Elismerés
Tegnaptól eggyel kevesebb zsarolási eszközzel élhet az Európai Bizottság Magyarországgal szemben. Az uniós döntéshozók „ítélete szerint” (forrás: Financial Times) öt ország kapta vissza a viszonylagos pénzügyi függetlenségét: hazánk mellett Lettország, Litvánia, Románia és Olaszország. Ellenük szűnik meg az úgynevezett túlzottdeficit-eljárás, amely kizárólag Magyarország esetében járt a felzárkózási alapok egy részének felfüggesztésével, noha a pénzügyi mutatók alapján ezt nem érdemeltük meg, vagy ha igen, akkor nem egyedüliként kellett volna mindezt elszenvednünk.
Mostantól a 27 tagállamból csak 12-en, köztük hazánk nem ül tovább az úgynevezett szégyenpadon.
Gyurcsány Ferenc, Veres János, Kóka János, Bajnai Gordon és Oszkó Péter számláját kellett a Matolcsy György, később Varga Mihály vezette nemzetgazdasági tárcának rendeznie, és megmutatni, hogy az ország igenis képes a bevételeit és kiadásait egyensúlyba hozni. A magyar lakosság forintonként törlesztette le azt a súlyos adósságot, amelyet 2004 és 2010 között a magukat szocialistának nevező, valójában a neoliberális nagytőkét leplezetlenül kiszolgáló és csapnivalóan gazdálkodó kormányok hagytak maguk után. A polgári kabinet közel hétszázalékos mínusszal vette át a 2010-es költségvetést, ebből kellett három százalék alatti deficitet kihozni – újabb eladósodás nélkül.
Ezért volt szükség minden, akkor még unortodoxnak tartott, mára azonban már több országban is alkalmazott lépésre: többek között a bankadóra, az addig szent teheneknek számító multinacionális vállalatokra kivetett különadókra és a Széll Kálmán-tervre. A korábbi felelőtlenség árát kamatostul fizette vissza a lakosság úgy, hogy eközben a 2008-ban felvett nemzetközi óriáskölcsön részleteit is törlesztenie kellett. A pénzügyi konszolidációnak súlyos ára volt, de nem állt az ország előtt más lehetőség: a korábban 8–13 százalékos (!) kamaton felvett forintkölcsönök egyet jelentettek volna a görög vagy az argentin úttal. Simor András korábbi jegybankelnöktől tudjuk: 2008 végén két hétre elegendő pénz volt az államkasszában. Nem lehetett volna nyugdíjakat, béreket fizetni, iskolákat, óvodákat fenntartani, ha nem kötik meg a valutaalappal és az unióval azt a hitelszerződést, amely erre a kormányra hárította a visszafizetés terhét.
Tegnap már el is kezdődött a tülekedés a babérok learatásáért: az összes közül talán a legvisszatetszőbb az Európai Bizottság budapesti képviseletének magatartása. Úgy tűnt, három éven keresztül szinte mindent megtettek azért, hogy a bajban lévő Magyarországba még nagyobbat rúghassanak a brüsszeli korifeusok. Kötelezettségszegési eljárások garmadája indulhatott, strasbourgi magyar szitoknapok kaptak itthonról muníciót, és nem felejtjük: megadták a Malévnak az utolsó döfést az állami támogatások visszafizettetésével. A kettős mérce ékes példája, hogy a LOT lengyel légitársaságnak nemrég engedélyezett az unió 127 millió dollárnyi állami támogatást, sőt, az Air Malta és a cseh CSA is állami mentőövvel menekülhetett meg – csak a Malév nem. A koncra ugyanis azonnal rávethette magát az Oszkó Péter volt pénzügyminiszterrel erősített Wizzair-csapat, amely nem is titkolta, hogy ők jelentették fel a Malévet Brüsszelben.
Nem különb náluk a Bajnai Gordon által kinevezett Andor László magyar (!) biztos, aki nemrég még megszavazta a felzárkózási forrásaink befagyasztását, tegnap pedig a hírembargó előtt a Twitteren tette közzé „a jó hírt” a túlzottdeficit-eljárás megszüntetéséről, hogy elsőként arathassa le a babérokat. De mi mást várhatunk egy olyan neomarxistától, aki a nagytőke érdekeit szolgálja Brüsszelben? Bajnai Gordon pedig fanyalog, hogy túl későn kerültünk ki az eljárás alól.
Ahogy Voltaire mondta: „Ments meg, Uram, a barátainktól, az ellenségeinkkel majd magunk is elbánunk.”
(Szabó Anna)