Egy fél évszázaddal később, ismétlődik a múlt

De a lelkekben lévő, és egyre erősebben beszivárgó „keleti” hatás kezdte átrajzolni a konszenzus után kialakult, és fennmaradt helyzetet. Az új szavazás eredményét már nem voltak képesek elviselni, új „rendet” akartak. Nem fogadták el a következő szavazás eredményét. Elindult útjára egy sötét világ, melynek alapját a hazugság jelentette. És az erőszakkal, hazugsággal megszerzett hatalom birtokosai nem kegyelmeztek. A terror árnyait még elfedték a fényesre hazudott győzelmi jelentések, a „bölcs vezérekről” és tetteikről szóló híradások. De a pincék nyomasztó levegője fojtogatta a szabadsághoz szokott magyarokat. Az ellenállásba vonult elégedetlenkedők az életükkel játszottak, de nem akarták már elfogadni az élet miden területét megbénító hazug rendszer erőszakkal fenntartott hatalmát.

Az elemi erővel feltörő szabadságvágy csodákra volt képes, a pesti utcákon a békés tüntetésre készülő fiatalok változást akartak. Az utcai harcok után stabilizálódó helyzetet, az egész ország megnyugvással fogadta. A hatalmukat féltők azonban nem fogadták el a nép akaratát, segítségül hívták a szovjet hadsereget, idegen katonákat hívtak be a sajátjaik ellen.
Történelmi tanulmányaink sokfélesége, joggal okozhat a mai napig bizonytalanságot, azonban a politikai rendszerváltás után, Pozsgai Imre 1985-ös bejelentése óta, és 1989-ben Nagy Imre újratemetése után, nagyjából azonos állásfoglalás alakult ki az „emlékezések” mondanivalója körül.
Az 50. évfordulónak azonban nem maga a szabadságharc és forradalom kezdete, hanem annak kiváltó okai közötti hasonlóság ad különös megvilágítást.
Újra a hazugság útján megszerzett, az ország lakóit szándékosan megtévesztő hadjárat után került a politikai hatalom, az 1956-os eseményeket okozók utódpártjához. Újra a hazugság bénítja meg az országot, újra a hazugság, a szervezett, intézményesített hazugság uralja a közbeszédet és nyomorítja meg a családok, a vállalkozások, a társadalom minden rétegének világát. Ha megmarad, és nem változik a jelenlegi helyzet, akkor ugyanolyan sötét korszak kezdődhet el, mint ami 1956 után kezdődött Magyarországon. Újra tömegesen hagyhatják el az országot, újra kimenekülhet az alkotó képes ifjúság, és újra cserbenhagyhat bennünket a sokszor agyonajnározott külföldi tőke. Mert ezt tették és ez történt 1956-ban is. Nem is olyan régen Gyurcsány már elküldött mindenkit az országból, a fiatalokat, a vállalkozókat, és mindenkit, aki nem tapsol a minősíthetetlen intézkedéseinek.
A hazugság megbénít mindent, és amikor egy ország miniszterelnöke, a legfontosabb közjogi méltóság ilyen példával jár elől, akkor bármilyen szörnyűség előfordulhat.
Változtatni és helyreállítani a bizalmat, csak olyan összefogással, és olyan egyetértéssel lehet, mint amilyen 1945 után jellemezte Magyarországot.
Aki teheti, dolgozzon ezért az egyetértésért, és mutasson példát az összefogásban. Magam minden erőmmel azon leszek.

Nyíradony, 2006. október

Tasó László