Echotv – Napi aktuális 2008. 02. 26.
Vizitdíj és kórházi napidíj mellett aláíró orvosok száma ma délutánig: 301, a 38000 orvos 0,8 %-a, a 6800 háziorvos 4.5 %-a. A háziorvosok rossz helyzete miatti elkeseredésüket megértem, de elfogadhatatlannak tartom etikai és más szempontból is az ilyen fellépést. Az orvos legfőbb szempontja nem a saját anyagi érdeke, hanem a betegének az érdeke kell, hogy legyen. Az olyan indoklás, hogy a beszedett pénz a praxis fejlesztésének lehetősége okán a beteg érdekét szolgálja jól hangzik ugyan, de valójában azért hamis, mert jelentős forrást nem von be a praxisba, a betegek túlnyomó részének pedig elfogadhatatlanul nagy terhet jelent a vizitdíj befizetése. Emiatt sokan inkább távol maradnak a rendelőktől.
A forgalomcsökkenés észlelhető, kb 15 % körüli. Azok maradnak távol leginkább, akik szegények, közülük igen sokan élnek mélyszegénységben. Közöttük, éppen rossz életkörülményeik, hátrányosabb helyzetük miatt halmozottabban fordulnak elő olyan súlyosabb betegségek, amelyek pedig indokolnák a gyógykezelést. Hamis az egészségügyi miniszter azon beállítása, hogy megfelelő kompenzációt kaptak ezek az emberek a havi 300 forint jövedelem-kiegészítéssel, mert ebben a körben ez is sokszor kenyérre kell, nem vizitdíjra. Egyébként pedig vérlázítóan kevés, ez a kiegészítés, mert a vizitdíjat egy betegség kapcsán sok esetben többször is ki kell fizetni. Háziorvosnál, szakrendelésen, majd a háziorvosnál újra, amikor visszamegy hozzá a beteg a szakrendelésről.
Nemegyszer megtörtént már velem, hogy rászoruló, mélyszegénységben élő emberek azzal fordultak hozzám, hogy: „Alpolgármester úr, legyen szíves nekem egy kis rendkívüli segélyt kiutalni, mert nem tudok beutazni a szakrendelésre.” Vagy: „Nem tudom a gyermekemnek felírt gyógyszert kiváltani.” Ilyenkor a legtöbb esetben az alpolgármester nem tud segíteni, hiszen a kormány legatyásította az önkormányzatokat is. Nincs erre a célra elegendő forrásunk. Sokszor nincs már lehetőség rendkívüli segély kiutalására. De a háziorvos benyúl a zsebébe és bizony odaadok néhány ezer forintot a sajátomból, hogy segíteni tudjak. Kollégákkal való beszélgetésekből tudom, hogy sok – akár egyébként baloldali gondolkodású –, de az orvosi esküjét komolyan vevő háziorvos kolléga is hasonlóképpen cselekszik.
A mélyszegénységben élő emberek – és ezeknek az embereknek a száma egyre emelkedik – ha esetleg az orvoshoz még elmennek is, akkor igen sokszor a felírt gyógyszereket már nem, vagy csak részben képesek kiváltani.
Mindezek miatt egészségi állapotuk romlani fog, a halálozás emelkedni fog. Így ennek a rendszernek a bevezetése, azzal együtt, ami még ránk vár az állítólagos egészségügyi reform kapcsán, felér egy burkolt népirtással. Ezt meg kell akadályoznunk!
Elfogadhatatlan, hogy a kormányzat a régi jól bevált „oszd meg és uralkodj” elvét alkalmazva, úgynevezett reformintézkedéseivel és hamis sikerpropagandájával szembeállítja egymással a betegeket és az orvosokat, a háziorvosokat a többi orvossal és a háziorvosokat is egymással. Összefogásra van szükség. Erre szólítok fel minden jóérzésű embert, pártállástól függetlenül. Egyébként a misztériumnak az ÁNTSZ által a rendelőkbe kiküldött anyaga szerintem nem tájékoztatás, hanem a kormány közpénzen való népszavazási ellenkampánya, ezért annak kihelyezését az önkormányzat intézményeiben és az önkormányzati alapfeladatokat végző egészségügyi szolgáltatóknál megtiltottam.
A népszavazás nem a háziorvosokról szól, hanem a magyar emberekről, akiket átvertek, akiknek tudatosan hazudtak a 2006-os választási kampányban, amikor nemcsak tagadták, hanem egyenesen kijelentették, hogy nem lesz vizitdíj, napidíj és tandíj. Nincs jobboldali tüdőgyulladás, vagy baloldali porckorongsérv. Betegség van, ami mindenkit érinthet. Közös érdeke mindenkinek, hogy megállítsuk a rombolást és károkozást az egészségügyben.
