Hajdúsámson –VÁROSI POLGÁRI BÁL

Az este sztárvendége Fenyő Miklós és táncosai voltak, akik könnyedén bírta táncra a jelenlévő nagyszámú közönséget. Az est házigazdái Andó Lászlóné polgármesterasszony és Máthé Attila alpolgármester voltak, akik segítőikkel és munkatársaikkal, és a képviselő-testület tagjaival látványos körülményeket és díszletet varázsoltak a II. Rákóczi Ferenc Általános és Alapfokú Művészeti Iskola csodálatos aulájába.

Tasó László országgyűlési képviselő, aki egyben a szomszéd város Nyíradony polgármestere mondott pohárköszöntőt, melynek gondolataiból az alábbiakban idézünk:

– Kedves Polgármesterasszony! Tisztelt Alpolgármester Úr! Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Házigazdák és Kedves Jelenlévők!

Először is köszönöm a lehetőséget, hiszen a protokoll szabályai szerint, a pohárköszöntő elmondása a házigazda 1-es, privilégiuma, csak ritka esetben mondhat le róla, ezért nagy a megtiszteltetés. Ezért erről a megtiszteltetésről is beszélek köszöntömben.

Ennek megfelelően igyekszem meghálálni a gesztust, és az intellektuális játéknak is felfogható klasszikus pohárköszöntők koreográfiáját csak részben merítem ki, közben egy rövidre szabva a visszatérés útját, egy gondolatot is megosztok Önökkel.

A pohárköszöntő története ugyanis egy nagyon távoli képpel, általában a mindennapoktól távol eső eseménnyel kezdődik és végül a helyszínen, tehát ebben az esetben itt a teremben ér véget, és a tolmácsolójának habitusára és bátorságára van bízva, hogy közben milyen hosszan kalandozik el.

A vezérgondolat egy, a napokban elhangzott véleményre utal vissza, melyet Demján Sándor az ország leggazdagabb embere fogalmazott meg. A Figyelőnek adott interjúját bizonyára sokan olvasták, ezért is párosítottam a tartalmát a mai köszöntőmhöz.

Azt mondta többek között, hogy 10-15 éven belül, Magyarország lesz Európa legszegényebb országa, és az emberek, valamint a politikusok ezen már nem tudnak segíteni. Az a 8-10 kötvénykibocsátó tőkés pénzügyi csoport, aki a kezében tartja az ország gazdaságát, tőlünk, itt élő emberektől függetlenül irányítja az országot, tehát ránk csak a statisztaszerep jut.

Nos elég lehangoló az a prognózis, melynek elejét, a romlás indulását 2002-től, a száznapos programokhoz köti, a reformokat maszatolásnak tartja, sokkal erősebb megszorításokat tart szükségesnek, közben pedig szerinte is csökkenteni kellene az adókat.

Az országot ezért már 2005-től nagyjából itt is hagyta, más helyet talált magának, illetve tőkéjének, ott ahol jobbak az üzleti körülmények, jobban fial a pénz. A publikált 260 milliárdos vagyonát, melyről azt mondják hozzáértők, hogy inkább a tízszerese, külföldre vitte, itt hagyta azt a terepet, ahol ez a vagyon valójában összejött, és ekkora magasságokba repítette tulajdonosát.

Nos ezt elég összerakni, és elég nehéz emberileg logikus összefüggést találni, minden tiszteletem ellenére és mellett, alapvetően én nem értek egyet Demján úr ezen megnyilatkozásával.

Amiért még külön is megemlítem, és véleményt mondok róla az nem más, hogy engem bosszant, amikor azok, akik belőlünk az országból, az általuk itt hagyott egykori fogyasztókból, különleges állami privilégiumok megszerzéséből, óriási megrendelésekből gazdagodtak meg, azok ilyen könnyen lemondanak rólunk, az országról, csakhogy újabb gazdagodási rekordot állítsanak fel, csak hogy újra tájékoztassák a közvéleményt, hogy milyen mértékben gyarapodott egy év alatt a birtokolt vagyonuk.

