Adjunk esélyt az utánunk jövő nemzedéknek!
Lassan ötödik éve törekszünk arra, hogy felhívjuk az ország és a kontinens lakóinak figyelmét a mindennapjainkat, megszokott életünket és a jövőt veszélyeztető folyamatokra.
Mégis szinte hihetetlen, hogy sokan képesek félvállról venni féltve őrzött örökségünk jövőjét, amiért elődeink küzdöttek, áldozatot vállaltak, otthont, házat, hazát teremtettek. Megőrizték történelmünk kincseit, hagyományainkat, kultúránkat, mindennapi életünket meghatározó értékeinket.
Most fizetett lobbisták készülnek arra, hogy saját érdekükben, vagy megbízóik utasítására elárulják saját nemzetük örökségét, az összetartó és megtartó erőt jelentő értékközösségüket. Meggyalázzák azoknak a hősöknek az emlékét, akik megteremtették, megvédték, óvták és gyarapították országukat, minden tőlük telhetőt megtettek annak érdekében, hogy saját népüknek hazája legyen és maradjon.
Sokszor ez sem volt elég, sokszor a túlerő eltiporta a függetlenségi harcokat, de őseink, elődeink évszázadokon keresztül át tudták örökíteni bennünk a szabadság iránti feltétlen vágyat és elkötelezettséget, az önrendelkezés csorbíthatatlanságának igényét.
Át tudták adni az érzést, az örök köteléket jelentő egymás iránti tiszteletet és szeretet, ami együtt tartott bennünket, megvédett, de egyben összekapcsolt Európa népeivel.
Mindezt most látható és lappangó veszély fenyegeti, mert nem egyetlen harcot kell megvívnunk, hanem egy vallási, kulturális és értékrendet drasztikusan megváltoztató veszélyes küzdelmet, ami a legújabb kori invázióval kezdődött.
Nem lesz elég a lelki parancsolatnak eleget téve szavazatunkkal hitet tenni a haza iránti elkötelezettségünk mellett.
Fel kell világosítani a megtévesztetteket és a hitetlenkedőket, mert eljöhet az a korszak, amikor ezekre az időkre úgy tekintenek majd vissza, hogy valójában ez volt a végjáték.
Védjük meg az örökségünket, hogy el tudjunk számolni a lelkiismeretünkkel, gyermekeink és unokáink büszkeséggel emlékezzenek ránk, a jövő magyarjai szabadon és szeretetben éljenek.
