Iránytű nélkül
Az elmúlt években, konkrétan 2005-től kezdődően a gazdasági növekedés csökkenését a munkabérre ragadó járulékok és külön adók, valamint a hazai vállalkozásokat háttérbe szorító közbeszerzési törvény tovább nehezítették. Elöntött bennünket a színvonaltalan, a munkaerő piaci rabszolgák kizsákmányolásával létrehozott kínai szemét, az argentin disznóhús, és a brazil csirke. Az európai országokban megtartott nemzeti kedvezmények segítségével minden volt szocialista ország, még az utánunk belépő Románia is elment mellettünk. Újra Bécsbe járnak a dunántúliak vásárolni, mert olcsóbbak az áruk, nem növekednek, hanem csökkennek a munkabérek, és ugyanazon összegért nem csak többet kell dolgozni, hanem kevesebbet is tudunk érte vásárolni. Isten óvja meg azokat, akik lebetegednek, mert pénzkérdéssé vált a gyógyíttatás. Az államadósság növekedése nem csak azért baj, mert unokáik is nyögni fogják, és ha ilyen csapdába kerülnek már nem tudnak hitelt felvenni, hanem azért, mert az államnak új adókat kell kivetni, és még több pénzt kell elvonni az emberektől, hogy tudja fizetni a mindennapi kiadásait. Az államcsőd nem csak az „államot érinti”, hanem elszabadítja az árakat, és lehetetlenné válik a hitelek kamatainak robbanásszerű emelkedésével járó törlesztő-részletek fizetése. A megszűnő munkahelyek tönkreteszik a családokat, a gyermekek taníttatása luxussá válik, és nem lesznek lassan fiatalok, akik hivatalosan is összemernék kötni az életüket, netán gyerekeket vállaljanak. Nyíradonyban az elmúlt 20 évben a 2008-ban kötöttek a legkevesebben házasságot, a legkevesebb gyermek ebben az évben született, a legkevesebb építési engedély került kiadásra, a legnagyobb az iparűzési és a súlyadó hátralék. 2008-ban adták vissza a legtöbb vállalkozói engedélyt és vállalkozást, a legnagyobb volt a szociális segélyezettek köre, és a legtöbb gyógyszertámogatás iránti kérelem érkezett be.
Az önkormányzat ez évre vonatkozóan a törvényes határidőn belül már a 2008. novemberében elfogadta azt a koncepciót, amelyben a helyi vállalkozások működésének segítésére is vállalkozik.
Ugyan nem többlettámogatással, hanem kevesebb adóelvonással és az adóhátralékok átütemezésének vállalásával, valamint az új munkahelyek teremtését támogató adókedvezményekkel. Minden erővel arra törekszünk, hogy az intézményrendszerből ne kelljen dolgozókat elbocsátani, és megpróbálunk legalább 70-100 főt bevonni a közfoglalkoztatásba azok köréből, akik tartósan vesztegelnek a munkaerőpiacon, illetve pályakezdőként kerülnek az álláskeresők szomorú táborába. Erőn felül is, de tartjuk a közgyógyellátásból kiesettek legfeljebb negyedévenkénti gyógyszertámogatását, a krízis helyzetbe kerültek átmeneti segélyezését, és nem csökkentjük a továbbtanulókat segítő Bursa Hungarica pályázati rendszer helyi keretét, és nem csökkentjük a fiatal házasok első lakáshoz jutásának támogatási keretét. A vagyonkezelő szervezet eredményességét alapvetően befolyásolja, hogy milyen helyi, illetve térségi beruházásokban tud részt venni, ami természetesen igaz és remélem pozitív befolyással lesz a helyi vállalkozások lehetőségeire is.
Ezek az intézkedések azonban nem nyújtanak elegendő segítséget, és nem nyújtanak alapvető biztonságot a mindennapokra és a szerteágazó családokat, a lakosságot, a gazdasági szereplőket és a helyi közösségeket sújtó problémákra.
Alapvető baj, hogy az ország életéből hiányzik az iránytű, hiányzik a világos, és valóban kiutat jelentő irány és a hozzá vezető út. Ezt a bajt fokozza, hogy a társadalom egészét mély bizalmi, morális és közéleti válság fertőzi meg, melynek hatása ugyanúgy nem kerüli el a településeket, mint az előzőekben felsoroltak.
Struccpolitika azt gondolni, hogy a mindennapok világára nincs hatással a „nagypolitika”, mert az élet egyetlen területét és egyetlen konfliktushelyzetét sem kerüli el annak hatása. Befolyásolni egyenlőre még azoknak is nehéz, de legalábbis is lassú folyamat, akik erre választói felhatalmazással bírnak. Abban azonban nyugodtak lehetnek, hogy minden lehetséges és alkotmányos eszközzel ezen dolgozunk, és ez megfogja hozni törekvésünk eredményét is. Valahogy addig ki kellene bírnunk, de attól tartok ez nem minden esetben és nem fog mindenkinek sikerülni. Elő kell venni az összes szellemi, és ha van még anyagi tartalékot, az akarat és a küzdeni tudás bennünk rejlő erejét.
Az iránytűt, és az utat rövidesen megtalálja az ország, és meg fogja találni az a közösség is, amely már legalább azzal tisztában van, hogy merre akar menni.
Tasó László