A Parlamentben megkezdődött az új Alaptörvény általános vitája

Budapest, 2011. március 22.

Az ország életének legfontosabb okmányának elfogadása alapjaiban határozza meg a jelent és a jövőt, és először nyílik lehetőség egységes törvény elfogadására. A parlamenti pártok közül eddig példátlan módon az MSZP és az LMP frakciója nem vesz részt a vitában, bojkottálja a napirendet, illetve az országgyűlés munkájában nem vesz részt.

A pártok a felosztott időkeret szerint folytatják le a vitát, ami dr. Kövér László Házelnök vezérszónoki hozzászólásával kezdődött. A Jobbik „kibicként” vesz részt a vitában, ugyanis elöljáróban kijelentették, hogy nem szavazzák meg az Alaptörvényt. A részvételük egyértelműen a médiapárttá zsugorodás egyik jelen, ugyanis így akarnak üzenni a választóiknak. A botrányoktól és nyílt rasszista magnyilvánulásoktól hangos csoportosulás láthatóan hamarabb elveszti választóit, mint remélték, ezért minden alkalmat megragadnak, hogy szerepeljenek a tv-ben és bármi áron felhívják magukra a figyelmet.

Az általános vitában Tasó László a 4. számú választókerület országgyűlési képviselője a keddi napon vett részt, hozzászólását a Részletekben olvashatják. A csütörtöki ülésnapon kétperces reagálásokban tette helyre a jobbikos képviselőket, akik nyilvánvaló provokációs szándékkal a kormánypártot támadták azért, mert nem történt meg korábban a 2/3-os többséget igénylő állampolgársági törvény módosítása. Első esetben Volner képviselő nyílt, dúrva, rasszista kirohanását intette meg, melyben a jobbikos képviselő minősíthetetlen hangnemben gyalázta a roma lakosságot.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr!

Magyarország Alaptörvényének általános vitájában, a mai ülésnapon a hozzászólásomban, képviselőtársaimhoz hasonlóan szeretnék kitérni a Nemzeti Hitvallásban leírtakra, mely elhelyezi és beilleszti időben és térben, leendő legfontosabb okmányunkat.

