KÖLCSEY FERENC GIMNÁZIUM ÉS ÁLTALÁNOS ISKOLA SZALAGAVATÓ ÜNNEPSÉGE

Jól emlékszem, bár huszonévesen a világ érdekesebb és izgalmasabb dolgai is foglalkoztattak, amikor híre ment Nyíradonyban, hogy az akkori nagyközség vezetői, Frank József tanácselnök irányításával és Véghseő Dániel esperes úr támogatásával, egyházi gimnázium létrehozásán dolgoznak.
Mint azóta már ismeretes, az akkori püspöki vezetés másképpen döntött és Hajdúdorogot választotta, hozzá kell tennem, nem érdemtelenül.
Akkor ez a törekvés abbamaradt, és sokáig nem került újra terítékre.
1992-ben a várossá válás időszakában, azonban újra szóba került középfokú intézmény létrehozása, mert a térségi szerep betöltéséhez, egyáltalán a rang, tartalommal való megtöltéséhez, kiemelt jelentőségű lehet.
A ’90-es évek közepén, az országban bekövetkezett gazdasági problémák azonban teljesen lehetetlenné tették a további lépéseket és úgy látszott, egy jó ideig lemondhatunk erről a szándékunkról.
A Magyar Millennium csodálatos ünnepének időszakában, újra erőre kapott nem csak a magyar gazdaság, hanem Nyíradony városa is, bátran és felemelt fejjel néztünk szembe a mindennapok kihívásával és mertünk nagyot álmodni.
A képviselőtestület úgy döntött, megteremti a gimnáziumi képzés feltételeit.
Izgalmas és nyugodtan mondhatom, igazi szakmai kihívást jelentett ennek megvalósítása a Kölcsey tantestülete, az önkormányzat oktatási bizottsága, és a polgármesterei hivatal apparátusa számára.
Szerencsére sok külső segítséget is kaptunk, az elhívatott helyi erők mellé, amit ez úton is őszinte tisztelettel köszönök.
Kedves Jelenlévők! Engedelmükkel ez úton is szeretném külön megköszönni, a Fazekas Mihály Gimnázium igazgatójának, Aranyi Imre úrnak és kedves munkatársainak azt a komoly szakmai segítséget, amit a pedagógiai program megalkotásához kaptunk.
Berzi Imre nyugalmazott igazgatónak a személyes bábáskodást, a gimnázium tantestületének azt a jótékony felügyeletet, mellyel őrizték a szakmai színvonal stabilitását.
Segítséget kaptunk DMJV alpolgármesterétől Halász D. Jánostól, illetve az oktatási osztály vezetőjétől Kovács Gyula úrtól, akit a helyszínen is köszönthettünk.
A munka oroszlánrészét természetesen a nyíradonyiak végezték, élükön Dr. Bíró Lászlóné címzetes igazgatóval, az első nyíradonyi gimnázium, első igazgatójával, mellette Szűcs Lászlónéval, aki a szervezési munka nagyon nehéz feladatát végezte kiválóan.
Nehéz és főleg új kihívás elé kerültek az osztályfőnökök, a gimnáziumi tanárok, akik döntő mértékben helyi tanárként meglepő lendülettel és eredménnyel vetették bele magukat az új szerepbe.
Köszönet illeti a nem említett, a háttérből, ahogy mondani szokás, „csak egyszerűen a munkájukkal” segítőket, a fenntartó önkormányzat hivatalát, gondnokságát, városgazdálkodási szervezetét.
Nyíradony közös sikerének könyvelheti el a mai napot, mely nem jöhetett volna létre, azok nélkül, akiket ünnepelni jöttünk.
Mert Kedves 12.-es diákok, ma ti vagytok a város szeme fénye, ti, akik Balkányból, Szakolyból, Nyírmihálydiból, Nyíracsádról, Nyírlugosról és persze Aradványpusztáról és Nyíradonyból, a 2002 őszétől a Kölcsey Gimnáziumot választottátok.
Ha közösen visszatekintünk, a mögöttünk hagyott közel 3 és fél évre, elmondhatjuk, voltak nehéz percek és nem várt események, amelyek bizonytalanná tettek bennünket.
Elég csak a néha elmaradó iskolásbuszra gondolni, aminek a finanszírozása az első perctől kezdve és jelenleg is komoly terheket jelent. De jól emlékszünk az elő időszakban a kollégiumi helyek kényelmetlenségeire is.
Ma már szerencsére ezek a problémák nem jelentkeznek, vagy csak nagyon ritkán fordulhatnak elő.
Szüleitek féltő aggódással engedtek benneteket a szomszédba, bizony sokszor úgy, hogy nem voltak meggyőződve arról, hogy helyesen jártak-e el.
A helyiek azért aggódtak, sikerül-e mindent megkapniuk gyermeküknek, akik sok esetben a családokra nehezedő terhek miatt, nem tudtak volna más városban továbbtanulni.
Remélem ma, amikor büszkeséggel nézik azt a pillanatot, amikor a felnőtté válás szimbólumát feltűzik, csak a jóra emlékeznek vissza, s megnyugodva állapítják meg, minden szerencsésen alakult.
S talán kicsit szomorkásan, de mégis mosolyogva azzal szembesülnek, „milyen gyorsan telnek az évek.”
Rövidesen kiderül, de meggyőződéssel és biztonsággal mondom a 12.-eseinknek, mindent magatokkal vihettek, amit élményként és ismeretként gimnáziumban el lehet Magyarországon sajátítani.
Bizonyára vannak a diákévekhez köthető emlékek, kirándulások Kovácsné Frank Magdolna szervezésével, találkozók, iskolai és szabadidős rendezvények, minden, ami úgymond diákkorban bevállalható.
Remélem mindezek összesen, elég muníciót jelentenek a közelgő érettségire, mely az első komoly kihívás, egy olyan léc, egy olyan magasság, amivel meg fogtok birkózni.
A szalagtűzés alkalmából, szívből gratulálok kedves diákok,
érezzétek magatokat jól egész este és egész éjjel, mert ez a ti ünnepetek!
Végezetül köszönöm azoknak az önkormányzatoknak, térségbeli iskoláknak, polgármestereknek és igazgatóknak, hogy megértették, nem gyengébbek, hanem erősebbek és eredményesebbek leszünk, ha megértjük, együttműködve mindent elérhetünk, ami az ország szerencsésebb vidékein, vagy a fővárosban elérhető.
De mindezeket csak úgy érhetjük el, hogy tiszteletben tartva egymás elképzeléseit, nem versenyezve, hanem egymást támogatva, közösen fogalmazzuk meg, és fogadjuk el a lehetőségeinket.
Ha megállapodunk abban, hogy mi szomszédok milyen szerepet tudunk vállalni és mire vagyunk képesek annak érdekében, hogy valamennyien, a Nyírségben és Hajdúságban élők, ne másodrendű állampolgárai, hanem
a közös jövőnkért áldozatokat vállaló, összefogásra hajlandó, nemzetére és országára büszke, boldogulni tudó magyarokká váljunk valamennyien.