Hit és akarat

A szenzációt gátlástalanul kereső, sőt provokáló sajtó, és a celebek világát kiszolgáló média lassan idegbeteggé és depresszióssá formálja a hírfüggő embereket. A hírolvasók esetenként kéjesen olvassák fel a legszörnyűbb tragédiákat, szemrebbenés nélkül tájékoztatják a hallgatóságot, egyéneket, családokat ért sérelmekről, szinte hergelik a közvéleményt. Egyértelmű szándékkal torzítják erősebbre, sőt előre megfontoltan sokszor félreérthetőre formázzák a lakosság életét befolyásoló információkat. A „hír-öt perc” 4 percétől idegrángás, vagy hideglelés az utóhatás, 1 perc alatt pedig valami őrjítő baromság hangzik el, jobb esetben jelentéktelen információ borzolja fel az egyébként is zaklatott életünket. A hírek pedig ömlenek, zúdulnak ránk, és beleverik a fejünkbe a saját gondjaink jelentéktelenségét. Belénk szuggerálják a tehetetlenségünket, azt, hogy egyébként sem tudunk változtatni semmin, kénytelenek vagyunk elfogadni, ami ránk következik. 

Már annak sem tudunk örülni, ami jól sikerült, ami tapasztalható eredmény, annyira kiszorul belőlünk a jó és a rossz, a megváltoztathatatlan és a javítható között különbség felismerésére szolgáló érzékünk. Nem akarjuk érteni a valóságot, szeretnénk, ha az, ami előzményként alapjaiban befolyásolta jelenünket és a kilátásainkat, utólag jobb képet mutatna. A híreket azért is várjuk, mert reménykedünk abban, hogy valami számunkra kedvezőbb dolog történt meg úgy, hogy mi nem is kellettünk hozzá. Valami a jó irányba fordult úgy, hogy nekünk abból nem kellett kivenni a részünket. Ez ábránd, csalóka, megtévesztő, és zsákutcába vezet. 

Rá kellett döbbennünk, hogy a kormányváltást megelőző években valóban padlóra küldték az országot, a gazdaságot, a közösségeket, és a családokat. Valóban kiszolgáltatottá tették az életünket, és a pénztőke kénye-kedve, illetve érdekei szerint szabja meg a Föld bármely országának lehetőségeit. Bár nem kecsegtetett a fogadtatása jó eséllyel, de mégis belementünk egy drasztikus változtatási folyamatba, melynek végén előzőektől is függetlenül képesek leszünk önálló életet élni. Nem befolyásmentesen és nem a külső körülményektől függetlenül, de ha sikerül, a saját pályánkon haladhatunk tovább. 

A változtatások nyomában következő átalakulás érinti az élet minden területét, ennél fogva érdekeket sért, amit feszültség követ. Az ellendrukkerek, és kiszolgáló médiájuk a feszültségkeltésben és a zavarkeltésben érdekeltek, megülnek minden kormányt romboló hullámot, és gőzerővel gerjesztik azokat. A megnyirbált juttatások, kiváltságok, felülvizsgált jogosultságok okoznak bosszúságot, de ami nagyobb baj, alkalmanként kilátástalannak tűnő helyzetet. Van elég bosszúság, és mellette változnak az ügyintézési szokások, az ügyintézők, és szabályok. Az másodlagos, hogy közelebb kerül az ügyintézés a lakossághoz, és kevesebbet kell utazni, a változás akkor is bizonytalanságot okoz. Pedig éppen most lenne szükség nyugalomra, és higgadt helyzetértékelésre. Érteni kellene, hogy mi a politikai szándék, és azt is, hogy minden intézkedés a jelen biztonságát erősíti és a tervezhető, jobb kilátásokkal kecsegetető jövőt alapozza meg. Az ember képes egyedül arra, hogy kívülről is lássa önmagát. 

Tegyük meg, és érdekes képet láthatunk magunkról, ha visszatekintünk 20 évvel korábbi önmagunkra, a 10 évvel korábbi énünkre, és akár egy-két évvel korábbi világunkra. Ha összehasonlítjuk a korábbi és a jelenlegi életünk fontos célkitűzéseit, igen meglepődünk az eredményen. 

Amit elértünk, azt szinte nem, vagy alig értékeljük, és még akkor sem, ha nagyon nagy ára volt. Kevés olyan húsz évvel korábbi vágyunk volt, ami nem teljesült volna, csak észre sem vesszük az új, más minőségű célok árnyékában. Most, amikor jó esélyünk van kiugrani és nem kivánszorogni a nyomasztó körülmények közül, eltántorodunk. 