Az ülésnapon sokan foglalkoztak már az Alaptörvény körüli mesterségesen felvert hangulattal, ami érthető, hiszen a törvényhozásból kimaradó pártok csak ezzel tudnak a felszínen maradni. A vitában részt vevő, egyre inkább médiapárttá váló ellenzéki frakció részvételét nem kommentálom, mert az önmagát pontosan meghatározza.
A hozzászólásomban megjelölt Nemzeti Hitvallásról azok, akik foglalkoztak ezzel, kevesen fogalmaztak meg olyan kérdést, mely ennek a szükségességét firtatná.
Minden jelentősebb okmány bevezetőjéhez hasonlóan, értelmezi a vezérgondolatokat, és kereteket határoz meg, de ez esetben az is világos, hogy attól sokkal többről van szó.
Bárki az országban, illetve a szétszakított nemzet soraiban, akinek fontos a haza sorsa, amikor szóba kerül az Alkotmány, illetve Alaptörvény rákérdezhet, hogy csak országunkban, vagy nemzetünkben gondolkodik-e az előterjesztő? Ennek a kérdésnek helye van az új Alaptörvényben, és aki olvasta érezheti, hogy a nemzetre építés, és nemzetben gondolkodás, végigvonul az előterjesztés egészén.
Régi adóssága a Magyar Országgyűlésnek az Alkotmány felülvizsgálata, hiszen a rendszerváltás időszakában a tárgyalófelek abban állapodtak meg, hogy az „ideiglenes Alkotmányt” legkésőbb 2 éven belül felülvizsgálják.
Azóta eltelt közel 20 év, és maradt az 1949-évi XX. törvény, mely első mondatában utal is az „átmeneti” állapotra.
Az Alkotmányban történtek korábban is változtatások, több alkalommal, és a hozzá szükséges 2/3 több esetben is rendelkezésre állt. Sokan és sokféleképpen, szinte kivétel nélkül minden cikkét, illették már kifogásokkal, sőt voltak törekvések arra is, hogy az aktuális politikai hatalom kedvére, kivegyenek az Alkotmányozó Országgyűlés hatásköréből elemeket.
Azonban az mindenki számára világos, hogy nem javítható, hanem egy új Alaptörvényre van szüksége az országnak, és a nemzetnek.
Semmiképpen se feledkezzünk meg arról, amikor néhány éve még ki akarták vonni az Alkotmányos keretek közül, többek között az önkormányzati törvény egyes jelentős elemeit. Bizonyára többen emlékeznek az önkormányzati rendszer erőszakos átalakítására irányuló módosításokra, és a törvényességi felügyeletet szándékosan veszélyeztető, alkotmánysértő állapotra.  Emlékezzünk vissza a szokatlan próbálkozásokra, mint a Közigazgatási Hivatalok működésképtelenségére, melyeket az Alkotmánybíróság vert vissza.
Kifogások, melyek az Alkotmányt, gyengeségei miatt bírálták, először az állami tulajdon magánosításának, mesterségesen felgyorsított időszakában hallatszottak, amikor is eladták, vagy sokkal inkább kijátszották a legfontosabb állami bevételt produkáló, stratégiailag fontos nemzeti vagyonelemeket, többek között az energiaszolgáltató hálózati rendszereket is. Többen osztják a véleményemet, mely szerint az energia szektor magánosításával követték el szándékosan, a létező legnagyobb hibát, mely súlyos bűn, az ország lakosságával szemben.
Bizonyára könnyű összerakni a képet, vagyis az 1994-től 1998-ig kormányzó MSZP-SZDSZ koalíciónak nem állt érdekében védeni az állami vagyont.
Sőt gőzerővel törekedtek, a minél nagyobb mértékű irányított értékesítésre.  Abban a 4 évben 72 %-os döntési lehetőséggel rendelkezett a Horn-Kuncze kormány, és Bokros volt a pénzügyminiszter.
Eszük ágában sem volt az Alkotmánnyal foglalkozni, és nem állt szándékukban annak megváltoztatása, holott pontosan tudták, hogy nem alkalmas a biztonságos politikai-gazdasági- és társadalmi keretek fenntartására, és nem tükrözi vissza, az újjá alakuló ország szándékát.
Ez volt a legveszélyesebb időszak, amikor hozzá kellett volna nyúlni az Alaptörvényhez, és rendezni kellett volna a rendszerváltás időszakában vállalt átalakításokat.
Ezt a történelmi lehetőséget akkor, a több mint kétharmaddal rendelkező kormánytöbbség, szándékosan jegelte. Minden bizonnyal azért, mert a szabályozatlanság és a rendezetlen állapotok feleltek meg érdekeiknek, a legjobban.
A másik, sokak számára emlékezetes időszak volt, amikor belső hatalmi puccsal 2004-ben eltávolították a miniszterelnököt a MSZP és hatalmi centrumának milliárdosai, és példátlan módon előretolták a később ország életét és jövőjét tönkre vágó emberüket! Ez a pillanat nem csak példátlan, hanem vérlázító is volt, és kivívta a magyar emberek jelentős többségének haragját. Ami utána következett, maga volt a rémálom, hiszen a puccsal hatalomra került külsős, mindössze 197 ember szavazatával kormányfővé emelt ember, véglegesen szétszakította az nemzetet. 2004. december 5.-től datálódik a nemzeti apátia, melyet csak részben sikerült orvosolni a kettős állampolgárságról szóló törvénnyel. A nemzet talán hamarabb magára, és egymásra talál, mint az ország, mert előző törvénnyel egyben végérvényesen kimondtuk Trianon semmisségét, és olyan lelki erőforrásnak adunk teret, mely egyedüli záloga a végleges, és örökké tartó újraegyesülésnek.
Az új Alaptörvény nem engedi meg, hogy az ország és a nemzet bármikor még egyszer ilyen helyzetbe kerüljön!

Tisztelt Országgyűlés!

