Itthon, vendégségben

A széles körű kutatómunka már több mint egy éve elkezdődött, neves és ismert történészek, muzeológusok, szociográfusok, régészek és levéltári szakértők bevonásával, s rövidesen el is készül a több mint 300 oldalas könyv. Az oldalszámok esetében azt tudni kell, hogy a megírt, mintegy 1500 oldalból (!) kell leszűkíteni a terjedelmet, mert nem szeretnénk a műfajban előttünk járók hibájába esni és olyan „művet” létrehozni, ami csak a könyvespolcon foglalja a helyet. A rövidített munka sokkal inkább lesz olvasmányosabb, mint azt általában a monográfiák egyébként laza szabályai engedik. Közel 300 fotóból kell majd a könyvbe kerülő 50-70 darabot kiválasztani, ami nem lesz könnyű feladat. De ez mind a hozzáértők dolga és egyben felelőssége is, melyet természetesen megfelelően díjazunk.
A sürgetés ellenére sem készül el a kiadvány a találkozóra, melyet éppen a megjelenés várható időpontjára terveztünk, így minden hazalátogatónak Karácsonyra küldjük ajándékba a könyvet.
Mi nem felejtettük el, hogy Nyíradony történetének részesei azok is, akik már nem élnek a közigazgatási területen. Szereplői és résztvevői az eltelt időszaknak, kivették a részüket abban az időszakban, amikor testvérként, rokonként, barátként, szomszédként, osztálytársként, vagy éppen ismerősként itt éltek velünk.
Vannak köztük, akiknek el kellett menni, vannak, akik menekültek. Hála Istennek csak kevesen.
Legtöbben egyszerűen az élet természetes medrében haladva kerültek el más településre, vagy éppen más országba, férjhez mentek, megnősültek, a tanulmányaik, vagy éppen a munkájuk miatt máshol keresték a boldogulást. Voltak, akik konkrét tervekkel indultak útjukra, de olyanok is, akiket a szükség kényszerített.
Bárhogy történt, itt maradt velünk mindaz, amire főleg szívesen emlékezünk, itt maradt velünk az amit itt akartak hagyni.
Nem nyom nélkül mentek el, maradt jel utánuk. E találkozó arra is hivatott, hogy ezeket a jeleket most együtt találjuk meg, a nyomokat újra mélyítsük, hogy később is lássuk, kik voltak egykoron velünk.
Sokan közülük már nem érték meg a meghívást, nem kapták meg a levelet, mely találkozóra hív, egy ölelésre, egy kis beszélgetésre, emlékidézésre. Velük most nem találkozunk.
Akik azonban megkapták a meghívást és el is fogadták azt, bizonyára örömmel veszik, ha a „régi játszótársak” és „régi barátok” velük töltik a Nemzeti Ünnep néhány óráját.
Arra kérem Önöket, fogadják Őket a nyíradonyi szokás szerint szeretettel és erősítsék meg bennük azt, hogy rájuk örökre NYÍRADONYIKÉNT tekintünk és számítunk.
Ünnepeljük velük együtt, Szent István Király és az Új Kenyér Ünnepét !
Legyen ez a nap a NYÍRADONYIAK ÜNNEPE !