… most jön a feketeleves…

A szokásos novemberi Közmeghallgatásra külön is kértem az intézményrendszerben dolgozók részvételét, mert szükséges volt egyenesből tájékoztatni az érintetteket arról, hogy az eddigi többlettámogatásokat az önkormányzat nem tudja biztosítani. A következő évtől kezdődően az intézményi feladatellátáshoz az állam helyett nem tudjuk hozzátenni a hiányzó cirka 97 millió Ft-ot, amit eddig a kötvénykibocsátásból, vagy hitelből biztosítottunk. Ez azt jelenti, hogy úgy kell kialakítani az önkormányzatra áthárított állami feladatok ellátását, hogy a központi költségvetésből erre a célra érkező normatív támogatáson felül, csak a reálisan tervezhető saját bevételekre számíthatnak. Egyszerűbben fogalmazva bármenyire fáj, de a továbbiakban nem tudjuk hozzátenni azt a többlettámogatást, amit eddig erőn felül is vállaltunk. A húsbavágó hírre, ami a személyi jellegű kiadások csökkentésével jár, jogos és teljesen megalapozott aggodalmak fogalmazódtak meg, melyekkel mélységesen egyetértek. Az elmúlt években ugyanis valamennyien büszkék voltunk arra, hogy intézményeink és szervezeti egységeink feladatellátása magas szakmai színvonalon történt és történik. Ennek eredményeként gyermekeink útravalóként a magukkal vihették a lehető legtöbbet, és az itt élő lakosság a városi átlagnak megfelelő színvonalon hozzáférhetett azokhoz a szolgáltatásokhoz, amit a bölcsődei ellátás, az óvodai nevelés, az oktatás, a szociális ellátások, a hatósági, a közigazgatási és közszolgáltatások, a kulturális, szabadidős és sportszolgáltatások helyben elérhetővé tettek.
A színvonalas munkához elsősorban a munkájukat végző, illetve hivatástudatukból adódóan a kötelező és az állandó önképzéssel kiváló munkát végzők hozzáállásán kívül, arra is szükség volt, hogy az önkormányzat az ehhez szükséges forrásokat, akár más feladatoktól való elvonások árán is, vagy működési, esetenként más likvid-jellegű hitel felvételével biztosítja. A 2006-ban elfogadott, 2007-re érvényes költségvetés megismerése után már világosan látszott, hogy hozzá kell nyúlni az intézményi ellátórendszerünkhöz, de átérezve a megszorítások után keletkező, családokat érintő hatásokat, inkább a hitelfelhasználását választottuk. Így történt ez 2008-ban és ez történik ez évben, 2009-ben is. Az előző évben és ez évben még volt mihez nyúlni, és a rendelkezésre álló kötvénykibocsátásból származó bevételből tudtunk forrást biztosítani a megszokott feladat-ellátórendszer működtetésére, de jövőre már nincs rá lehetőségünk. Ezért ezen a területen csak egyetlen járható út létezik, a személyi jellegű kiadások 15-, illetve esetenként 20 % csökkentése. A vállalkozások helyzetét ismerve, szembesülve az egyre dagadó helyi adó hiánnyal, és adóerőképesség csökkenéssel, mint bevételkieséssel, nem növelhettük tovább a terheket, ezért nem emelkednek az adótételek, és nem kerül sor új adónem bevezetésére. A családok terheit sem növelhettük tovább, ezért nem emelkednek a családi házakat, családi ingatlanokat terhelő adók sem, és nem kerül emelésre az ivóvíz- és a szennyvízkezelés díja sem. Erről érdemes megjegyezni azt, hogy még most is alig több mint 70 %-a a szomszéd településeken, például Hajdúsámsonban, vagy Nyíracsádon, Nyírmártonfalván, Nyírábrányban, vagy éppen Fülöpön alkalmazott díjaknak. Az említett személyi jellegű kiadáscsökkentés többféle módon is történhet: -létszámleépítéssel, vagy bércsökkentéssel, ami értelemszerűen munkaidő csökkenéssel is járna.
Bármelyik megoldás fájdalmas, és egzisztenciákat érint, ezért érthető minden megnyilvánulás, ami más megoldást, „menekülőpályát” keresne. Most azonban nincs lehetőség arra, hogy halogassuk a döntést, vagy „arra játszunk”, hogy majd lesz valahogy a kormányváltás után.
Az intézkedések szükségszerű megtétele után, azonban fokozottan figyelemmel kell kísérni, és vigyázni kell arra, hogy a szakmai színvonal továbbra is a lehető legmagasabb szinten maradjon. Természetesen ez az elvárás csak a hivatástudatra nem építhető, de nélküle nem működhet. Mellé szükség lenne még arra is, hogy a város jövője érdekében, figyelemmel az ellátások és szolgáltatások hosszú távú kihatásaira, minden munkatársunk a jövőben azzal a felelősségtudattal és úgy végezze a munkáját, hogy tudja, azzal a város sorsát dönti el.
Ha átérezzük a ránk következő időszak nyomasztó terhét, és a megtesszük a lehető legtöbbet a „túlélés” érdekében, akkor lelassulhatnak, illetve megállhatnak az egyre nagyobb feszültséget okozó kedvezőtlen tendenciák.

Mint eddig is, ezt a felelősséget kérem mindenkitől, és mint eddig is hiszem, hogy a továbbra is felelősségteljes munkát végző munkatársakra és a városért tenni akaró vállalkozásokra, a Nyíradony közigazgatási területén élő, és a helyi közösséget szerető családokra, most is számíthatok.