A nemzetközösség legfontosabb okmánya az Alaptörvény, egyszerre fogalmazza meg a nemzet tagjainak életét igazgató, és azt segítő szabályok irányultságát, és ezzel egy időben kinyilvánítja értékrendjét, mely mindenhez és mindenkor keretet jelent.
A Magyar Állam megalakítása azzal a történelmi aktussal kezdődött, mely véglegessé tette helyünket, a nyugati társadalmak világában, mely örökre Európa közepének, és szívének határozta meg Szent István országát.
A Nemzeti Imádságunk fohászával kezdődő Hitvallásunk, nem hagy semmilyen kételyt afelől, hogy a magyar nemzet elkötelezett, és örökös tagja a keresztény Európának. Történelmi múltunkra, a nemzetet megvédő és azt megtartó elődeink tettire, szellemi, és kulturális értékeinkre, tisztelet parancsoló eredményeinkre, megőrzött épített, és természeti kincseinkre, büszkék vagyunk és lehetünk. Vállaljuk azt a múltat, amit elődeink kényszerítés nélkül megélhettek és megéltek, elismerjük azt a teljesítményt, amit a magyar emberek, hazájuk megtartása érdekében kifejtettek.
A Hitvallásban kinyilvánítjuk az ország és polgárai viszonyának, és együttműködésének legfontosabb kereteit, és meghatározzuk más népekkel, nemzetekkel, és nemzetiségekkel fennálló kapcsolataink kereteit.
Világossá tesszük, hogy az állam jogfolytonosságának intézményes kerete, maga a Szent Korona, és kimondjuk fenntartásainkat, az ország és a nemzet életét ért behatásokkal kapcsolatban.
Meghatározzuk az időszámítást, ami a nemzet életének fordulópontjai sorában emeli, az új Alaptörvény elfogadását.
Megerősítjük hitünket fiataljainkban, a magyar jövőben, és mindenki számára világossá tesszük, hogy az új Alaptörvénnyel a magyar nemzet egy és oszthatatlan.
Mi dolgunk van a Világban, mit akar velünk és mit vár el tőlünk a Történelem Ura, mi a mi szándékunk, magyarként a Világban!?
A Nemzeti Hitvallás összegző üzenete az Alaptörvénynek, mely a szerződés, a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között.

Tisztelt Országgyűlés! Az ember életében általában a felnőtt kor közepén, az életének delén túl, összegződnek és rendeződnek a gondolatai.

Az értékrend, melyet jóval korábban ifjú, vagy inkább fiatal korában formál csaknem véglegesre, sok tapasztalattal vértezi fel. Ezek, a megtörtént eseményeken alapuló tapasztalatok, az emberi bölcsesség alapjait jelentik, és ezek értelmezése, nem történik meg minden esetben. Ritkán hallani manapság, hogy emberek tömege arra szakítana időt, hogy értelmezze az élete során megélt tapasztalatokat, és összegezve azokat bárkinek is publikálja. A nemzet életének vannak sajátosságai, és nem hasonlító emberi léptékhez, legfeljebb más nemzetek történelmét lehet, viszonyításhoz mellé tenni. A sajátossága az is, hogy sokféle értelmezés lehet, sokféleképpen lehet látni és láttatni egy nemzet történelmét. Ami különleges és eltér minden más elemzéstől, hogy egyszerre több látásmódban, és különböző értékelési szempontok alapján is lehet, hiteles elemzést készíteni. Ehhez azonban fontos együttállásnak kell beköveteznie, lenni kell olyan szilárd pilléreknek, melyek mindenkinél és minden helyzetben kiállják a próbát, legalábbis olyan közel vannak egymáshoz, hogy különbözőségük, nem borít fel a más értelmezést.
Ezek azok az állandó magyar értékek, melyek kényszerítés nélkül, minden korszakban és időszakban irányt mutatnak, és keretet jelentettek a mindenkori magyarságnak.
A keresztény vallás összetartó ereje, az emberi élet és méltóság tisztelete, a család, mint a legfontosabb közösség védelme, az emberi teljesítmény és a munka elismerése, és az állam, illetve polgárainak együttműködésén alapuló közös célok, a jogok és kötelezettségek harmóniája jelenti, a mindenkori magyar állam alapjait.
Ezek az alapvetések határozzák meg az új Magyar Alaptörvény egészét, híven kifejezve azt, amit ma, a magyar embernek, a magyarság lényege jelenthet, bárhol a világban.

Tasó László