Hajdúhadházról Elszármazottak II. Találkozója

Hajdúhadház szerepe a kistérségben

Kedves Igazgatóasszony, és Elnök asszony, tisztelt Díszpolgárai Hajdúhadháznak, Kedves Jelenlévők!
Tisztelettel köszöntöm a Hajdúhadházról Elszármazottak II. Találkozójának minden kedves résztvevőjét!
Köszönöm Elnök asszony meghívását, melynek örömmel tettem eleget, de ne vegyék udvariatlanságnak, hogy elsőként kértem szót, és rövidesen el kell mennem egy átadási ünnepségre.
Mielőtt felkérésemnek eleget téve Hajdúhadház térségi szerepéről megosztom gondolataimat Önökkel, engedjék meg, hogy elismerésemet fejezzem ki a találkozó szervezőinek, és azoknak, akik egykori hajdúhadháziként felkeresték szülővárosukat, korábbi életük színhelyét.
Minden bizonnyal, amikor rácsodálkoznak a jelenlegi állapotra, azonnal beugranak a régi képek, és a hozzá kapcsolódó érzések, és Önök, akik nem látják a város mindennapjait, sokkal jobban meg tudják mérni a változást.
Mert Hajdúhadház városa nehézségei, és adottságai ellenére is folyamatosan változik, fejlődnek intézményei, és növekszik az elérhető szolgáltatások száma is. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy elérhető ma Hajdúhadházon minden, amit egy magyarországi kisvárosban a polgárok elérhetnek. Ez minden tekintetben alátámasztja a város lakóinak bölcsességét, mert olyan vezetőket választanak, aki bármilyen helyzetben képesek irányítani a várost, és a működtetés mellett erőltetik a fejlődését is. Erről minden bizonnyal hosszabban és hitelesebben tájékoztatja Önöket a város polgármestere, aki most érkezett és egyben tisztelettel köszöntök.
A felkérésemhez igazodva 3 témáról szeretnék beszélni: -1. – az előzményekről és az elmúlt időszakban kialakult helyzetről, – 2. – a jelenlegi állapotokról, -3. – és a jövőbeli változásokról.

A város jelenlegi állapotát és helyzetét akkor lehet objektíven értékelni, ha tudjuk az előzményeket, és körülményeket, melyek alapvetően befolyásolták az elmúlt éveket.
1989.-ben, és azt követően a kerekasztal egyik legfontosabb megállapodása az önkormányzatok létrehozása volt. Az 1990. évi LXV. törvény rendezi az állam és az önkormányzatok viszonyát, konkrétan a feladatmegosztást.
Az átadott, illetve inkább áthárított feladatok finanszírozása az első pillanattól kezdődően problémákat okozott azon településeknek.
A feladatok folyamatos leadását nem követte a pénzeszközök biztosítása, ezért folyamatosan romlottak az önkormányzatok kondíciói. A 2004-ben elindított és folyamatosan tovább rontott és rombolt önkormányzati rendszer valójában azonban a településeken élők mindennapjait nehezítette meg.
Nem vette figyelembe az eltérő adottságokat, illetve eltérő lehetőségeket, így óriási különbségek alakultak ki a magyarországi térségek, és a települések között.
Az ország meglévő nyugati – keleti megosztottsága, és a főváros különálló, sajátos működése tovább rontotta az esélyegyenlőséget.
Hajdú-Bihar megye és benne a hajdúhadházi térség többszörösen hátrányos helyzetű, hosszan lehet sorolni, hogy milyen területeken. A területfejlesztési politikának  a hátrányok hatásainak enyhítéséről és  különbségek mérsékléséről kellet volna szólnia, de ez nem így történt. A térségi társulások szerepének állandó változtatása soha nem engedte, hogy értelmes együttműködés valósuljon meg.
Néhány komolyabb változásról szeretnék beszélni, mely meghatározó volt az elmúlt években:
– 2004-ben kierőszakolt kistérségi együttműködést eredményezett a „többcélú kistérségi társulások” létrehozása, melynek inkább hátrányai származtak.
– Célja: – az önkormányzatokra áthárított állami feladatok finanszírozásának csökkentése volt, vagyis minél kevesebbe kerüljön az államnak a „lepasszolt” feladat.
– Eredménye: – nehézkesen működő szervezet, illetve számos esetben az önállóság csökkenése. „Beindított” szolgáltatások, melyek finanszírozásából az állam fokozatosan kivonul.
– A többlettámogatások elosztása mindig „pártalapon” történt, és soha nem vették figyelembe a szakmai prioritásokat.
– Az összezárt önkormányzatok „együttműködése” sokkal inkább elmaradt, és megmaradt az egyéni küzdelmek, és érdekérvényesítés szintjén.

