Kampány körúton Tőkés Lászlóval

Tisztelt Főtiszteletű Urak! Kedves Házigazdák! Tisztelt Jelenlévők!

Szeretném megköszönni a Házigazda, Botos András tiszteletes úr meghívását, megtiszteltetés részt venni Szalacson, a

Alig 40 kilométerrel ettől kedves kis községtől, a Hajdú-Bihar megyei Nyíradonyból jöttem, melynek 1994-óta vagyok polgármestere a választók megtisztelő bizalmából.

2004. augusztusától vagyok képviselője a Magyar Országgyűlésnek, ekkor listán, majd 2006. tavaszán az egyéni választókerületből lettem újra országgyűlési képviselő.

Többszörösen is szívesen jöttem el erre a találkozásra, egyrészről azért, mert lassan sikerül lebontani a falakat, melyet Magyarországi oldalról építettek évtizedeken keresztül, sőt az utóbbi években még tovább is erősítettek. Másrészről megtiszteltetés minden alkalom, amikor szót válthatok Tőkés László püspök úrral azokról a fontos dolgokról, melyek meghatározzák az újjászerveződő Szabolcsi-Szatmár-Beregi-, Hajdú-Bihari régióban élő emberek életét.

Nem kell hosszan beszélni arról, hogy mire gondolok, hiszen a jelenlévők valamennyien tudják, hogy milyen fontos döntés, és milyen fontos állomás elé érkeztek az egységes magyar nemzett testéből kiszakított települések lakói.

Egyértelmű jelét adhatják, bizonyíthatják és igazolhatják, hogy hiába próbálták megnyomorítani a lelkeket, hiába kötöttek a fejünk felett, a bőrünkre paktumokat, hiába tagadta meg az Anyaország elszakított fiait, a keresztény Magyar Nemzet egységes, és az újraszabott Európában minden eddiginél erősebben fogja érvényesíteni érdekeit.

Egy fontos döntésnek, mely sokkal több, mint egy szavazás, és egy fontos küldetésnek, mely sokkal több, mint egy felvállalt tisztség, most találkoznia kell.

Azt hiszem ezen a helyen is, jól ismerik az Európai Parlamenti választásokra készülődés listaállítási körülményeit, jól ismerik az előzményeket, és a lelkükben már meghozták a legfontosabb döntést.

Ezért inkább arról szólok, hogy Magyarország uniós tagságának eddigi évei mit hoztak ránk érzelmileg, mentálisan és anyagilag, mi az, ami jó, és erősíteni kell, mi az, ami rossz, és meggyőződésem, hogy a rövidesen elérkező Európa Parlamenti Választás befolyásolhat. Visszavezethet az alapokhoz, azokhoz az értékekhez, melyek az Európai Unió létrejöttének alapkövét jelentik.

Sokszor elhangzik, hogy az Európai Unió, mint szerveződést, mint az önálló nemzetállamok együttműködését szabályozó keretét a Római Jog, a Görög Demokrácia, és a Kereszténység jelentik.

Ennek szellemében, az unió létrejöttében meghatározó szerepet vállaló Schuman, Monet, és Adenauer kezdeményezésén alapuló együttműködés, jelentősen eltért a létrejöttéhez szükséges alapoktól.

Biztosan sokan megdöbbentek, amikor az unió Alkotmányából szinte kitörölték a kereszténységet, mint meghatározó értékmérőt, lezüllesztették az időszakos vallások sorába, szinte kiűzni készülnek a fejekből és a lelkekből.

Tudja azt mindenki, hogy miért van erre szüksége, pontosan tudják az emberek, hogy teret és helyet akarnak adni az Aranyborjúnak, ki akarják mosni az emberek fejéből a korábban biztos kapaszkodónak és életünk útjelző tábláit jelentő értékeink gyökereit.

Már nem csak az a baj, hogy Törökország csatlakozási szándékát, Horvátország kérelmével együtt kezelik, hanem az, hogy nyíltan, csuklás nélkül kimondják, hogy bizony ma már az Európai Unió ma már nem más, mint az Európai Közös piac felosztásának színtere, a korrupció és a bürokrácia melegágya, és az emberek élete a gazdasági erők küzdelméhez van igazítva.

Amikor a pénz bűvölete, az emberek életet egy lezüllesztett sötét világba taszítja, és minden más érzéstől és értéktől erősebben befolyásolni tudja, ott nagy szükség van a lámpásokra.

Amikor a pénz elveszi tőlünk az elemi élet szabadságát és biztonságát, ott nagy szükség van a bátrakra.

Amikor a jobb életbe vetett hit megrendül, és a kiszabott útról lehajtott fejünket felemelve, minden irányban csak szakadékokat látunk, ott nagy szükség van reményt jelentő ösvényekre.

Amikor néhány éve Cigányiban, egy csodálatos kis templom átadásának ünnepén, az ortodox egyház kerületi vezetője egy történetet mondott el, mellyel tisztelegni akart egy kiváló embernek.

Elmondta, hogy 1989-ben ő látta, ahogyan egy félelmetes katonai konvoj, erős fegyveres kísérettel, valakik, valami számára egy különösen veszélyes embert szállított valahová. Mindenki azt mondta, kivégezni visznek egy embert, és ez az ember Tőkés László volt.

Azt mondta ez az egyházi vezető, hogy ezt az embert már soha nem látja többé.

Nagyon örült annak a találkozásnak, és megköszönte az Úrnak, hogy megvédte ezt az embert, aki ki mert állni a szabadságért, aki ki mert állni a keresztény testvéreiért, aki ki mert állni az elnyomás, a diktatúra félelmetes gépezetével szemben, aki egész Európának megmutatta, hogy a bátorság és a hűség az Úrnak tetsző cselekedet, ezért vigyáz azokra, akik nem félnek.

Ez a bátorság, a kitartás, és a mindenek előtti hűség lehet az alapja, annak az ösvénynek, mely a szabadságba kivezető utat, a lelki, szellemi, és anyagi függetlenséget jelenti.

Az Európai Unió vezetői szervezetei, már hozzá sem mernek kezdeni az Alkotmány nyitott kérdéseinek felvetéséhez, úgy tűnik, az európai közvélemény kizárásával, a gazdasági lobbyktól függő vezetők paktumai révén akarják rendezni a függő kérdéseket.

A keresztény Európa még nem érzékeli, és még nem sejti talán, mire megy ki az egyezkedés, nincs elég erős hang, nincs tiszta hang, mely erre a veszélyre felhívná a figyelmüket.

Egy erős nemzet, a tartását visszanyerő, a hitében újra megerősödő közösség, a sérelmeket kezelni tudó, és a régi autonómiáját visszaszerző gazdasági térség, erős bástyája lehet, az alapokhoz visszataláló Európának.

Örülök a sorsnak, hogy ismerhetem és találkozhatom Tőkés László püspök úrral, megerősödhetek, újra magamra találhatok azokból a találkozásokból, melyek munkám és hivatásom során nekem is segítenek.

Számomra a bátorság, a szabadságért való küzdelem, és a remény lámpása Tőkés László.

A küldetés, mely egy tisztséggel párosulhat, nem az ő számára a legfontosabb, nem neki van szüksége egy új európai titulusra, hanem Európának van szüksége Tőkés Lászlóra.