Szent István Király és az Új Kenyér Ünnepe

Tisztelt Ünneplő Közönség ! Hölgyeim és Uraim !
Államalapító Szent István Királyunk élete és alkotása is csak egyetlen pillanata volt a hazának, mégis mindannyian tudjuk, hogy az eddigi legfontosabb.
Alfája és Omegája a magyarság létének, mint kiderült, az egyetlen választható út, mely garanciát jelentett a beolvadás, vagy a pusztulás ellen.
Egy különleges ember, különleges képessége, de mindenekfelett eltökéltsége kellett ahhoz, hogy minden évben megemlékezhessünk a Szent Istváni műről.
Előzményeit mindenki ismeri, hisz legendák övezik a körülményeket, melyek a magyarok őshazájáról és a vándorlásról szólnak.
Az előre küldött felderítőktől származó történetek nem hagyták nyugodni az összetartó családokat, nemzettségeket, akik egymást bíztatva kerekedtek fel megkeresni az ígéret földjét, mely otthont és hazát akartak találni.
A Kárpát medencébe érkezve őseink magukkal hozták kultúrájukat, szokásaikat, az életüket jellemző sajátosságokat. Vad, szilaj létüket, a nomád kultúrák velejáróit.
A Honfoglalás után egy ideig élhető volt ez a világ, mely velük érkezett, de eljött a nap, amikor dönteni kellett, merre menjenek tovább.
Az útelágazás több irányba mutatott, el kellett hát dönteni, görcsösen ragaszkodunk-e a múltunkhoz, és nem vesszük észre a körülöttünk lévő világ jelzéseit, vagy kinyitjuk kapuinkat és azt szélesre tárva beengedjük az Európában uralkodó áramlatokat, besimulunk, beolvadunk, ahogy tették ezt az előttünk élő népek.
Ezek a Koppányok és Vazulok útjai voltak, de a döntés István kezében volt.
Ezért választott egy olyan utat, mely egyszerre volt figyelemmel a külső körülményekre, de ezzel egy időben megőrizte népe tartását és önállóságát.
Pontosan tudta, akkor maradhat meg nemzetünk, ha gyökereiben szilárdan megkapaszkodva, a mindennapokat a kor kívánalmaihoz tudja igazítani.
Fejet hajt, de nem térdel le, elfogadja és elfogadtatja az európai egységet jelentő kereszténységet, de népének saját hazát és önrendelkezést akart.
Népünk a kereszténység felvételével egyenrangú tagja lett az európai népek akkor még formálódó nagy családjának. Megtanulta a nyugattól mindazt, amit érdemes volt, amit meg kellett tanulni, és befogadta azokat is, akik bebocsátást kértek országunkba. Azokat, akik hajlandóak voltak megdolgozni saját és hazájuk boldogulásáért, s ha kellet meg is védték azt.
Szent István vigyázott népére, megvédte országának határait, eredményesen képviselte a magyarok érdekeit. Elismert uralkodó vált belőle, aki gondosan ügyelt és óvta népének hagyományait, szokásait.
Intelmeiben fiának meghagyta, hogy kövesse ősei útját, kövesse az előtte járók bölcsességét. Így szólt erről : „ Aki ugyanis megveti, amit megszabtak atyai elődei, az Isteni törvényekre sem ügyel… Mert kérdezem, mely görög kormányozza a latinokat görög módra, avagy mely latin kormányozza a görögöket latin módra ? Semelyik. Ezért hát kövesd szokásaimat, a tied közt kimagasló így leszel, s az idegenek dicséretére szert így teszel.”
A határok megszilárdítása, az állam szervezetének kiépítése nehéz és akadályokkal teli folyamat volt, mely következetes és olykor ellentmondást nem tűrő akaratot igényelt. Fájdalmas döntések, és könnyekkel kísért szükségszerű intézkedések jellemezték uralkodását.
Nem csoda, ha az Istvánt ábrázoló alkotások mindegyike, szomorú arccal ábrázolja királyunkat. Végig kellett csinálnia amit elkezdett, nem álhatott meg félúton, mert az a nép, és a nemzetté formált akarat széthullását, megszűnését jelentette volna.
Sokat kérte Isten segítségét, erőt kért tőle a mindennapokhoz.
Nem volt meggyőződve arról, hogy tovább tudják folytatni azt, amit elkezdett, erről szóltak Intelmei is. Úgy érezte, több kell, mint földi erő a magyarok megmaradásához, ezért „Mária oltalmát kérte” országára, megteremtve, az azóta is nagy becsben tartott Mária kultuszt.
Ezt a misztikus, egyszerre felemelő és aggódással, félelemmel teli pillanatot örökíti meg Birizdó Gabriella alkotása főterünkön.
Nem feledkezhetünk meg egyetlen alkalommal sem legfontosabb segítőtársáról feleségéről, a bajor Gizelláról. Házasságuk alapja, és kiindulópontja volt a ma is jó magyar-bajor viszonynak.
„A mű elkészült, és az alkotó pihen”, alussza a szentek álmát és vár Arkangyal harsonájára.
De a mű tovább élt, már több mint 1000 éve bizonyítja alkotója nagyszerűségét.
Egy emberöltőnyi időszak csak egy pillanat a haza életében, mégis minden esetben, annak kitörölhetetlen része.
Az európai pályára állt magyar nemzetre kemény idők jöttek, de az irányt mutató pillanat lehetővé tette a megmaradást, lehetőséget teremtett az újrakezdésre.
