Szívünkben örökké élnek
Mára elcsendesedett a világ körülöttünk, kevesebb a zaj, lelassultak a reflexek, kizökkentünk a megszokott kerékvágásból. Türelmesebbek lettünk és egyben zárkózottabbak is.
Készülünk a képzeletbeli Találkozásra, melyet az év bármely napján megtehetünk, mégis más ez a készülődés.
Ma lélekben találkozni fogunk azokkal, akik már nem lehetnek közöttünk, felkeressük Őket nyugvóhelyükön és elmondjuk Imáinkat értük.
A Temető ma újra össze hozza a családok tagjait, a közelieket a távolabbiakat és eltávozott Szeretteinket, akik Égi Otthonukból jönnek el ma hozzánk.
Találkozunk Szülőkkel, Testvérekkel, Gyerekekkel, Nagyszülőkkel, Rokonokkal, Barátokkal, Munkatársakkal, Ismerősökkel, akik már régebben, vagy rövidebb ideje, de nagyon hiányoznak.
Pislákoló gyertyák a szélben, világító mécsesek fénye, a fájdalom és fohász halkan mondott Imái vezetik be a pillanatot, amikor újra szinte érezni fogjuk közelségüket. A Csend jelzi majd, ha megjöttek, ha a Szivárványon túlról megérkeztek.
Itt lesznek ma velünk, égi erejük teljében, mosollyal az arcukon, csillogó szemekkel, ahogyan emlékszünk rájuk, ahogyan megmaradnak örökre, ahogyan a szívünkben örökké élnek.
Rövid ez a találkozás, de mégsem maradhat el, nem pótolható, mert erőt ad és esélyt ad nekünk élőknek, figyelmeztet a hibáinkra és a mulasztásainkra.
Esélyt ad arra, hogy értékeljük, becsüljük a földi időnket, ragaszkodjunk jobban a számunkra fontos emberekhez, mutassuk és bizonyítsuk be nap, mint nap az irántuk érzett szeretetünket.
Becsüljük meg a velük tölthető idő minden percét, keressük, találjuk meg együtt a Földi Élet lényegét, értelmét, és megismételhetetlen örömeit.
Ne fukarkodjunk a dicsérő, biztató szavakkal, ne tartsunk haragot és engedjük, hogy bennünket is szeressenek. Legyünk képesek és méltók a szeretetre itt és most, még ezen a világon.
A Szeretteink sírjánál döbbenünk rá, milyen sok már mögöttünk a kihasználatlan idő és az elvesztegetett lehetőség. Marcangoló az érzés, mert tudjuk, ez a mulasztás nem pótolható, ezért tudni kell tanulnunk a fájdalmainkból.
Így most is ugyanúgy, mint amikor még velünk voltak, valójában ők segítenek nekünk, még ma is üzennek, vigyáznak ránk.
A szívünkben őrzött emlékeink között sokkal több a jó és erősebb a szép, bearanyozza az együtt megélt életünk, velünk maradt pillanatait.
Úgy vésődtek emlékezetünkbe, ahogyan ők is szeretnék: – örökké tartó szeretetben.
Mondjuk el újra Imákba foglalt köszönetünket és hálánkat, mondjunk el ma az Értük szóló legszebb Imánkat, az együtt töltött életért, mindenért, amit tőlük kaptunk.
„Szívünkben örökké éltek, lélekben velünk maradtatok”
Boldog Nyugalmat és Örök Emléket.
Tasó László
