„Holnaptól a jövõt együtt építjük”

Mi nem hagyjuk, hogy valaki kisajátítsa az országot, és az embereket a munkásainak, vagy a szolgáinak tekintse. Mi senkit nem bélyegeztünk meg, és nem neveztünk kóbor kutyának, mi eddig is mindenkit befogadtunk, és mindenkit elfogadunk, aki hozzánk alkalmazkodott, és magáénak vallotta értékrendünket.
Üzenjük az ország önkéntes sintérének, vigyázzon, mert a kóbor kutyák harapnak! És üzenjük még, ez nem lesz a „Te országod”! Ezt még egyszer nem fogod sem vezetni, sem megvezetni!
És tisztázzuk egyszer, s mindenkorra, ez a MI, ORSZÁGUNK, 10 millió magyar ember országa! Még egy darabig muszájból eltûrjük, de már csak 37 napig lesz a nyakunkon, ez az elrabolt villában pöffeszkedõ puccsista, aki kivásárolta magának a bársonyszéket. De már csak 37 napig! Szerencsére lassan elmúlik a lidércálom és az a 4 év, mely megállított egy kedvezõ folyamatot, és meggátolta a magyar nemzet egymásra találását. Lassan véget érnek a „Holnaptól a jövõt együtt építjük” kilátástalanságot hozó, a reményt és hitet sorvasztó, fájdalmat, és soha nem múló sebeket okozó évek. Rövidesen felvirrad a Nap, mely elhozhatja a várva várt Holnapot. Dönteni kell, dönteni fogunk, melyik utat, melyik világot válasszuk. Dönteni kell, és dönteni fogunk arról, mit hagyunk majd örökségbe az utánunk jövõknek. Most minden eddiginél fontosabb, hogy megfontoltan és helyesen döntsünk, mert most minden eddiginél nagyobb a tét. Véssük az eszünkbe. Ha olyan örökséget hagyunk, amivel megkötjük a gyermekink, az utánunk jövõ nemzedékek kezét, és nem tudják szabadon, az örökölt terhek nélkül életüket formálni, csak két lehetõség közül választhatnak: vagy elveszik õk is az õket követõk elõl mindazt, amit tõlünk sem kapnak meg, vagy a teljes élet reményében, hátat fordítanak országuknak, és más földön keresik a boldogulást.
Ezért nincs fontosabb tennivalója egy, a gyermekeiért és unokáiért aggódó szülõnek, nincs fontosabb dolga egy cselekvõképes
embernek, mint hogy kételyek és terhek helyett, lehetõségeket hagyjon. Mi közösen, minden velünk élõ polgárral, és hozzánk tartozó magyarral, egy olyan országot akarunk építeni, ahol a tisztesség és a becsület alapvetõ érték. Ahol a keresztény hit domináns és a megértõ, ahol az érték, a közösség szokásait és normáit is jelenti. Ahol minden generáció érték, ahol minden érték generációktól függetlenül az marad. Azt szeretnénk, ha hitünket és meggyõzõdésünket nem félve és nem szégyellve, hanem büszkeséggel hirdethetnénk, mert a mi hitünk most arról szól: eljött az idõ az összefogásra.
Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!
Egyetlen módon érhetjük el mindazt, amiben ma este az itt jelenlévõk és szerte az országban még nagyon sokan egyetértünk: – ha nem térünk le arról az útról, amit együtt kezdtünk el építeni, és elhisszük a másikról is, hogy jót akar. Egyetlen módon maradhatunk meg a Szent Istváni úton, egyetlen módon tölthetjük ki becsülettel, a ránk szabott idõt, ha észrevesszük az elõttünk álló történelmi lehetõséget. Egyetlen módon lehetséges, ha lélekben és szellemben, akarattal és elszántsággal
készülünk a Napra, mely a Világot megváltoztatja körülöttünk. Itt az idõ, és rövidesen eljön a pillanat, amire már régen vártunk. Elõttünk a Nap, amikor hitet kell tennünk, és a Jövõnkrõl, egy életre szóló döntést kell hoznunk. Egy olyan döntést, amit már 4 év múlva, nem lehet újragondolni, 4 év múlva, nem lehet korrigálni. Nem lehet, mert Magyarország és a magyar nemzet életének, olyan szakasza következik, melyet csak egyszer lehet elkezdeni. Eljön az Óra, amikor egyetlen döntéssel, hosszú idõre meghatározzuk, a városainkban és községeinkben élõk lehetõségeit. Ezen a napon, bizonyságot kell tenni és mi készek vagyunk rá! Ezen a napon, a választóink igazolni fogják, hogy Mária országában nincs jogosultsága, a keresztény
értékek támadóinak. Ebben az országban nincs helye, a közösségek bomlasztásának, nincs jogosultsága, az emberhez méltatlan, a családokból kiszakító, az embert fogyasztóvá süllyeszteni szándékozó, magatartásnak. Ezen a napon, ez a választókerület bizonyítani fogja, hogy a keresztény, nemzeti értékek hordozói és védelmezõi lakják. Ennek a vidéknek van önbecsülése, eltûri egy darabig a kalandorok nyomulását, de soha nem bízza rájuk a jövõjét. Ezen a napon, a választókerület megmutatja, hogy nem lehet lakói és települései közé éket verni, mert összeköt bennünket a közös múlt, velünk élnek hagyományaink és képesek vagyunk erõt meríteni, egymásból.
Eljött a pillanat, amire mindig is vártunk és most bebizonyítjuk, hogy mind a 66 ezren megértettük, amit tõlünk, a magyar
nemzet kíván. Ezen a napon, örökre bizonyítjuk, hogy nem tudták kitörölni azt az érzést, amit egyszer már megismertünk.
Mi már megtanultunk hinni a szeretet és az összefogás erejében! Megértettük, nincs más lehetõségünk, mint a másikat is megérteni, és magunkkal vinni, hogy társunk legyen a Holnap építésében. Most már megtanultuk, nem engedhetjük, hogy bárki is kimaradjon ebbõl a nagyszerû közös munkából, mert még egyszer senkit nem veszíthetünk el.
Bátran kezdjünk hozzá, megvan hozzá az erõnk, meg van hozzá a tudásunk, napról napra többen vagyunk, és a lelkünk mélyén
ott lüktet, az összetartozás ereje. Engedjük hát ki, minél hamarabb, hadd tegye a dolgát, fogja össze a magyart, adjon erõt és hitet, mert túl rövid az élet, múlékony a pillanat, és csak egyetlen van az ember életében olyan, ami most érkezett el. Hát ragadjuk meg a soha vissza nem térõ pillanatot, öleljük magunkhoz újra, a nemzet minden tagját! Változtassuk meg, a körülöttünk lévõ világot, fogjunk össze mindannyian és dolgozzunk:
Együtt, a Holnapért”!