Mivel mindenki nem lehet jókor jó helyen, nincs annyi „jó hely”, és egy ilyen kivételes élethelyzet mindenkitől megkívánná, hogy a helyzetbeli szerencséjéből  eredő gazdagságának legalább egy jelentősebb részét a köz javának szolgálatába állítsa.

Gondoljunk csak vissza, vagy 160-180 év távlatában, milyen is volt a helyzet ebben az országban. Voltak ilyen gazdag emberek, sőt sokkal gazdagabbak is, mondjuk Széchényi István, vagy a tőle gazdagabb grófjai az országnak. Gondolkodtak-e valaha azon, hogy a vagyonukat kivigyék az országból, máshol kamatoztassák, csakhogy jobban fialjon?

Ezek a gazdag emberek itt akartak és tettek is annak érdekében, hogy változzon az akkori helyzet, szorgalmazták egy új típusú berendezkedés, a polgárosodás folyamatának felgyorsítását.

Polgári értékrend, vagy mondjuk úgy világnézet, alakult ki többek között az ő hozzáállásuk következtében is, olyan világnézet és értékrend, ami nem pártszimpátiához volt kötve, mint ahogy most sincs pártszimpátiához kötve.

Tehát a bő 160 évvel ezelőtti grófok és gazdag emberek, a saját országukon akartak segíteni, így érezték magukat jól, itthon, holott bizonyára más országok is szívesen vették volna a megjelenésüket. De ők nem fogadták el, és nem is hirdették a pénz mindent felülíró hatalmát, hanem egy értékesebb és emberibb világot kezdtek el építeni. Nem azt mondom ezzel, hogy a pénz nem számít, mert igenis nagyon fontos a mai világunkban, de nem minden, és a mindennapokat nem lehet profitban mérni.

Van ám ennek egy másik nagy tanulsága is. Vagyis voltak, vannak és lesznek, akiket nem köt semmi ehhez a földhöz, voltak, vannak és lesznek, akik a jobb élet reményében bármikor itt hagynák a szülőföldet, gondolkodás nélkül elhagyják a legszűkebb közösséget, a családokat és szomszédokat, a barátokat és a jó ismerősöket, talán lelkiismeret furdalás nélkül.

Mi, azonban nem akarunk elmenni, mindenki nem tud és nem is akar elmenni erről a földről, még ha most nehéz is az élet. És aki nem fogadja el a pénz és a profit mindenek feletti hatalmát, az a polgári értékrendet erősíti, annak megfelelően éli az életét, és változtatni akar a körülményeken.

Ezért számunkra nem marad más, mint felvenni a kesztyűt, és megmutatni a világnak, igenis vannak olyan közösségek, akik másképpen gondolkodnak, vannak olyan városok, mint Hajdúsámson, és akár szűkebb pátriám Nyíradony, illetve községek, ahol azok tagjai képesek más értékeket szolgálni, képesek példát mutatni fiataljainknak, képesek terheket vállalni azért, hogy érdemes legyen helyben, ebben az országban maradni, érdemes legyen gyermekeinknek visszatérni.

Az a világnézet és értékrend, amit ma polgárinak mondunk, ezért véleményem szerint szöges ellentéte a Demjáni világnak, olyan emberek értékrendje, akiket feltétlenül tisztelek.

Mert ez a világ sokkal többről szól, mint a profit, és én őszintén örülök annak, hogy egy ilyen világ, egy ilyen világnézet elveit valló emberekkel találkozhatok nap, mint nap Hajdúsámsonban, és ez számomra valóban nagy megtiszteltetés.

Ezért most házigazda jóvoltából emelhetem poharamat a Polgári bál minden résztvevőjére, és egyben kívánhatok jó szórakozást a mai estéhez! Egészségükre!