Erős kezdés, lendületes folytatás

Ezzel minden épeszű ember egyetért, sőt megjelent a sajtóban azok javaslat is a további, akár 40-50 %-kal történő csökkentésre, akik eddig csak emelték, és a profitszerzésben velük közösködő külföldi cégek malmára hajtották a vizet.

Azonban kétségtelenül jó jel, ha már van egy dolog, amiben szinte mindenki alapvetően egyetért. Az uniós tervezés ciklus 2014-2020 közötti szakaszában növekedik az egy főre jutó uniós támogatás Magyarországon, sőt Litvánia után nagyságrendben a második egy főre jutó forrás érkezik hazánkba. Ez is világos, támogatandó akkor is, ha néhányan mindenféle árfolyam-arányosítással a tényeket is árnyalni próbálják.

A magyar termőföld védelme érdekében a más uniós ország polgárának vásárlását, speciális feltételekhez kötni is olyan álláspont, amivel az ország lakossága döntő többségében egyetért. A magyar vállalkozások forráshoz jutásának segítése, adókedvezmények beépítése, a fiatal munkavállalók munkához jutásának kiemelt támogatásával, a szabad vállalkozási zónák kialakítása olyan gazdaságélénkítő program, amit támogat ugyancsak egyhangúan a közvélemény.

A segélyezési rendszer átalakítása, melynek során munkához kötik a szociális juttatások jelentős hányadát, találkozik a nagytöbbség egyetértésével. A piacképtelen szakok szabályozásával, az egyetemen töltött évek „korlátozásával”, illetve magasabb követelményeket meghatározó felsőoktatási rendszer kialakításával is egyetért az ország lényegesen nagyobb hányada. A család védelmével, a családi kedvezmények kiterjesztésével, a felháborodást keltő, kirívó súlyosságú bűncselekmények büntetési tételének növelésével, a közbiztonság erősítésének szándékával is egyetértenek az emberek.

Feltehető a kérdés, akkor mi a baj, miért van ilyen bizonytalan, feszült hangulat a politika mezején túl, az ország mindennapjaiban?

Nem mindenkinek lesz a véleménye az, amit megosztok az Olvasókkal, de határozottan állítom, hogy amit leírok az több, mint következtetés.

A 2010-es választások rendben lezajlottak, a szakszerűségéről maga a 8 évet kormányzó MSZP gondoskodott, szó nem esett, senki nem kérdőjelezte meg azok tisztaságát. Az előzőekhez képest hasonló sűrűségű és súlyú problémák ugyan voltak, melyek nem lépték át az ilyenkor egyébként is magas ingerküszöböt. Elfogadták az eredményt, gratulált mindenki mindenkinek, aztán megindult a hisztériakeltés, és a „demokrácia féltése” a 2/3-os többségtől. A jelenleg is, és talán még sokáig a szocialista-liberális befolyás alatt álló, általuk létrejövő kereskedelmi csatornák elfeledkeztek arról az egyszerű tényről, hogy 1994-98 között az MSZP-SZDSZ koalíció 72 %-os többséggel rendelkezett, a jelenlegi többség 67 %-ával szemben. Azóta is, a 2010-es választásokon a régi választási törvény és eljárási szabályok szerint megszerzett 2/3-os többség „visszaéléseiről” írnak itthon és iratnak külföldön. Nem hagyták nyugodni a közhangulatot azóta sem, és a nehéz helyzetben lévő országot, illetve frusztrált lakóit tematikusan, kampányszerűen hergelik. Legyen bármilyen megoldás, döntés, ami segít a bajbajutott embereken, vagy előrelépést jelent bármilyen területen nem örülhetünk, mert nem engedik. Olyan hangulati nyomás alatt tartják az embereket, mely lassan érzéketlenné és immunissá teszi az ország lakóit, a jóra.

Hiába nyújtottak segítséget az előző kormányok tervszerűen eladósított magyar családjainak, hiába sikerült megállítani az adósságcsapdába került ország gazdaságának süllyedését, és hiába sikerült a vártnál is jobban tárgyalni a következő ciklus uniós forrásairól, nem tudunk és nem fogunk örülni, mert nem hagyják.

Van remény arra, hogy mégis lesznek olyan ügyek, melyre az ország lakossága hasonlóan, netán közel egyformán fog reagálni? Lesznek olyan dolgok, melyek összehozzák az akaratot, netán összeadják a megvalósításhoz szükséges energiát? Lesz még közös magyar ügy, netán közös magyar érdek, felsorakozunk még valaha egymás mellett?

Remélem, hogy igen. Remélem, hogy mégsem bűn 2/3-ot szerezni másnak is, az MSZP-SZDSZ formáción kívül is. Remélem, hogy visszaszerezzük azon képességünket, mellyel a saját tapasztalatainkból merítve hozzuk meg véleményünket, és nem a sajtóban közöltekhez igazítjuk.

Mert ez esetben szent meggyőződésem, hogy újra örülni fogunk annak, ha a kilátástalan helyzetbe került honfitársaink életében pozitív változás következik be. Örülni fogunk, ha a mindennapok világában az ország működéséhez kedvezőbb finanszírozási lehetőség nyílik meg, és a korábbiaknál több külső segítség érkezik a hátrányaink leküzdéséhez. Örülni fogunk, ha fiataljaink partnereink maradnak, és együtt építjük tovább Magyarországot.

Nehéz időszakot tudunk magunk mögött, sokat és sokan szenvedtek, sokan és sokat dolgoztak azért, hogy mára bizakodással fordulhassunk az előttünk álló, még megoldandó feladatok felé.

Még nagyon sok dolgunk lesz, és bizony eddig sem sikerült mindent jól, és hibátlanul elvégeznünk. Az ország azonban már egészen más, mint amit örökül kaptunk 2010-ben. Már nem gyenge és sebezhető, hanem a közös erőfeszítések árán önbizalmát lassan visszanyerő, alkalmanként már sikereket is elérő, eredményeire joggal büszke közössége Európának. Másképpen néznek ránk, és másképpen értékelik erőfeszítéseinket, melyek nem hozták még el maradéktalanul, a várt és szükséges változásokat, de az a teljesítmény, amit a magyar emberekkel bármely területen produkáltunk, lényegesen jobb, mint a megelőző években.

Talán érthető, de ugyanakkor nagyon veszélyes, ha ezeket a közösen létrehozott eredményeket lehúzzák és kudarcként tüntetik fel az ellenzékben lévők, különösen azok, akik már megmutathatták, és be is mutatták, milyen kormányzati teljesítményre képesek. Veszélyes, mert letöri a bimbózó önbizalmat, ami nélkül nem lehet újabb lendületet venni és nem lehet továbblépni.

Mert életünket továbbra is az egymásra épülő bizalomra építjük, és a közös ügyek sikeréhez, a tettre készek önbizalmára, feltétlenül szükség van. Remélem, gyarapodni fognak azok, akik büszkék mernek lenni a saját teljesítményükre, amiből önbizalmat merítenek, és személyes példájukkal másoknak is lendületet adnak.

Remélem, hogy a lakájmédia károgása ellenére is, gyarapodni fognak azok az ügyek, melyekhezfenntartás nélkül felsorakozunk, ami mellett kiállunk, mi magyarok,  mindannyian.                                                                        

Tasó László s.k.