A vizitdíj és napidíj a járó és fekvő szakellátásban a teljesítményvolumen korlát és az ágyszámleépítések miatt elveszített finanszírozási összegnek kb 1%-át pótolta csak vissza, de a forgalomcsökkenés miatti finanszírozási veszteség nagyobb, mint a beszedett összeg, a szaldó így negatív összességében. (Rácz Jenő is elmondta)
A háziorvosoknál a vizitdíj bevezetése előtt csökkent a finanszírozás, a teljesítménypont forintértéke a 6 évvel korábbihoz képest 5 forinttal, és elvették az amortizációs támogatást. Itt határozottan cáfolom Veres János pénzügyminiszter hétfői nyilatkozatát. A pénzügyminiszter nem mond igazat, amikor azt állítja, hogy nem vették el az amortizációs támogatást. De igen, elvették. Egyébként a tegnapi Napkeltében elhangzott pénzügyminiszteri nyilatkozatból látszik, hogy Veres Jánosnak fogalma sincs arról, amiről nyilatkozik. A miniszter úr azt találta mondani ugyanis, hogy a háziorvosi finanszírozás kizárólag csak a kártyapénz lenne. Ezzel szemben a valóság az, hogy ezen kívül lakosságszámhoz rendelt normatív finanszírozás jár a területi ellátási kötelezettség miatt és járt az amortizációs támogatás, illetve a minimum feltételek biztosításához szükséges eszközök megvásárlásához felvett hitelhez is járt törlesztési támogatás, amíg ezt a két utóbbit meg nem szüntették. Így összességében egy átlagos praxis legalább 60-70 ezer forinttal jutott kevesebb finanszírozáshoz, mint korábban. Ennek a visszapótlása csaknem felerészben el is viszi a beszedett vizitdíjat, és egyébként a beszedett összeg az egyéb bevételekkel együtt még az adóalapba is beszámít, adózni kell utána, tehát összességében, jelentősnek nevezhető többletbevétel a vizitdíjból a háziorvosoknál sem keletkezik.
Illő tisztelettel, de a leghatározottabban cáfolnom kell Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr azon kijelentését, hogy a háziorvosok a vizitdíj megtartására fognak szavazni. Én úgy látom, éppen ellenkezőleg fog történni. A vizitdíj eltörlésével kieső összeget a háziorvosi rendszer működtethetősége miatt vissza kell pótolni. De azért is meg kell ezt tenni, mert az érvényes rendelet szerint az orvosok egészségbiztosítási alapból származó bevételének számít a vizitdíj, ezért is büntetik azt, aki nem szedi be. Vagyis az e-alapból származó kieső bevételt az e-alapból pótolni kell. Az az indoklás, hogy azért nem pótolják ezt vissza, mert az Alkotmánybíróság szerint nem költségvetési kérdés, ha lehet róla népszavazást tartani, az egy durva csúsztatás és az Alkotmánybíróság döntésének a kiforgatása, mert a feltett kérdés értelmében – érvényes és eredményes népszavazás esetén – csak január 1-től kell megszüntetni a vizitdíjat, napidíjat, tandíjat, tehát a 2008-as költségvetést nem érinti, 2009-es költségvetés meg még nincs.
Az embereknek pedig ez az akár külön betegadónak is felfogható sarc elfogadhatatlan. Ráadásul úgy hírlik, hogy ha nem törli el a népszavazás a vizitdíjat, akkor jelentősen megemelik majd. A híradások 1000 forintról beszélnek. A kormány tagad, tehát szerintem biztosra vehető, hogy be fogják vezetni. Mindig így történt eddig. Előbb letagadták, utána megcsinálták. Szerintem nem nagyon van már olyan ember az országban, aki elhiszi, amit mondanak.
Egyébként az emberek a járulékaikban egyszer már megfizették az egészségügyi ellátásuk költségeit, a vizitdíj és a kórházi napidíj befizetésével kétszer fizetünk ugyanazért. Olyan ez, mintha például az önkormányzatnál az ügyintézésre érkezőktől még belépődíjat is szednénk a városháza kapujában.
Meggyőződésem, hogy az embereket és így az országot is a jelenlegi helyzetből csak a munka emelheti ki. Ehhez az emberek részéről két dolog feltétlenül kell: egészség és tudás. A tandíj, vizit díj, kórházi napidíj rendszere pont ezt a kettőt támadja. Pedig csak a testében lelkében egészséges és szellemében kiművelt nemzet lehet képes felülemelkedni majd a gondokon és kiemelkedni a jelenlegi szociális válságból. Mert az ember nem pusztán test, hanem lélek is. A gyógyítás nem csak biológiai, fizikai, hanem spirituális tevékenység is. Ebből a szempontból a vizitdíj kapcsán indokolatlan orvoshoz fordulásról beszélni több mint cinizmus. A betegnek igenis fontos az a problémája, amivel az orvoshoz fordul, akkor is, ha esetleg orvos-szakmai szempontból nincs mögötte komoly testi betegség. A gyógyító szó nagyon sokszor legalább ugyanolyan fontos, mint egy beavatkozás, vagy gyógyszer. Ezért különösen káros és felháborító az a szemlélet, ami az embert pusztán biológiai lénynek tekinti és amiről jól tanúskodik Horváth Ágnes miniszter asszony egy kijelentése, ami emlékeim szerint úgy szólt, hogy: be kellene fejezni az „intellektuális sámánkodást”.
Mindezek miatt egységre szólítom fel a magyar embereket. Menjünk el mindannyian a népszavazás napján a szavazófülkékbe! Közösen parancsoljunk megálljt a kormányzat ámokfutásának!
