A Nyíradonyi Aranycsapat
A legendás csapattól kölcsönvett jelző ezért talán túlzás, hiszen a sport világában a női kézilabdacsapat eredményei tették ismertté Nyíradonyt.
Tény, hogy ritka, talán példa nélküli, hogy egy csapat az egymást követő 3 évben 3 bajnokságot nyerjen, és a lejátszott bajnokikból 3 év alatt mindösszesen 2 meccset veszítsen!
Az egyiket éppen szombat este vesztette el csapatunk, de akik a mérkőzésen jelen voltunk láthattuk, a hálás közönség feltétlen kiszolgálási kényszere, a mindenáron győzni akarás tetté görcsössé a játékot. Ezen az estén azonban senki nem kesergett a játékoson kívül az elvesztett mérkőzés miatt, mert az NB I/B bajnoka, így NB I-es lett a Nyíradonyi VVTK női kézilabdacsapata. Ez sporttörténelem és óriási siker a város történetében, talán nem is csak rövidtávon megismételhetetlen.
Emlékszünk a 3 évvel korábbi helyzetre, amikor a Derecskéről átjött Tajtavil csapata „nyíradonyi lett”, és a Harangiban láthattuk az NB I –es csapatokat, Görbicczel, Pálingerrel, Szucsánszkival, Zácsikkal, Tomorival, Szűcs Gabival ékesítve. Akkor a szponzor hirtelen és azonnali kivonulásával törés következett be a kézilabdasport helyi koncepciójának végrehajtásában és a megyei szintről kezdtük újra.
Talán még arra is emlékeznek, hogy az internetes oldalakon gúnyolódtak velünk a derecskei szurkolók, sőt mások is, de azóta megfordult a világ. Ma már több mint száz gyermek és fiatal kézilabdázik, folyamatos a tehetséggondozás, az utánpótlás nevelés rendszere lehetővé teszi, hogy tovább gyarapodjon a helyi játékosok száma a felnőtt és az ifjúsági csapatban. Jelene, bíztató jövője van a kézilabdasportnak Nyíradonyban és térségében, és ebben sok ember, játékosok, edzők, szakvezetők, támogatók, szurkolók, és az önkormányzat is kivette a részét. A Parlament elfogadta a társasági adóról szóló törvényi változásokat, mely új alapokra helyezte Magyarországon a sport világát, és kinyitotta a teret egy egészségesebb társadalom, és egy sikeresebb új nemzetegység kiépítése előtt.
Az Aranycsapatunk azonban olyan sportsiker birtokosa, melyről még sokat fognak beszélni, eredményességüket örök példává emeli a sporttörténelem. A bajnokság megnyerése, és vele a versenyjog a Nemzeti Bajnokság I. osztályába, nagyszerű játékosok, nagyszerű teljesítménye. Könnyeket csalt az érintettek, az őket szeretők, a játékukat kedvelő szurkolók szemébe 4 kiváló játékosunk búcsúja az aktív pályafutástól. Nagyné Sütő Mariann, alias Sakál, Flaskova Mónika, alias „Pisti”, Horváth Bettina, és Kocsik Viktória az Aranycsapat sikerkovácsai voltak, játékuk nélkül nem ünnepelhetünk volna. A játéktudásuk felett emberi tulajdonságaikkal is húzóemberei, meghatározó játékosai, a csapat, a közösség vezéregyéniségei és építői voltak az elmúlt 3 évben, mint ahogyan az NB I-es korszakukban voltak. Példát mutattak és egységet kovácsoltak a tapasztalatlanabb, sikerre éhes csapattársaiktól, lázba hozták a közönséget harcosságukkal, küzdeni tudásukkal.
Ők négyen nem csak a Nyíradonyi Aranycsapattól, hanem a magyar kézilabdasporttól is búcsúztak. Azokat a pillanatokat, és nagyszerű sportélményt, amit játékukkal adtak a közönségnek nem lehet és nem is fogunk elfelejteni.
Ezért nem csak a nyíradonyi közönség, hanem a magyar kézilabdasport nevében is megköszöntük játékukat, reménykedve abban, hogy talán néhányan még felülírják döntésüket, láthatjuk még élesben pályán az NB I-et, a serdülő és ifjúsági válogatottat, illetve a szlovák felnőtt válogatottat is megjárt játékosokat.
Külön öröm, hogy az Aranycsapat keretében két nyíradonyi játékos, Kincs Henrietta és Kincs Edina személyében történetében először NB I-es játékosai lettek Nyíradonynak. Szorgalmukkal, kitartásukkal és játéktudásukkal számos mérkőzésen segítették csapatunkat a győzelemre. Teljesítményük külön dicséretet és elismerést érdemel, hozzáállásuk kiváló példa ifjúsági és utánpótláskorú játékosaink előtt.
Női kézilabdacsapatunk hálás lakója a Harangi Imre Rendezvénycsarnoknak, és maga a hely is minden tekintetben méltó feltételeket biztosított a nagyszerű eredményekhez. Igazi csapatmunka, valódi közösségi összefogás hozta létre az ünnepet, és kiváló emberek jóindulata, sportszerető támogatók emberi nagysága alkotott egy időtálló értéket.
Köszönet érte minden közreműködőnek és résztvevőnek!
Bajnok lett Nyíradony, és most vagyunk a legrosszabb helyzetben, hiszen egy talán soha vissza nem térő lehetőség előtt állva, valószínűleg nem tudunk élni az NB I-re jogosító bajnoki arannyal. A legkisebb költségvetésű első osztályú csapat költségvetése a terembérleten kívül is meghaladja az 50 millió Ft-ot, ezért az elnyerhető TAO-s (társasági nyereségadóhoz kapcsolódó) és egyéb pályázati források felett, legalább 30 millió Ft szponzori támogatásra lenne szükség. Jelenleg nincs remény arra, hogy rátalálunk egy összességében legalább ekkora összeget jelentő támogatásra, bár csodák mindig vannak.
Július végéig dől el, hogy csapatunkat melyik osztályba nevezzük be a 2012/13-as nemzeti bajnokság rendszerében, játékosaink a nyári pihenő előtt még két hétig levezetik a bajnoki meccsek fizikai és koncentrációs fáradalmait. Jót tesz az idő az események objektív értékelésére is, az összegzés minden bizonnyal támpontot jelent majd a közeljövőre nézve.
Egy azonban biztos, van egy Aranycsapata Nyíradonynak, NB I-es lett a női kézilabdacsapatunk, és ez tény. Minden józan gondolkodású ember büszke lehet erre, még akkor is, ha nem kézilabda rajongó, hanem csak egyszerűen nyíradonyi.
Hiszem, hogy sokan gondolják ezt így, sokan büszkék a csapatunkra, a játékosainkra és arra a közösségre, melyet a nyíradonyi kézilabdás lányok kovácsoltak eggyé.
Tasó László
