Lehet-e Nyíradony, a térség központja?

A Létavértes és Derecske súlyponttal működő társulás, amely az Erdőspuszták településeit foglalta magába, az egykori, azóta rég elfelejtett területfejlesztési államtitkár (Nagy Sándor) segítségével könnyen leválhatott. Az Észak-hajdúsági és Dél-nyírség ligetaljai települések esetében azonban nem volt ilyen egyszerű a helyzet. Három, szinte önálló életet élő mikro-térség településeit kellett egy kényszer-társulásba tömöríteni, ugyanis az önkormányzati kötelező feladatok ellátása, lehetetlen helyzetbe került volna.
Az önkormányzatokra erőltetett törvény értelmében, ugyanis egyes kötelező önkormányzati feladatellátást csak társult ellátás keretében illetett meg teljes normatíva. Egyszerűbben fogalmazva, ha nem látott el térségi feladatokat az önkormányzati intézmény, nem volt jogosult maradéktalanul a költségvetési támogatás egészére.
Hozzá kell tenni, hogy jogos elvárás a lehetőség szerinti közös feladatellátás, melynek a szolgáltatás szakmai színvonalának emelkedése, és a várható költségmegtakarítás ad értelmet.
A társulás működési területének egyik egyértelmű súlyvonala a 4-es főút mentén elhelyezkedő Bocskaikert, Hajdúhadház, és Téglás települések. Másik egyértelmű súlyvonala a 471-es másodrendű főút mentén elhelyezkedő Hajdúsámson és Nyíradony közigazgatási területe. A harmadik súlyvonal a 48-as másodrendű főút mentén elhelyezkedő Vámospércs, Újléta, Nyírábrány, Fülöp, Nyíracsád és Nyírmártonfalva közigazgatási területe.
A 471-es és a 48-as utak közé eső települések között történelmi együttműködés teszi szorosabbá a kapcsolatot, a 4-es mellett lévő települések pedig csaknem tizenöt évvel ezelőtt még közös közigazgatási területen, így értelmű az erős kötődésük.
Hajdúhadház, mint a legnépesebb, komoly történelmi múlttal bíró település, lett a társulás székhelye. Az eddigi együttműködés során csak kisebb problémák adódtak, egyébként a hajdúhadházon működő munkaszervezet dolgozói, a főjegyző irányításával színvonalas, kiváló munkát végeznek. A társulás vezetésében már inkább volt tapasztalható feszültség, érezhető „nyomás alatt” dolgozott a polgármesteri tanács elnöke. Ezért is engedett a korábbi „pénzosztó” nyomásának és csupán a lakóhelye miatt nem védhette meg a társulás (nyíradonyi) térségmenedzserét.
A székhely megváltoztatására irányuló kezdeményezésnek azonban merőben más, a lakosság érdekeit szem előtt tartó, a terhei csökkentésére irányuló, illetve a valóban szükséges és elengedhetetlen térségi együttműködés kialakításának szakmailag megalapozott igénye volt az indoka. Az előzetes tájékozódás során kiderült, hogy nem minden esetben várható el a polgármesterek objektív, a településük lakosságának érdekeire figyelemmel lévő hozzáállása. Azokon a helyeken, ahol mérlegelték a székhelytől való távolságot, a közlekedési feltételeket, és a további együttműködés során várhatóan bekövetkező kedvező változásokat, ott támogatták a felvetést. Így került az előterjesztés a társulás legmagasabb fóruma, a Polgármesterek Tanácsa elé.

A székhely Nyíradonyba történő áthelyezését támogatta Fülöp, Nyírábrány, Hajdúsámson és Vámospércs, illetve az eredményesebb vezetői munka reményében Bocskaikert képviselőtestülete. Előzőek egyértelműen az utazás idejének, távolságának, és a remélt változások után a formájának is a kedvezőbbé válását várják.
A társulás közel 61 ezer lakójának jelentős többsége, mintegy 40 ezer ember nevében támogatták az előterjesztést. Nemmel szavazott Hajdúhadház és Téglás polgármestere, ami teljesen érthető és nem is kifogásolható. Igazán nehezen volt érthető azonban Nyíracsád és Nyírmártonfalva, illetve Újléta tartózkodása, ami „nem”-et jelent, csak nem merték felvállalni egyébként hangoztatott véleményüket, a képviselőtestületük felhatalmazása híján.
A társulási tanács döntését véleményezni fogja a regionális közigazgatási hivatal, az észak-alföldi regionális területfejlesztési tanács, és a Hajdú-Bihar megyei közgyűlés. Említett szervezetek nem akadályozzák, sőt támogatják a lakosság nagyobbik hányadának kezdeményezését. A végleges döntést azonban a kormány hozza meg, ezért kérdéses, felvállalják-e újra a választott tisztségviselőkkel szemben azt, hogy erőből, politikai alapon ezzel ellentétesen hozzák meg a döntést.
Mert ha a kormány elfogadja az alulról, az önkormányzatok szintjéről érkező akaratot, akkor a térség székhelye lehet Nyíradony. Akkor nyilvánvalóan az a 21 ezer ember kerülhet hátrányosabb helyzetbe, amelyik most van előnyösebb helyzetben, de elindulhatnak valóban fontos, és a térségi együttműködést elősegítő folyamatok.
Hosszú évtizedek után végre elindulhat, a térség településeit összekötő buszjárat, és ezzel megerősödhetnek a szétszakított, mesterségesen lefagyasztott települési kapcsolatok. Egy értelmes közösségi feladatelosztással valamennyi település magának érezhetné az együttműködést. Önálló térségi iroda kialakításával, önkormányzati külön-megállapodásokkal garantálni tudnánk azt, hogy egyetlen települést se érjen hátrányosan a július 1-jétől újra induló lépő hatáskör-elvonási hullám. Nyíradony kipróbálhatná magát a térségi székhely központjaként, bizonyságot adhatna arról, hogy képes-e a továbbiakban is vezető szerepre. Nem rátelepedni és nem uralkodni szeretnénk más településeken, hanem többletmunkát vállalva tudásunkat városunk és a térség minden településének lakói érdekében eljárva töltenénk be szerepünket.
Vitathatatlanul történelmi a lehetőség, ami talán életünkben csak egyszer kerül elénk. Megvan rá az esélyünk, de még dolgozunk rajta. Az önkormányzatiság egyik próbája előtt állunk, kiderül képes-e a jelenlegi hatalom arra, hogy elfogadja és ne akadályozza a lakosság érdekeit szolgáló kezdeményezést, és egyben bizonyítsa, még mindig köztársaság az ország államformája.
Kedvező döntés esetén, hogy lesz-e a változásnak hozadéka Nyíradony városának, és a nyíradonyiaknak, azt az Olvasó fantáziájára bízom.

Tasó László