Kincs, ami van

– Ön a közelmúltban tartott tájékoztatóján a hazai erdővagyon közösségi tulajdonban tartását szorgalmazta. Miért ilyen fontos ez a kérdés?
 Azért, mert az, hogy az ország ennyire kiszolgáltatott helyzetben van, főként annak köszönhető, hogy eladták az ország, a nemzet vagyonának kilencven százalékát. A rendszerváltás óta ebből az óriási értéktömegből a hatalmon lévő MSZP-SZDSZ kormány 76,5 százalékot értékesített. S azt is tudjuk, hogy a még meglévő közös kincseink között az erdő, a föld és a vízvagyon a legjelentősebb, még a miénk, de – bár hivatalosan tagadják – ezek bújtatott eladása, illetve a kezelésük jogának átjátszása, a haszonbérletbe adása küszöbön áll.
 Miért az erdővagyon került napirendre?
 A még meglévő állami vagyontárgyak közül az erdővagyon már korában kiszemelt áldozat, ahol bizonyos jelek a magánosításra, illetve a vagyon hasznosítási lehetőségek átadásának előkészületeire utalnak. Csak hogy mindenki értse, mekkora értékről beszélünk: becsléseink szerint az állami erdők a piacon mintegy háromezer milliárd forintot érnek. S bár nincs elfogadott és pontos vagyonkatasztere az állami vagyont kezelő Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-nek, abban, ami van jelentősen alábecsülik az erdők valós értékét. A termőföldek Magyarországon háromszázezer forinttól egy-kétmillió forintig vásárolhatók hektáronként, bár előfordult már 10 milliós eladási ár is. Ha erdőről beszélünk, akkor viszont a leggyengébb terület ára is eléri az egymillió forintot hektáronként. Ám a jól kezelt, és a termőhelynek megfelelő erdőterületek ára a hárommillió forintot is meghaladhatja hektáronként.
 Ma mennyi állami erdő van?
 Jelenleg a HM által kezelt területeken kívül cca. 1,1 millió hektár, amelyen 19 erdőgazdasági részvénytársaság gazdálkodik. Ezek pedig kivétel nélkül mindannyian – a több évtizedes örökségüknek köszönhetően – ma is monopolhelyzetben vannak. Például azért, mert az erdők kezelésére jogosító engedéllyel kizárólag ők rendelkeznek, és a működtetéshez szükséges infrastruktúra a kezükben van. Így aztán az MNV Zrt. nem tudni miért, de nem követeli meg tőlük, hogy a tevékenységeikben rejlő gazdasági potenciál maximumát kihozzák ezekből a területekből, illetve az erdőgazdasági és egyéb gazdálkodási tevékenységükből.
 Miért? Milyen hatékonysággal működnek a társaságok?
 Az erdőgazdaságok teljesítménye véleményem szerint jó, ha tíz százaléka az elérhetőnek, és ennek ellenére semmiféle „szorításról” nem tudok, és nem alkalmaznak vezetőikkel szemben. Ez azt jelenti, azaz a gazdasági társaságok a valóságban annyit fizetnek be az államkasszába, amennyit akarnak, s annyit forgatnak vissza a saját beruházásaira, amennyit jónak látnak, vagy külön tárgyalások során „jóváhagynak”. Pedig az állam abban lenne érdekelt, hogy a tulajdonában lévő társaságok a lehető legnagyobb nyereséggel működjenek. Ez legalábbis elgondolkodtató. Ugyanakkor jogos az a kérdés, hogy valóban 7,5 milliárd forintot kellett az elmúlt hét évben ezeknek a társaságoknak vadászkastély-felújításokra, bővítésére, fényezésére, wellness centrumok kialakítására költeni, főleg akkor amikor ezek kihasználtsága sok esetben még 20 %-os sincs? Megdöbbentő, hogy amíg máshol forráselvonásokra kerül sor, például a kórházaktól, az oktatástól, az önkormányzatoktól és a gazdasági szféra már szereplőitől pénzt von el ez a „szociálisan érzékeny” kormány, addig ezen társaságoktól nem követeli meg a feszített nyereségű gazdálkodást, holott ehhez minden feltétel maradéktalanul adva van. Csak hogy érzékeltessem a jólétet: az erdőgazdaságok vezetői közül néhányat egymás között is „grófnak” becéznek, az időközben érdekeltségi területükön, vagy a környékükben megszerzett sokszor megdöbbentő nagyságú birtokokért, és befolyásért, illetve azokért a kiemelkedő juttatásokért, aminek ismerete igencsak meglepné a BKV-hoz edződött olvasókat is. Többen nagyon szeretnek utazgatni, és Európa országain túl, Szibériában, Dél-Amerikában, Kínában, vendégeskedni, vagy Kanadában rénszarvast, Afrikába a „nagy Ötöst” meglőni, már nem nagy kunszt ebben a körben. Félő, és a veszélye valós, hogy ügyesen manőverezve a finanszírozási források is „keverednek”. Hozzá kell tennem, mindig vannak kivételek, bár igen keresni kell.
