájukkal betöltik az örökös, és egyben elvehetetlen szerepüket.
Báj, kellem, és örökké tartó szépség, áldozatvállalás, szorgalom, és támogató szeretet.
Társ, földi létünk ránk szabott útján.
Számomra ez a NŐ valódi jelentése és helye, egy igazán értékes társadalomban.
Tasó László
