Nyíradony, 2008. május 17.

Egy életerős, családjáért és gyermekeiért rajongó édesapát, hűséges rokont és igaz barátot, egy tettre kész, közösségi embert ragadt el hirtelen, előzmények nélkül a halál.

Jókedve és életszeretete példa volt a néha besavanyodó közéletben arra, hogy a jövőbe csak optimizmussal szabad tekinteni. Sokszor bátorította munkatársait, élenjárt, amikor feladatot kellett vállalni, amikor dolgozni kellett, amikor a barátságot kellett erősíteni. Szerették őszinteségéért és nyíltságáért, tisztelték józan meglátásaiért. Munkatársként és jó barátként számos közös programon vettünk együtt részt, de ismerte az egész város lakossága a nagyrendezvényeken, vagy a munkahelyi, baráti körben bemutatott főzőtudományáért, a vendéglátásbeli jártasságáért.

Legendássá vált a „vékony levű pörköltje, és senki nem tudta olyan hitelesen énekelni a minden évben nyárvégén megrendezett „Csősz-Napon” a „Befogom a lovam” és a „Domboldalon áll egy öreg nyárfa” kezdetű közismert dalokat.

Jó hangulatú, a barátságot szerető, haragot nem tartó, segítőkész ember volt, aki nagyon fog hiányozni rajongásig szeretett családján kívül rokonainak, munkatársainak, barátainak, és annak a helyi Fidesz csoportnak, amelynek oszlopos tagja volt.

Isten biztosan fontos feladatot szánt neki, ha nem engedte tovább járni a földi útján.

Hiszem, hogy érezte, és magával vitte a tiszteletünket, a szeretetünket, a barátságunkat.

Isten Veled Barátom, egyszer majd találkozunk!