Mert lett hazája, és lett országa a népnek. S ha le is térítettek, vagy letértünk néha a Szent Istváni útról, mindig visszataláltunk.
Egyenrangú és önálló. Emlékezzünk, hány évnek kellett eltelni, hogy jogilag újra elérjük Európában azt, amit Szent István vívott ki ?!
Alig néhány hónapja mondhatjuk, ha nem is érezzük és ha nem is ad az élet minden tekintetben azonos lehetőséget, az újra formálódó nagy európai családnak azonos jogú és státuszú tagjai vagyunk.
Nem kell erőltetve összehasonlítani, párhuzamot sem kell keresni a két történelmi pillanat között, egyezőséget pedig végképp nem találhatunk az előidéző okokban, de éppen ez benne a különleges.
Mégis úgy érezzük, nem vagyunk felhőtlenül boldogok, mert ez az Európa, már másképpen működik.
Az alapjait próbálják meggyengíteni, amikor egymás után érik támadások a kereszténységet, amikor a korábban állandónak hitt értékek tisztelete veszélybe kerül.
A felgyorsult világban állandóan változnak az értékek, ami tegnap erkölcstelen és felháborító volt, az ma már „belefér”, lehet holnap követendőnek mondják.
Amire azt mondtuk „ilyen nem létezik”, arra már izgalommal várnak.
Amitől felháborodtunk, és azt mondtuk lehetetlen, arra ma azt mondják, a gazdasági érdekek úgy kívánják.
Ezekben a napokban bekövetkezett, amitől tartottunk.
A hatalom birtokosai összevesztek a koncon, összecsaptak a kormányzó pártok lobbi csoportjai, melyek eddig sem a magyar nép, hanem a gazdasági csoportok érdekeit képviselték.
Ma nincs kormánya az országnak, ma, a magyarság legnagyobb ünnepén arra kell ébrednünk, nincsenek vezetői az országnak !
Ma az Államalapítás Ünnepén, az újrakezdést, a megújulást és bizakodást szimbolizáló Új Kenyér Ünnepén is egyben, nincs biztos pont, nincs út, a jelenlegi Magyar Állam életében.
Kérdezem, nem értek volna-e rá a hatalmi harcokkal, és a marakodással még néhány napig ? Nem értek volna-e rá a koncon való osztozkodásra egy kicsivel később ?
Azt kell mondjam, az elmúlt hetek és napok történéseire, hogy ez nem más, mint a Nemzeti Ünnep megcsúfolása, melyet nem lehet szó nélkül hagyni.
De amikor baj van, akkor kell higgadtnak lenni, hiszen az ország nemcsak bankárokból, ügyeskedőkből, politikai kalandorokból és romboló elmékből áll, hanem történelmét ismerő, múltját nem tagadó, a hibáiból tanulni akaró, boldogulásáért tenni akaró, a másikat is tisztelő, keresztény emberekből.
És mindenki tudja, hogy mi vagyunk többen.
Higgadtnak kell lennünk, hiszen történelmi és felelősségteljes ez a pillanat életünkben, mely nem engedhet meg, elsietett döntéseket.
Ebben az évben először, már a Felvidéken is szabadon ünnepelhetik a magyarok összetartozását jelentő ünnepet.
Az Európai Unió közösségének államaként, rövidesen az Erdélyi és remélem a Vajdasági magyarok, és közöttünk ledőlnek a fizikálisan még meglévő, de lelkileg soha nem létező határok, tagjai lesznek a jelenleg 25 államot és több mint félmilliárd embert összekapcsoló közösségnek.
A Föld legerősebb katonai ereje garantálja majd, hogy ne csonkítsák meg újra lelkünket, ne szakítsák szét azt, amit István király magához ölelt.
A körülöttünk zajló eseményekre erőnktől függően befolyással kell lennünk, az Európai Parlament legnagyobb, Néppárti frakciójának erejével, pedig meg kell akadályozni, hogy a közösséget összetartó erőt szétrombolják.
Bízok abban, hogy időleges és rövid ideig tartó ez a megingás, Európa meghatározó politikusai megadják a szükséges válaszokat.
Mindenki számára újra világossá válik, hogy Európa egysége, az Európa-paradigma és maga az Európai Unió szellemiségének alapja, a görög kultúra, a római jog és a kereszténység.
Vannak még utat kereső, vagy azt revidiáló nemzetek, lehet, lesznek köztük olyanok, akik rá is térnek a követendő útra. Mindenestre nem lesz könnyű dolguk.
Nekünk magyaroknak Szent István Király segített, utat mutatott, irányt adott. Az eltelt évszázadok, több mint ezer év igazolta döntésének helyességét.
Intelmeit nem nekünk fogalmazta meg, de ha figyelünk rá, megmaradunk.
Megmaradunk, ha erre a megkezdett útra minden nemzedék rálép.
Akkor nem tévesszük el az irányt, és csak akkor leszünk képesek rá, ha megőrizzük önálló akaratunkat, megőrizzük történelmünket, ápoljuk hagyományainkat, megtartjuk szokásainkat, és tiszteljük a másokét.
Akkor maradunk meg, ha megtartjuk mindazt, ami magyar, s csak annyira alkalmazkodunk másokhoz, ahogyan azt Szent István tette.
Nemzeti Ünnepünkön üzenem, a magyarok útján mindenkire szükség van, mindenkire számítunk !
Országunkban, és a határainkon túl élőkre egyaránt, akiknek sokszor nehéz volt magyarnak maradni.
Üzenem, mindenki számíthat ránk !
Isten áldd meg Magyarországot, Isten áldd meg a Magyart !