Önkormányzati és Területfejlesztési Bizottság kisebbségi véleménye a H/2940. számú törvényjavaslatról

A folyamatosan hangoztatott decentralizációval ellentétben, nincs utalás a jelenlegi rendszer megváltoztatására. Az „eljárási formák összehangolása” előrevetíti, hogy olyan projektek támogatására is készülnek, melyekre nem lehetne igénybe venni az uniós forrásokat.
Tovább akarják felügyelni és irányítani a támogatások felhasználását, újabb hálót kívánnak szőni a jogosultak nyakára. Ezzel szándékosan az átláthatóságot gyengítik, és mindenki számára világossá akarják tenni, csak rajtuk keresztül lehet forrásokhoz jutni.
Az előterjesztésben homályos körítéssel ugyan, de visszatér a „tervgazdálkodás” időszaka, és a Kormány szemérmesen, csak attól az időszaktól vállalna garanciát, amikor az uniós támogatások nagyobbik hányada már kifutott.
A középtávú tervezés lehetőségével ellentmond, hogy a Kormány, a regionális tanácsok és a települések megkérdezése nélkül, meghatározta, többek között a közlekedésfejlesztési projekteket.
A hangzatos kötelezettségvállalás azonnal leszelídül, és az előterjesztő, az államháztartás teherbíró képességéhez köti.
A kistérségi fejlesztési tanácsok által támogatott fejlesztéseket mindössze csak „figyelembe kell venni”, nem intézményesítik, és nem erősítik meg szerepüket. A kitörölt „megyei szint” helyett, a kistérségi területfejlesztési tanácsokat kellene forráselosztó szerephez juttatni, szolgálni az Alkotmányban rögzítettek szerint, a választott tisztségviselők közvetlen hatalomgyakorlását.
A költségvetésben véleményünk szerint is indokolt, külön költségvetési soron tervezni régiónként a fejlesztési forrásokat, a megyék, a kistérségek, és a települések közötti, fejlettségbeli különbségek csökkentésére, és a felzárkóztatásra irányuló hazai források felosztási rendjét.
Az önkormányzatok fejlesztési célkitűzéseit támogató források, régiók közötti felosztásánál alkalmazott mutatók súlyozása, valamint a területfejlesztés szempontjából leghátrányosabb kistérségekben szabályozott, forrás-felhasználási rend, támogatható.
A kedvezményezett térségek besorolását szolgáló feltételrendszer újra szabályozása, a Bizottság kollektív bölcsességének köszönhető.
Elnök úrral, és az alelnök urakkal egyetemben, szorgalmaztuk a jelenlegi besorolás felülvizsgálatát, mert tapasztaljuk és éreztük, hogy több kistérség is kimaradna azokból a többlettámogatásokból, melyet a leghátrányosabbak kaphatnak. Ez kistérségenként, 4, de akár 6 milliárd forint is lehet, ezért szükséges volt egy olyan komplex mutató képzésére, ahol mindenki számára világossá válhat a kistérségek, a települések jelenlegi és valóságos, társadalmi-gazdasági és infrastrukturális fejlettsége, illetve elmaradása.
Rendkívül fontos, hogy a dinamikus mutatók esetében, a rendelkezésre álló utolsó 5 év adatait, a statikus mutatóknál pedig a legfrissebb adatokat használják.
Megvan a veszélye annak, hogy az adatszolgáltatás során, a valóságtól eltérő adatok kerüljenek a rendszerbe, a többlettámogatások megszerzése érdekében nem lehet kizárni, hogy az adatszolgáltatók manipulálják a paramétereket.
Fontos tehát az ellenőrző rendszer megerősítése, és a szükséges korrekciók rövid időn belüli végrehajtása.
A mutatócsoportokban, azonban többszöri jelzésünk ellenére sem veszik figyelembe, a roma lakosságnak, az országos átlagtól magasabb jelenlétét.
Azzal védekeznek és hárítják el az erre vonatkozó javaslatokat, hogy nem lehet tudni a valóságos adatokat, illetve ezeket az adatokat nem lehet felhasználni.
A Magyar Tudományos Akadémia egyik illetékes munkatársa, valamint a roma vezetők mindegyike, erről másképpen vélekedik.
Ugyanis le kellene számolnunk az álszeméremmel, és az egyszeri, soha vissza nem térő lehetőséggel élve, figyelembe kellene venni, hogy azokon a településeken, ahol a roma lakosság aránya nagyobb, mint az országos átlag, ott a megoldandó probléma is nagyobb.
Fontos lenne a gazdasági, a szociális, és a foglalkoztatási mutatókat tovább súlyozni a településeken és a kistérségben élő romák arányával.
A mutatócsoportokhoz benyújtásra kerülő módosító javaslatainkat reméljük, az előterjesztő figyelembe veszi, és objektív keretek, tiszta viszonyok között kerül sor az új besorolásra, melyet a bizottságból többen is szorgalmaztunk.
A törvényjavaslat egészére vonatkozó legsúlyosabb kritika továbbra is az, hogy megerősítik a jelenlegi viszonyokat, a közvetlenül választott tisztségviselőket kiszorítják a döntéshozatal érdemi szintjéről, újabb, egyfajta „kápó” hálózattal felügyelik és bonyolítják az egyébként szándékosan túlszabályozott rendszert.
A bizottsági ülésen ezért a kisebbségben maradtak, a döntéshozatalnál tartózkodtunk.