 Ám nemrégiben módosult a rájuk vonatkozó törvény. Az erre lehetőséget ad?
 Sajnos még másra is. Új és riasztóan látványos jelenség, hogy az erdőkből „kimetszenek” jelentős területeket, „erdővédelmi védelmi céllal”, körbekerítik, vagy direktben vadaskertté minősítik, a külső határait levédik betonacél kerítéssel. Ezeket ugyanis, a törvény ez irányú változása miatt korlátlan jogkörben, és időkorlát nélkül kiadhatják haszonbérbe. Háromszáz hektárig belföldi, de akár külföldi magánszemély is bérelhet területeket. Ebből pedig az következik, hogy háromszáz hektáronként akár egy egész erdészetet is fel lehet osztani. Ha gazdasági társaságról van szó, akkor a limit 2.500 hektár. Azaz néhány cég kezelhet, de inkább uralhat a jövőben egy egész erdészetet, sőt, ha rendelkezik olyan jogosítványokkal, melyekkel az erdőgazdálkodási tevékenységet is végezheti, azt is megkaphatja. Például hozzánk nem messze északon, tudomásom szerint egy ukrán csoport bérel már évek óta egy vadaskertet, amelynek fenntartása konkrétan évi 42 millió forintjába kerül az erdőgazdaságnak, a bérleti díjból azonban alig harmincmillió forint bevétele származik az erdőgazdaságnak.
 És a 12 millió forintos különbözet honnan kerül elő?
 A deficitet a magyar állam, vagyis közvetve mi fizetjük meg. A vadaskert bérleti díjában a benne lévő vadállomány értéke is a magán-befektetőt illeti, és aggódásomnak éppen ez az alapja, hiszen lehetne akár százmillióért is bérbe adni az ilyen vadaskertet. Az erdőgazdaságok ma visszaélnek a monopolhelyzetükkel, amire az ad elsősorban lehetőséget, hogy az állam átadta nekik azt a lehetőséget és jogot, hogy ezt az értékes állami vagyont ők kezeljék. Ha ez a ravasz és ördögi módon kitervelt haszonbérbeadás elindul, akkor valóban betonfallal is elkeríthetik, és végleg elzárhatják az erdőket az állampolgárok elől, kirekesztve a közösségeket a mindennapjaikhoz hozzátartozó, állandóságot jelentő természeti kincsből. Az állami erdőknek ugyanakkor mindenki számára hozzáférhetően biztosítani kellene a turisztikai, közjóléti célú használatának lehetőségét. Ám az új törvény szerint sajnos, az erdőtársaságok kényük-kedvük szerint határozhatják meg az erdőben történő mozgást, bármit átminősíthetnek, átvehetnek, és kvázi hatóságként járhatnak el. Úgy hallottuk, hogy a kondukátor, maga Gyurcsány Ferenc, átmeneti kiugrása előtt magához rendelte az erdőgazdaságok vezetőit és kiadta az ukázt: az a dolguk, hogy visszatéréséig besimuljanak a leendő hatalom környezetébe, ugyanis túl kell élniük a következő időszakot, és természetesen meghálálva az eddig kapott kiváltságokat, segítsenek abban a folyamatban, amit a bíztatására már korábban elkezdtek.
 Mi kezdődött el?
 Az állami erdőtömbökben régebben nagyon sokan család élt és gazdálkodott, ma már viszont alig vannak az állami erdőtömbökön belül. Szépen, csendben az elmúlt évtizedekben kiköltöztették, de sokkal inkább kiűzték a magángazdálkodókat ezekből az erdőkből. Számtalan olyan eset is volt, amikor olyan helyzetbe hozták ezeket a családokat, hogy nem volt más választásuk, csak az elköltözés, régi, megszokott életük feladása.
 Mire gondol pontosan?
