„Mindenkit hazavárnak.” Összefogás a 471-es Főútért!

Soha sehol ebben az országban nem kell olyan mértékben rettegni a balesetektől, mint azoknak, akiknek a 471-esen kell utazni, akár nap, mint nap közösségi, vagy személyi közlekedési eszközzel.
Talán már felesleges leírni újra és újra, hogy már 1996-ban kezdeményeztük és a közútkezelő akkori vezetőjével egy múlva össze is hoztuk a nyírbátori összejövetelt, ahol a polgármesterek szorgalmazták a 471-s azonnali felújítását szorgalmazó tervek elkészítését. 1999-ben már az Árpád-Széchényi-Vörösmarty csomópont tanulmányterveinek készítése is megkezdődött. 2002-re elkészült a 471-s debreceni bevezető szakaszának a terve, és megkezdték a hajdúsámsoni elkerülő szakasz tervezését. 2003-ban már a Debreceni-Wesselényi-József A.-Millennium sétány új csomópont kialakítása és a „Lelesz-kanyarnak” az ívkorrekciója, illetve a Jurta kávézó előtti Széchényi-Szakolykerti-Honvéd csomópont körforgalmának tanulmányterve feküdt a tervezők előtt. 2004 elején, már a várost elkerülő variációk közül ki is lett választva a III.-as számú Vállalkozói Övezet mellett elhaladó Nyugati fél-gyűrű terve. Tudvalevő volt, hogy a fél évvel később esedékes uniós csatlakozás után érkező felzárkóztatási keret érkezése előtt lehetetlen forrást találni a beruházásokra.
Ettől függetlenül a megyei közlekedésfejlesztési koncepcióban még 2006 tavaszán, az országgyűlési választások előtt is (!) a 4. sz. főút Bocskaikertet is érintő szakaszának megépítésén túl, a 42. sz. főút határhoz vezető szakasz és a Hajdúszoboszlót elkerülő szakasz, és a 47.-s hajdú-bihari szakaszának 15 éven belül már második felújítása után, a 471-s és a 48-as főút felújítása következett.
2006 őszén, a még akkor regnáló előző MSZP-s többségű vezetés azonban megváltoztatta a sorrendet, majd hozzáigazítatta a közútkezelő „szakmai véleményét”, és ezek a beruházások „kiestek a kosárból”!
Erre hivatkozva készítette elő a regionális tanács jóváhagyásával a térségre eső beruházási programot a kormány megbízásából a fejlesztési ügynökség, melyet könnyed mosollyal szavaztak meg a hajdú-bihari kormánypártiak. Hiába adta be módosító javaslatait a nyirbogáti polgármester a szabolcsi részre vonatkozóan, és hiába adtam be a hajdú-bihari részre vonatkozóan, illetve hiába adtuk be közösen a debreceni képviselőkkel együtt a bevezető szakaszra eső új javaslatokat, egytől egyig süket fülekre talált.
Nincs hova tovább hátrálni, a türelem véget ért, most dönteni kell arról, megpróbáljuk-e minden korábbinál nagyobb nyomatékkal kikövetelni a térségnek teljes joggal járó beruházást, vagy feladjuk a reményt?
De a döntésnél arra is figyelnünk kell, hogy az állandó életveszély, és a vele járó jogos féltés egy idő után felteszi bennünk a kérdést: – menni, vagy maradni? Akik megtehetik, azon fognak gondolkodni, hogy nem érdemes-e inkább beköltözni oda, ahol minden elérhető és nem kell nap, mint nap remegve várni az úton lévőt. És egy idő után, ha ez folyamattá, tendenciává válik, annak nagyon is belátható következményei lesznek.
Ezért sorskérdése a városnak, hogy rövid időn belül képes-e kiharcolni a térség lakóival együtt a jogos járandóságát, az Európában alapvető és egyenjogúságot biztosító, az országban pedig egyenrangúságot jelentő hétköznapi biztonságát.
Alkotmányos jogunk, egyenrangú közlekedésbiztonságot követelni, alkotmányos jogunk
az ország egészének, valamennyi lakójának járó felzárkóztatási támogatásból
a bennünket megillető részhez hozzájutni.
Ezt a jogot veszik el tőlünk, ha nem biztosítják a 471-s felújításához szükséges uniós forrásokat, ezért jogunk van a lehető legerősebb, nem tiltott eszközök használatára.
A szkeptikusok első kérdése, de az aggódóké is: – mit érünk el vele, lesz-e valamilyen eredménye?
Meggyőződésem, hogy lesz eredménye, mert ha a lakosság a kezdeményezés mellé áll, és valóban partnerek lesznek abban, hogy egészpályás útelzárással tiltakozva akciónk a figyelem középpontjába kerüljön, akkor választ kell adni a „nem”-re. Ez a válasz azonban nem fogadható el akkor, ha szakmailag nem tudják kellő alapossággal megindokolni.
Az Európai Unióban tudni fognak erről a megmozdulásról és figyelemmel fogják kísérni a fejleményeket.
És ami a legfontosabb: – a „nem”-re nincs szakmai válasz, csak politikai létezik, és azt most ebben a helyzetben kell felvállalnia valakinek. Nézzük, ki lesz olyan bátor! Ki fog szembenézni a balesetben elhunyt, vagy megsérült szeretteiért is demonstrálóval, a házastársát, a gyermekét, a testvérét, a szüleit féltővel? Álljon elénk a demonstráció napján és nézzen a szemünkbe!
Hiszem, hogy lesz foganatja, hiszem, hogy lesz erő Nyíradonyban és Hajdúsámsonban, reméljük lesz erő a szabolcsiakban, Nyírmihálydiban, Nyírgelsén és Nyírbogáton is.

Legyünk ott, legyenek ott november 27.-én csütörtökön reggel 6-tól, este 6-ig, szánjunk rá egy napot, és meglátják megéri!

Ígérem, hogy akik ott lesznek, újból érezni fogják az összefogás erejét!

„Mert Mindenkit hazavárnak.” Összefogás a 471-esért!