Első kézből

Mindenekelőtt megjegyzem, hogy olyan titkosszolgálati eszközökkel és arzenállal rendelkeznek továbbra is a korábbi kormányzati erőket támogatók, hogy szinte „egyenes adásban” követhették nyomon a frakcióülés eseményeit. Ezért is bosszantó, bár nem meglepő, hogy minden áron megpróbáltak szenzációt „keresni és találni”, amivel újabb politikai muníciót kreálva, az ellenzékben lévők összehangolt támadásokkal gyengíthetik, az ország talpon maradása érdekében küzdelmet folytató kormányzati munkát. A céljuk ugyanaz, de a szándékuk más és más azoknak, akik abban érdekeltek, hogy az ország ne tudjon kimászni a Gyurcsány-Bajnai kettős által felállított adósságcsapdából, a társadalom rétegei pedig egymásnak feszülve képtelenek legyenek az összefogásra.
 Az MSZP-SZDSZ(DK) szociálliberális blokknak elemi érdeke, hogy megússzák a felelősségre vonást, továbbá a szabaddemokrata utódpárt LMP -vel, hátráltassák a gazdasági stabilitáshoz szükséges megegyezést az IMF-el, mindenáron lealázzák az országot és annak népét, hogy elveszítse a tartását és besimuljon a megszokott szerepébe.

 A Jobbik uszító, gyalázó, országot és közösségeket romboló, korábbi összefogásokat bomlasztó politikája mögött egyre világosabbá válik mindenki számára a „keleti kapcsolat megerősítésének szándéka”. A „vagyontalan” pártelnök, és uniós képviselők, valamint üzleti köreik többek között a GAZPROM-hoz fűződő kapcsolata régi keletű.
 A „keleti nyitás” a régi-új orosz államelnök üzleti csoportjának, energiahatalmi befolyása megtartását jelenti, azokkal az újra aktivizálódó szereplőkkel, akiket Gyurcsány, majd Bajnai lecserélt európai szocialista és liberális üzleti csoportokra.
Ha egy picit valaki hátradől, és néhány percig kivonja személyes, sok esetben nagyon nehéz helyzetét, kilátásait az ország életének és állapotának elemzéséből, hamar megérti az összefüggéseket. 

Jól látható, és tapasztalható, hogy az ellenzékben lévők nem képesek arra külön-külön, de összeadódva sem, hogy kezeljék az ország problémáit, kiutat mutassanak abból a helyzetből, amibe az előző kormányok navigálták, a bankárok, a tőkésvilág mohósága juttatta Európát, és benne hazánkat. Csupán arra képesek, hogy ártó, szándékosan akadályozó magatartásukkal lassítsák a kilábalás felé vezető intézkedéseket, a stabilitást eredményező átalakításokat. „Most perc-emberkék dáridója tart …”- idézhetjük Ady Endrétől, amikor elképedünk újra a képernyőre kerülő, az országot 8 év alatt tönkrevágó politikai szereplőktől, ahogyan osztják az észt, és kérik számon a mostani kormányt az általuk előidézett problémák még hiányzó kezelése miatt. Ugyanígy járunk, amikor azok oktatják ki a kormánytagokat és tapasztalt képviselőket a demokráciáról, a történelemről, a gazdasági összefüggésekről, akik éppen óvodába, vagy általános iskolába jártak az elprivatizált rendszerváltás idején. 

Olyanok teszik próbára az ország lakóinak türelmét, akik még életükben nem dolgoztak egy keserveset, vagy éppen soha nem is dolgoztak munkahelyen, nem ismerik az izzadságszagot még jelképesen sem. Ebből világosan látszik, hogy a politikai erőknek az ország érdekében szükséges összefogása egyenlőre elmarad, sőt, néhányan sajnos egyre látványosabban hagyják cserben, vagy ha úgy tetszik, árulják el az országot. Megdöbbentő látni, amikor pitizve néhány kevésbé szimpatikus, néha kifejezetten ellenszenves uniós politikusnak, örülnek, ha címlapra, vagy mikrofon közelébe kerülhetnek.
Ennek megfelelően az ország lakossága csak a kétharmados felhatalmazással rendelkező kormányzó többségben bízhat, de ezt joggal, és biztonsággal teheti.

