Magyarország győzött!

Az utóbbi évek legörömtelibb politikai eseményévé vált a rendszerváltoztatás óta hatodik alkalommal megtartott Népszavazás. Az utóbbi referendumokhoz képest nagyobb hajlandóság, az ügydöntő szavazásban való részvétel aránya, illeszkedett az eldöntő kérdések súlyához. A mindennapokat érintő kérdések, az alapvető biztonságot, és az esélyegyenlőség alapját jelentették. Az egészséges élethez való Alkotmányban rögzített jog korlátozása, illetve az indokolatlan és jogtalan pénzbehajtás az ország lakóinak, családjainak nagyon nagy hányadát sodorta kilátástalan helyzetbe. A kormány hazugságokra épített kampánya kellő mértékű zavart okozott az egyébként világos választ igénylő kérdésekben. Félő volt, hogy előtérbe kerül a mai kor emberére sajnos jellemző irigység, és a konkrét érintettség hiánya miatti érdektelenség is. De az embereknek nem ment el a józan eszük, pontosan értették, hogy az egészségügyi alapellátáshoz való jogosultság minden költségét kifizetjük a társadalombiztosítási járulékban, ezért a kórházi napidíj és a vizitdíj kettős sarcot jelent. A tandíj bevezetésének már a hírére is jelentősen csökkent a felsőfokú képzésre jelentkezők száma, hiszen ez a teher nem minden családban vállalható fel.

A választók rácáfoltak az esetenként „megrendelésre dolgozó” közvélemény kutató cégek előrejelzéseire és 50,49 % os részvétellel, 4.058.197 fő vett részt a szavazáson. A kiértékelés sokfélesége szinte korlátlan és valóban mindenki azt olvashatja ki belőle, amit éppen akar. Hallhattuk, láthattuk, hogy milyen módon lehet a kudarcot sikerré emelni, és a másik sikerét kudarcként beállítani. A tények azonban makacs dolgok, és az „igen”, illetve „nem” válaszok közötti különbség azt támassza alá, hogy az idősebbek megértették, a tandíj lehetetlen helyzetbe hozhatja a tehetséges, de szerényebb anyagi háttérrel rendelkező családok gyermekeit, és semmi nem véd jobban a munkanélküliségtől, mint a diploma. A fiatalok belátták, hogy az egészségünknél nincsen fontosabb, még akkor is, amikor még nem számolhatnak romlásának reális veszélyeivel. Egymásnak, és egymáson segítettek a szavazók, létrejött egy szívet melengető összefogás, a nemzedékek fogtak össze egymásért. Először tapasztalhattuk meg, milyen jó érzés életünk alapvető kérdéseiben pártérdekektől, pártszimpátiától függetlenül, érdemben és értelmesen gondolkodni, majd dönteni. És most döbbenünk rá, mennyi ilyen fontos kérdés van még, és milyen jó lenne azokban is hasonlóan eljárni.

A Népszavazás eredményének sok üzenete van. Az egyik feltétlenül az, hogy a választók megértették, hogy van lehetőségük nemet mondani olyan döntésekre, melyekre nem adtak felhatalmazást. Fontos üzenet az is, hogy van egy határ, amit nem léphetnek át a politikai pártok, és vannak olyan kérdések, melyeket nem dönthetnek el azok helyett, akikről szól. Az egészen biztos, hogy a kormány folytatja a szokásos kommunikációját, széttárja a karját a „nagy ember”, és az ellenzéken kéri számon, hogy ezek után honnan fedezze a kiadásokat. A válaszokat már megadtuk, hiszen a kormány luxus kiadásai, az értelmetlen és a csak a holdudvarnak kedvező megrendelésekre, tanulmányokra elkülönített tízmilliárdos költségtételek bőven adnak fedezetet erre az évre a vizitdíj, a napidíj és az ősztől esedékes tandíjbevételeinek pótlására. A következő évre szintén megvan már a kiegészítő forrás, melyet a Szerencsejáték Zrt., a játék-automaták nyeresége után befizetésre kerülő mintegy 41 milliárd Ft biztosíthat.

A kormányfő a költségvetés elkészítésekor már korábban kijelentette, hogy „a költségvetés nem számokból, hanem szándékokból áll”, és ezzel a mondatával teljes egészében egyet értek.

Joggal remélhetjük, hogy a jövőben más fontos, a mindennapi életünket és a jövőnket is befolyásoló kérdésekben a kormányzók „szándéka” megváltozik. Azon leszünk, hogy ezek száma gyarapodjon, és a szándékuk erősödjön. Március 9.-én kiderült, van eszközünk, és szándékunkban is áll az életünket befolyásoló fontos kérdésekben véleményt mondani, azokban döntést hozni, melyek végrehajtásra kötelező a mindenkori kormányok számára.

Hogy mi lesz a következő lépés, és melyik lesz a következő fontos döntés, amit nekünk, választóknak kell meghozni, rövidesen kiderül.

Addig is ez úton szeretném megköszönni a választók aktivitását, a kimagasló részvételi arányt, mellyel újra igazolták, hogy Nyíradonyban az emberek pontosan értik, mit jelent a demokrácia, és amikor lehetőségük nyílik rá, a saját érdekükben és másokért is, élnek az Alkotmányban rögzített jogaikkal.

Szép volt Magyarország! Szép volt Nyíradony!

 Az ország városlakóinak aktivitási sorrendjében a 4. helyen végeztünk!