 Például arra, hogy felvásárolták a magángazdaságok körül a földeket olyan árakon, amelyekkel nem tudtak versenyezni, lehetetlenné téve az állattartást, és a rentábilis méretű gazdaságot, akadályozták a megközelítésüket. A földeket számtalanszor a szokásos piaci árukkal szemben drágábban vásárolták fel előlük, mivel azt nem tudták megfizetni, ellehetetlenültek. Az intézkedések lényege világos: a kormány terveihez illeszkedően, minél erősebb és zártabb legyen az a mag, amit az állami erdők területükkel, és a hozzá kapcsolódók lehetőségekkel együtt képviselnek, azaz minél nagyobb befolyással bírjon az adott területre és gazdasági környezetre. Ez egy sajátságos „elő-államosítási” folyamat, mely a burkolt magánkézbe átjátszás érdekében történik. Szerintem a holdingosítás célja is ez, vagyis az egész erdőgazdasági vagyon, a benne lévő állami földekkel, erdőkkel, építményekkel, termelői és jóléti, működtetői elemekkel, vagyonértékű joggal, infrastruktúrákkal, mind egy kézben legyen. Ennek épp most dolgozzák ki a működési szabályzatát úgy, hogy az erdőgazdaságok részleges önállósága megmarad. Éppen itt nyílik majd meg az a lehetőség, hogy külön alegységként működő gazdálkodói körök szabadon működjenek, és ezek, „ha szükségessé válik, az eredményességük érdekében” a magántőkét is bevonják. Így a befolyás egyértelműen a magántőke irányába mozdul el, ami az MSZP-SZDSZ gyakorlati alkalmazásában az államnak vagyonvesztést, a tulajdonosnak, vagy bérlőnek vagyonszerzést, a mi szemünkben pedig vagyonkijátszást jelent. Az energia lobby is kivetette a hálóját az állami erdő- és földterületekre is, csak figyelni kell a folyamatokat, minden világossá válik.
 Mit lehet tenni?
 Azt gondoljuk, a magyar állam földjében rejlő, vagy azon élő kincseknek, a vízkészletnek, az állami földeknek és erdőknek örökre közösségi tulajdonban kell maradniuk. Közösségiben, nem államiban. Kósa Lajos képviselőtársammal az őszi parlamenti ülésszakban újra benyújtunk a korábbi, most már több mint félezer önkormányzati határozattal megerősített törvényjavaslatot, amely arról fog szólni, hogy az erdőgazdaságok részvényeinek birtoklója ne a magyar állam, hanem az illetékes önkormányzatok legyenek. Ez azt jelenti, hogy az erdőgazdaság, mint a vagyonelemmel egyedül gazdálkodni képes működési egység egyben marad, csak a tulajdonosi jogosítványokat kapják meg az önkormányzatok. Fontos változást jelentene, hogy ezáltal az erdők kezelési jogát sem adnák tovább, nem játszanák ki haszonbérleti szerződés formájában a vagyonelemeket, hanem egytől-egyig ezek is örökre közösségi tulajdonban maradnának. Továbbá lehetőség lenne kvázi kényszeríteni a jövőben az erdőtársaságokat arra – hiszen ennek eléréséhez minden feltétel adott – hogy a gazdasági, és rekreációs potenciáljuknak megfelelő nyereséget termeljenek, és ami fontos, ne legyenek „állam az államban” módon kiszakítva a közösségek életéből. A Fidesz egyébként a vízkészlet, a termőföldek mellet, az erdővagyon védelmét felvállaló munkacsoportot is létrehozott, aminek feladata ezen folyamatok figyelemmel kísérése, a közvélemény figyelmének a ráirányítása, és a sajtó segítségével a nyilvánosság erejének igénybevétele. Ismételten felhívom a figyelmet arra, hogy ez esetben is nem direkt eladásokról van szó, hanem „rejtett formában” zajló a privatizációról, amit nem egyszerű tetten érni. A Fidesz arra törekszik, hogy megállítsa ezt a folyamatot, mert ha ennek a kormánynak sikerül ezt a vagyont is magánszemélyeknek, vagy gazdasági társaságoknak kijátszania, akkor előfordulhat, hogy Magyarország lakossága vendéggé fog minősülni a saját hazájában. Mi ezt nem engedjük, és üzenjük a „beszállni” készülőknek maradjanak veszteg, mert amennyiben a választók megtisztelő bizalmából lehetőségünk lesz rá, visszavesszük, amit most el akarnak venni az országtól és közösségeitől.