Az előző év ugyanis bármilyen nehéz volt, nem múlt el eredmény nélkül, mert sikerült lerakni az ország átalakításának alapjait. Elfogadtunk 365 törvényt, melyek garanciát jelentenek arra, hogy gazdasági, társadalmi, morális és erkölcsi megújulás vegye kezdetét Magyarországon, és hatása kiterjedjen és elérkezzen minden magyar közösséghez. Valóban akadtak hibák, és bőven lesz javítani való az első félévben az önkormányzati, a stabilitási, az államháztartási törvény rendelkezésein, valamint több ágazati törvény tervezetét meg kell változtatni a változások miatt. Lesznek törvények, melyek továbbra sem élveznek nagyarányú támogatást, de attól még szükségesek. 

Az egyházügyi törvény valójában nem az egyházakról szól, de mindenki vallási ügyként értelmezi, sőt az ellenzék megpróbálja a vallásszabadság kérdéseként kezelni. Valójában a vallásszabadságról, a vallásokról egyáltalán nem esik szó, egyszerűen a jelenlegi eljárási rend szerint létrejövő, „egyházként” bejegyzett szervezeteknek, a közpénzekhez való hozzáférését szabályozza.
Egerben terítékre került a devizahitelesek megsegítését előremozdító intézkedések összegzése, melynek végén világossá vált, hogy újabb, azonnali tőkeveszteséggel járó terhet nem lenne szerencsés a bankszektorra hárítani. Az elmúlt másfél évben a banki szektor közvetlenül 860 milliárd Ft, a végtörlesztéssel együtt lebontva ugyan, de összesen 2.800 milliárd Ft veszteséget könyvelhet el.
 Az önkormányzatok adósságcsapdájából nem lehet azon egyszeri konszolidációval kijönni, mint a megyei önkormányzatoknál történt, de megtaláljuk rá a megoldást még az új rendszer felállása előtt. Bíztatásunkra történelmi lehetőséget lát a kormányfő is abban, hogy eljött az idő, amikor az önkormányzati szférával szembeni minden adósságot rendezni kell, és nem menetelhetünk tovább egy új felállásba, a régi terhekkel a nyakunkban, és nem valósulhat meg a törvényalkotó szándéka, a hátrányok konzerválásával. A járások kialakításával járó feladatmegosztás, és a lakosság eredményesebb és egyszerűbb ügyintézését szolgáló szervezeti modell további egyeztetésre szorul. Azon túl, hogy ebben az évben két költségvetése lesz minden önkormányzatnak, újra erős a szándék arra vonatkozóan, hogy a járások már félévtől megkezdjék a működésüket. 

Ebben az évben a hatályba lépett törvények szerint ki kell épülnie az új szerkezetnek, és meg kell próbálni „belakni” az új házat, amit majd bővíthetünk, mert „építésre készen a kövünk”. Az Alaptörvény és a már elfogadott törvények egy új, és mindenki számára lakható országot formálnak Magyarországból. 

Sok kellemetlenséggel és rövidtávon problémákkal jár az átalakulás, de ebben az évben remélhetően már sikerül megszokni az „új bútorokat” tudjuk majd, mi merre található, és mikor, mi várható. Meggyőződésem, hogy sikerül javítani a hibákat, és célszerűbb lesz az új berendezkedés. Ebben az évben azonban tovább kell haladnunk, és a biztos „lakás” mellett, a biztos jövedelemszerzés felé kell minden erővel fordulni. A munka frontját kell mindenáron megerősíteni, ami nehéz lesz, de nem lehetetlen.

 A START munkaprogram is indul, a mezőgazdasági és állattenyésztési programok is készülnek, de az igazán jelentős segítséget a kis- és középvállalkozások fejlesztéseinek forrástámogatása jelentheti.
Kell a lendület és kell a bizakodás, mert nélküle hosszabb lehet a kilábalás. 

Mi, magyarok most már tudjuk, magunkra számíthatunk, de az pontosan elegendő, mert „nagyot végezni mégis mi jövünk, nagyot és szépet, emberit s magyart.” .
                                                                                                                      Tasó László
                                                                                                       országgyűlési képviselő