Ki fizeti a révészt?

A 2007-ben „bejelentett” gazdasági válságról kiderült, a bankok és a pénzügyi világ féktelen pénzéhsége, hamisítások sorozata okozta a mesterséges pénzügyi káoszt. Ennek megfelelően a bankok, hitelintézetek a korábbiaknál is nagyobb hasznot zsebeltek be, és a válságra hivatkozással, valamint a lepénzelt Gyurcsány-Bajnai kormányok támogatásával az energia szektor, a multinacionális kereskedelmi láncok, és az infokommunikációs szektor robbanásszerűen növekedést ért el. 

Múlik az idő és tompul az emlékezet, ezért soha ne feledjünk el néhány fontos dolgot:

– 1.- A bankok és hitelintézetek szervezeti rendszere és jelentősebb szereplői körének 87 %-a 1997-re kialakításra került, (!) szárnyalásukat az MSZP-SZDSZ kormányok minden másnál jobban támogatták. Soha nem a hitelre kényszerülő lakosok, és vállalkozások, hanem mindig a pénzintézetek oldalán álltak. A magánnyugdíjpénztárról csak röviden: – 1997-ben az MSZP-SZDSZ kormány a törvény erejénél fogva kétharmados súlyával elrendelte, hogy  mindenki magánnyugdíjpénztárba fizessen be 6 %-ot, és azt magáncégek, ismeretlen hátterű tőkéscsoportok megbízásából forgassák, kvázi sajátjukként vihessék a tőzsdére. A mesés hozamok reményében az összességében havi 30 milliárd Ft összeggel tehetik ezt a mai napig, csak érdekes módon ez nekünk soha nem termel hozamot! Most élünk azzal a lehetőséggel, a mostani kétharmaddal, hogy megteremtsük a választás lehetőségét. Az döntse el, ki kezelje a tőle levont járulékot, akitől levonják! 

– 2. – 1995-1996-ban a Horn-Bokros kettős, a 72 %-os MSZP-SZDSZ túlsúllyal elkövette a lakosság elleni legnagyobb merényletet, és eladták az energia szektort. Pontosabban kijátszották a gázszolgáltatóknál 40 %-os, az áramszolgáltatóknál 50 %-os áron a baráti befektetőknek, akiknél csodák csodájára később ők maguk, illetve a cégeik tűntek fel. (Kapolyin keresztül jöhetett be az áram, Gyurcsány pedig a Gazprom megerősödésén jeleskedett, sőt utolsó kormányfői döntésével 180 milliárd Ft-ért gázfogadót építtetett közpénzen, amit  ma egy magáncég üzemeltet. 

– 3.- Az uniós forrásokból aránytalanul nagy mértékben fordítottak kereteket különböző jogcímen és a pályázati kiírások segítségével közvetve közpénzzel is támogatták az egyébként is hatalmas nyereséget produkáló infokommunikációs szektort. A multinacionális cégek nem csak a kereskedelmi hálózatainkat vásárolták fel, hanem a szociál-liberális gazdaságpolitika lényegéből adódóan kormánytámogatással, és máig ismeretlen 10-15, sőt 20 éves (!) garanciákkal szándékosan tönkrevágták a hazai kiskereskedőket. 

Tehát ők voltak az elmúlt évek nyertesei, akik akkor is gazdagodtak, amikor mindenki más szenvedett. Ezért a 3 évre tervezett válságadó (2010-2011-2012) befizetése előző szektorokat terheli, végre nem az eddig is a legnagyobb terheket viselő középréteget sújtják. Az elvonások helyett a bővítésre került a hangsúly és új szemlélet teremti meg a romeltakarítás és kármentesítés utáni növekedés lehetőségét. A minimálbér legalább 4,5 %-kal növekedik, az SZJA és a hatálya alá eső szinte minden más jövedelem (osztalék jövedelmek, tagi kivét, cafatéria elemek …) egységesen 16 %-os jövedelemadó kulcs alá kerülnek. Az SZJA bevallás szó szerint ráfér egy söralátétre, és nem lesz egyetlen ember sem, aki rosszabbul járna, mint ahogyan a mai adótörvények szabályozzák. A gyermeknevelés kiemelt támogatása nemzetpolitikai kérdés. Példaképpen említem, hogy az adókedvezmény a jövedelemmel rendelkezőknél ad különleges támogatást, pontosabban fogalmazva kiemelten a keresettel rendelkezőket segíti. Háromgyermekes család esetében, a férj és a feleség, vagy éppen élettársak összevontan havi 487.205 Ft-os összegig egyetlen fillér jövedelemadót nem fizetnek. 2013-tól ez a határ havi 600.000 Ft lesz, tehát az ez alatt keresőktől az állam nem von el jövedelemadót! 

Csak néhány dolgot említettem, amiről érdemes pontos ismeretekkel rendelkezni, mert „természetesen” megpróbálják félremagyarázni és elferdíteni azokat az intézkedéseket, melyek találkoznak a lakosság igazságérzetével. Ettől függetlenül még nagyon nehéz lesz a következő év, de ott valahol a „gyomor környékén” jobb érzésekkel fogunk találkozni, és az első bérpapír elolvasása után, amikor kiderül, ezek az intézkedések több pénzt hagynak a zsebekben, valamivel könnyebb lesz a terhek cipelése. 

Ez az adómérték véleményem szerint leereszkedik arra a határra, amikor már nem lesz érdemes senkinek sem kockáztatni, újra érdemes lesz hozzájárulni a közösség költségeihez, újra érdem lesz a közösségi célok támogatása.
Nem az lesz a legértékesebb a helyi közösségben, aki legrafkósabb könyvelőt alkalmazza, és a legkevesebből a legjobban él.
Elkezdődhet végre az a jövő, melyben minden jóérzésű ember érdekelt.

Tasó László