„Megint jönnek, kopogtatnak”

A „nem politikai” szervezetek persze mindent másképpen csinálnának, ők az igazság bajnokai lennének, felszámolnák a korrupciót, megbüntetnék a bűnösöket, és felvirágoztatnák az országot, és mindezt csakis azért, mert ők nem olyanok, mint a politikusok. Érdekes, hogy mindezt mégiscsak a Parlamentben szeretnék művelni, valószínűleg ők sem ingyen. 

Azonban akárhogyan is szeretnének a „politikusi bélyegtől” szabadulni, akkor is a Parlament tagjait politikusoknak hívják, törvényeket hozni a nép nevében, a választók felhatalmazásával a képviselők tudnak. Tehát aki oda bekerül, vagyis valamilyen módon arra felhatalmazást kap, az úgy hívják: – politikus.  A politika soha nem látott mélységbe kerülésének az okát nem jelenti önmagában Gyurcsány és bandájának színrelépése, de az bizonyos, hogy feltűnésével látványosan zuhant a politikusok megítélése. Hiába vallotta be, hogy szándékosan átverték az embereket, „hazudtak reggel délben meg este” a választási győzelmük érekében, mégis ott maradt a posztján, sőt valójában most is ott van.  Ezer oldalakat tudnék írni azokról a felháborító döntésekről, intézkedésekről, törvénytelen és igazságtalan lépésekről az elmúlt 8 évben, amiért a politika szitokszó lett Magyarországon. Most azonban inkább arra vállalkozom, és minden erőmmel azon leszek, hogy a politika megváltozzon, és visszaadjuk az embereknek a választott tisztségviselőkbe vetett hitét.

Csak kevés embernek adatik meg, hogy képes legyen igazán nagy államférfiak politikusi tevékenységéhez hasonlóan cselekedni, és alig vannak az országban, akik emberi tulajdonságaikkal és tudásukkal egyáltalán erre vállalkozhatnak. Széchényi, Kossuth, Batthyány vagy Deák, magasságába senki nem kerülhet, de rajtuk kívül is sokan voltak még, akiket nem jegyeztek fel külön, akiknek mégis mindmáig követendő minta maradt politikusi munkájuk. Ők voltak a „zongoracipelők”, a szürke eminenciások, akik nélkül viszont a nagyok is magukra maradtak volna. Ebbe a táborba tartozni is büszkeséget jelent, ha a munka során a választók megelégedéssel és elismeréssel nyugtázzák szavazatuk helyességét.  A „nem politikus politikusok” között, mint ahogy tapasztaljuk, sok a virtuóz, átváltozó művész, magyar és világmentő, mindegyik az elátkozott Parlamentbe akar bekerülni. Azonban az ország bajait mélyebben kell ahhoz ismerni, hogy valaki pontos diagnózist állítson fel, ismerni kell még mellé az ország lehetőségeit, a korlátait, rendelkezni kell olyan recepttel, mely segít a gyógyulásban. Az időt, és főleg a tanulóidőt nem lehet elbliccelni. Nem ismerek olyan mesterembert, aki soha sem volt inas, egyből mesterré lett, így nem hiszem, hogy közösségi előzmények és némi politikai előélet nélkül bárki is tudná a „tutit”. Hogy ennek ellenére mégis mennyire vonzó ma politikusnak lenni, semmi nem bizonyítja jobban, hogy aki el akarja őket zavarni nem mást, mint magát szeretné a helyükön látni.  
Február 8.-ától megindul az ajánlószelvények kihordása és a gyűjtése is, a kampány felgyorsul és „szokás szerint” eldurvul. Nagy a tét, sokkal nagyobb, mint valaha bármikor, nagy a felelősség, sokkal nagyobb, mint ez idáig bármikor. Szerintem a döntése megvan már mindenkinek, legalábbis remélem Nyíradonyban ugyanúgy eltökéltek maradtunk, mint amiért országszerte tisztelnek bennünket.
Meg lesz a jutalma a kitartásnak és a hitnek, ezt ígérem mindazoknak, akikkel a megkezdett úton már régóta együtt járunk. A jövő eredményeinek, mely előtt sokat és nagyot kell alkotni, azonban mindannyian örülni fogunk. Most nincs idő a „gyakorlásra”, a tapasztalattól nincs fontosabb képesség, ezért nyugodtan bízzák magukat azokra a politikusokra, akiknek már egyszer, igaz lassan 12 évvel ezelőtt megismerhették hozzáállásukat, és megtapasztalhatták hozzáértésüket. Az országnak és a nemzetnek kiszámítható jövőre, és a mindennapok biztonságára van szüksége.
Ehhez erős hazai gazdaságnak, szociális biztonságnak és rendnek kell lenni. Ezt az utat 1998-tól megkezdtük építeni, ezen az úton jártunk mindannyian, és akikkel együtt építettük, már jó ismerőseink. Ebben a csapatban szeretnék a jövőben is zongorát cipelni, mert ők már tudják, mit akar Nyíradony, és pontosan tudják, mi cserébe, az ország lakosságával együtt mit várunk el tőlük. 
Azt tartja a mondás, hogy „a szavazás napjára mindenki hazatalál”. 
Remélem így lesz és akkor Nyíradony újra az egész ország számára követendő példa lesz.

Tasó László
polgármester