Az Idősek Világnapján

Kapásból sokkal több fájdalmas és elszomorító esetet lehetne említeni, mintsem annak ellenkezőjét. A növekvő energiaárak, lakhatási költségek, élelmiszerárak, de főleg a gyógyszerárak, és mindezek mellé a gyógyítás költségei jelennek meg rémképek formájában egy-egy álmatlan éjszakán. Pedig a fűtés már régen le van csavarva, már régen csak a lakott helyiséget fűtik a lakásokban, a ruhatár abszolút „retro”, hiszen arra jut a legkevesebb.
A gyógyítás és gyógyulás költségeinek növekedése miatt, főleg az idősebbek, pénzszűke miatt egyre később mennek csak orvoshoz, sajnos több esetben már akkor, amikor már késő. A gyógyszer-támogatási rendszer anomáliai pedig tetőzik a bajt. A közgyógy-ellátás rendszerének legutóbbi változtatása, pedig egyszerűen megtizedelte a korábban jogosultsággal rendelkező betegek lehetőségeit. Ez esetben azonban a kormány összekötötte a „rendszer olcsóbbá tételének” folyamatát egy politikai huszárvágással is, miszerint a helyi önkormányzatok nyakába varrta a problémát.
A mindenkori képviselő-testülettel együtt magam is büszke voltam arra, hogy korábban minden 70 év feletti időkorú lakója Nyíradonynak, gyakorlatilag jövedelemhatártól függetlenül részesült, igaz önkormányzati forrásból, közgyógy-ellátási igazolvánnyal. Az új támogatási rendszer azonban már nem tette lehetővé a további finanszírozást. Így a kormány, (mivel az önkormányzati világban 2006 októberében súlyos vereséget szenvedtek), a közpénzből, adóinkból kifizetésre kerülő mindenkori, most éppen 1,1 %-os, havi 8-900 Ft-os nyugdíjemelést a saját sikerességének könyveli el és reklámozza magát, míg a gyógyszertámogatás szigorításának népszerűtlenségét, pedig az önkormányzatok nyakába varrják. Az időseket azonban még az ág is húzza, mert azt, amit a legjobban szerettek, ami alapvetően meghatározza a szülői, nagyszülői létet, vagyis gyermekeik, unokáik segítését és támogatását, már nem tehetik meg. Ezért is érzi azt sok idő házaspár, vagy éppen magányosan élő idős ember, hogy már nincsen rá szükség, hogy már nincs is dolga az életben.
A társadalom ma sokkal több rossz üzenetet közvetít az idősek világának, mint amit megérdemelnének. Ez azért is megdöbbentő és szomorú, mert azok teszik ezt, akik szeretnék elérni ezt az állapotot, megérni ezt a kort. Hiszen az kevésbé hihető, hogy saját maga jövőjére vonatkozóan hátrányokat előidéző körülmények kialakításában lenne érdekelt bármely felelősségteljesen gondolkodó döntéshozó, vagy bárki, aki most formálhatja alakíthatja az idősek életet befolyásoló körülményeket.
Akkor vajon mi lehet az oka, hogy csak akkor jók a nyugdíjasok, ha jön a szavazás, csak akkor kerülnek a figyelem középpontjába, amikor valamilyen konkrét szándéka van a döntéshozók haszonelvű kommunikációjának? Megengedhető-e, hogy manipulációs céllal befolyásolják az idősek, nyugdíjasok életkörülményeit és pártszimpátia függővé tegyék a nyugdíjemelést, vagy éppen a gyógyszertámogatást?
Bizonyára nemet mond erre mindenki, és úgy érzem maguk az érintettek is. Meg kell változnia a társadalom hozzáállásának, és észre kell venni, hogy szándékosan összeugrasztják a társadalmi rétegeket és csoportokat, a túlélésük érdekében.
Mi, akik szeretnénk megélni a nyugdíjas kort, azonban bízunk az idősebbek bölcsességben, abban, amit csak a letöltött idő adhat meg.
Abban is, hogy példát mutatnak, abban is, hogy az egyre nehezedő mindennapok ellenére sokáig velünk maradnak. Ne haragudjunk akkor sem, ha láthatóan vannak, akik kényszerből, vagy elégtelen információ miatt akaratlanul is alanyaivá válnak, a példátlan és főleg erkölcstelen kormányzati manipulációknak.
Legyen ez az emléknap figyelmeztetés, tisztelgés a kornak, tisztelgés az életért, életünkért, a lehetőségért, a létezésért.
Vigyázzunk rájuk, hiszen mi sem várhatunk másabb elbánást az utánunk jövőktől, mint amilyet tetteink után megérdemlünk.