Jelenleg a működőképesség határán lavírozó, sőt inkább a működésképtelenség irányába tartó önkormányzati működésről kell beszélni, mert kevés önkormányzat létezik az országban, persze van, ahol az alapvető feladatellátáshoz nincs szükség hitelre, netán még a fejlesztésekre is jut saját erő.
Hajdúhadház takarékosan gazdálkodik erőforrásaival, és óvatosan viszonyúl a fejlesztésekhez, mert nem látja kiszámíthatónak a jövőt.
A Hajdúhadházi Többcélú Kistérségi Társulás létrejöttével, melynek központja, nem következtek be azok a változások, melyekben talán bízhattak, illetve amit reméltek.
A valóság az, hogy sokkal inkább terheket és korábban elért jogosítványok elmaradását, egyes területeken az önállóságot csorbító körülményeket hozott a kistérségi vezető szerep.
Sőt a korábban egy közigazgatási területként működő Bocskaikert – Hajdúhadház – Téglás együttes együttműködésében s inkább feszültségek keletkeztek, mintsem előnyök.
A térség sajátos helyzete is megkövetel néhány gondolatot, hiszen nincs az országban még egy ilyen összetételű térség, ahol a 11 településből 5 városi ranggal bírna. A finanszírozási feszültségek, és az állam irányításának teljesen rossz szerkezete tovább fokozzák a kényszerű együttműködésben rejlő problémákat. Világos mindenki számára, hogy ezen változtatni kell.
A gazdasági, erkölcsi és morális válság a társadalom egészének megújulását kívánja, ezért olyan feladat megosztási, finanszírozási és  együttműködési rendszert kell kidolgozni, mely magában hordozza a megújulást.
– Új állam és önkormányzat feladatmegosztásra van szükség.
– Új finanszírozási rendszerre, illetve önkéntes és különleges esetekben kötelező együttműködési keretekre.
Hajdúhadház – adottságai és lehetőségei nagyobb és hatékonyabb kihasználására kell törekedni. Ezek közül kiemelkedik az erős hagyományőrzésen alapuló közösségi kohézió, a kulturális kötődés, és a térségben messze legmagasabban szerveződő civil szféra.
4.- es út előnyeire alapozva, a munkahelyteremtő beruházások, befeketetőbarát adórendszer megteremtésén kívül változásokra van szükség az oktatás rendszerében is.
A cigányság jelenlegi közösségi magatartása és a helyi társadalomban betöltött szerepe óriási hátrányokat jelent. Ki kell mondani, hogy felzárkóztatásuk és valóságos, és nem mesterkélt módon történő integrációjuk nélkül Hajdúhadház nem tudja befutni azt a pályát, amit földrajzi, közgazdasági és társadalmi adott ágai engednének.
Most kell tehát a legtürelmesebbnek és legbölcsebbnek lenni, mert látszanak azok az irányok, melyek segítségével jó irányba változnak a helyi kilátások.
Most tehát Önöknek, és minden Hajdúhadháznak a türelmét kell megerősítenünk, mert olyan kormánya lett országunknak, amelyik érti az ország és benne Hajdúhadház problémáját.
A felzárkózás és a kitörés alapjait jelentő gazdasági fejlődés nem képzelhető el új munkahelyek létrehozása, és a meglévők megerősítése nélkül, de azt is tudnunk kell, hogy a befektető nem fogja kiszúrni Hajdúhadház városát és térségét egy műholdas felvétel alapján, vagy egy leírásból, mert nincs miért felfigyelnie rá.
Mi tudjuk, hogy szorgalmas és tehetséges emberek lakják, de ehhez még ide kell irányítani a befektetőt, sőt csak akkor lesz ebből munkahelyteremtés, ha akkor, és csak akkor kap kormánytámogatást, ha itt és ezen a helyen fekteti be a tőkéjét.
Ez a térség és benne legjelentősebb városa a székhely Hajdúhadház, csak kormánytámogatással lesz képes gyorsan, még időben kilépni jelenlegi korláti közül, és ezt a támogatást mindenképpen meg fogjuk szerezni.
A térségi együttműködés területén nem szabad elrugaszkodni a valóságtól, és az életszerűségtől. Fülöpnek, vagy Újétának, de Nyíradonynak sincsennek számtalan, csak igen kevés közös ügyei Hajdúhadházzal. Nincsenek közös dolgaink, az általánosnak mondható körnek mondhatón kívül, ezért nehéz minden szereplő számára szerencsés együttműködési kereteket találni.
A kistérségi központi szerep Hajdúhadháznak inkább terhet jelentett, és az önállósság csorbulását, hiszen mindenki, legalábbis minden város szeretné a legtöbbet adni polgárainak, és nem szívesen enged az elért eredményeiből.
Az egészséges együttműködés kereteit a korábban is jól körülírható és működésképes körben kell megfogalmazni, vagyis Téglás – Hajdúhadház – és Bocskaikert körben.
Itt minden bizonnyal vannak és lesznek értelmes és minden szereplő számára előnyökkel járó együttműködési lehetőségek, de nagyobb körben csak az általánosan megfogalmazható és elvi együttműködés látszik reálisnak.
A munahelyteremtés világában és általában a gazdaságban, lesznek térséget érintő és térségi jelentőségű együttműködési keretek, és programok, melyeket ki kell használni, de más területen az önálló, településeken belüli végrehajtási, vagy szervezési modell marad a mérvadó.
A településspecifikus oktatási, sport és szabadidős kultura, és helyi sajátosságokkal bíró társadalmak sziporkázó jelenléte színesítik a térséget. De minden település más és más, megvan az önálló élete. Csak az életszerű együttműködési keretek tarthatók hosszú távon.
Közös érdekünk a térségben élők mindennapjainak segítése, az itt élők boldogulásának előmozdítása, a gazdasági, társadalmi és morális megerősödés, melyhez ajánlom magam, városom, a Fidesz és KDNP Frakció, illetve a Magyar Parlament együttműködését.
Önöktől kedves Hajdúhadháziak, itt lakók és elszármazottak, a türelem és a bölcsesség fontossága melletti kiállást kérem elsősorban, és mi igyekszünk hozzá tenni, illetve megteremteni a jóirányú változáshoz szükséges feltételeket.
Életükhöz jó egészséget, örömöket, boldogságt kívánok! Jó szórakozást és maradandó élményeket kívánok a Találkozó programjaihoz!