Mintha nem lenne erős a szándék, vagy nem lenne világos a cél?

Pedig vannak eredmények, melyek közül az egyik legfrissebbre érdemes odafigyelni. Reális célnak tartották volna néhány évvel korábban, netán a válság közepén egy éve, hogy gázár csökkentés lesz?! „Lassan mondom, hogy Lendvai Ildikó is megértse”: – gázár csökkentés lesz január elsejétől, nem kisebb emelés, a vártnál, hanem csökkentés! Csökken a gáz ára 1993 óta először!!!

 Nem is logikus ugye, ilyen gazdasági környezetben! Pedig most is, mint eddig, csak a kormány szándékán múlik! Ha jól emlékszem erről mások mást mondtak, azt állították, hogy rajtunk független körülmények befolyásolják. 

De egy mesterségesen felemelt probléma beárnyékolja, ezt a szerintem példátlan intézkedést! Láthattuk, hogy milyen szervezetten tüzelték fel a diákokat olyan információkkal, melyek mögött még semmilyen döntés nem volt. Azok tüntettek a legújabb iPad és a legújabb iPhone készülékekkel a kezükben, előre készített MSZP-s kiadványokkal a kezükben, akikre egyáltalán nem vonatkozhat még a jövőbeli szabályozás sem! 

Kérdezem, hogy a T. Olvasó szerint az a politikai elképzelés rossz, hogy csak azt a szakot finanszírozza az állam, ami versenyképes, és használható, illetve az, hogy a diáktól elvárják, hogy az adófizetők pénzéből ne töltsenek 8-10 évet az egyetem falai között, hanem végezzék el legkésőbb 7 éven belül az egyetemet? 

Kérdezem, az a szándék rossz, hogy ha a mi pénzükből tanulnak, a következő 20 évben legalább ugyanannyi évet dolgozzanak Magyarországon, és ha nem sikerül, mert egyáltalán nincs lehetőségük, vagy nem akarnak, akkor fizessék vissza kamatmentesen (!) az arányos képzési költséget?! 
Valóban az lehet a diákok egyik legfontosabb követelése, hogy állítsák vissza az egyetemek önállóságát a 2010 előtti időszaknak megfelelően? Tudják egyébként, hogy a rektorok fizetése a kormányváltás előtt 2,8 és 5,2 millió Ft között mozgott havonta, és ugyanennyi volt a prémiumuk?! 
Tudták, hogy példaképpen a Debreceni Egyetem költségvetése, önálló beszerzési és pályáztatási szabályokkal (!) nagyobb volt, mint Debrecen Megyei Jogú Város költségvetése (52 milliárd Ft!!!)? 
Tudták, hogy nem számított, hogy hányan és mikor végeznek egyetlen egyetemnek sem, hiszen normatív alapon, „darabra” kapták évente a finanszírozást? 
Tudják, hogy a jelenleg dolgozó diplomások 40 %-a nem a végzettsége szerinti munkakörben helyezkedett el?
Érdemes utánanézni mindennek, előzőnek és mindazoknak, melyek félremagyarázása idegesíti az embereket, mert a folyamatos bizonytalanság miatt végleg elveszhet a realitásérzékünk.
Ez a célja azoknak, akik politikai haszonszerzés céljából indulatokat gerjesztenek, a változások következtében hátrányt szenvedetteket felhergelve akadályozzák az ország átalakulását.
Ebből a helyzetből csak valóságos szándékkal, és a siker reményébe vetett hittel lehet tovább lépni. Ehhez azonban először is tisztázni kell a saját szándékunkat: – Elfogadjuk-e az átalakulás szükségességet, és részt akarunk-e venni benne? 

Ha meg van a szándék, akkor pedig hinni kell magunkban, és be kell kapcsolódni a folyamatba. Bíztatni kell a körülöttünk lévőket és a bizonytalanokat fel kell világosítani. Annál gyorsabban haladunk tovább, minél többen és minél határozottabban vesszük ki a részünket Magyarország megújításában.
2012 – Nyíradony Éve volt, hiszen a Várossá Válás 20. Évében olyan döntések születtek, melyek garantálják a megmaradást, és a fejlődés biztonságát, zálogai, a helyi közösség megerősödésének.

2013 – MAGYARORSZÁG ÉVE lesz végre, ha hiszünk benne és mi is akarjuk.
Adjon hozzá a Jó Isten egészséget, szerencsét, és megelégedésre okot adó eredményeket!!