Szociális Népszavazás 2008

Hideg, olykor viharos széllel, hó nélkül, tavasziasan csalóka időjárás közepette elindult a 2008-as év, mely továbbra is verejtékesen nehéz időszaknak néz ki. A „szokásos” áremelések, és a gazdaságról szóló jelentések nem adnak lelki fröccsöt az előttünk tornyosuló feladatok megoldásához, legyen az a magánszektorban, a piaci érában, vagy épen a közszolgáltatások világában. A januári parlamenti szünet végére felpörögtek az események, beindult a „nagypolitika”, amiről inkább rossz véleményeket lehet begyűjteni. A lakosság nagy százalékban nem tesz különbséget kormánypárti és ellenzéki képviselők között, ha számára valami hátrányos döntés születik, úgy tartják, ahogy hallják és látják a média világában: – „az Országgyűlés döntött”, „a Parlament megszavazta”, „a képviselők elfogadták”. „Egyik kutya, másik eb”, „holló a hollónak nem vájja ki a szemét”. Ismerem ezeket a véleményeket, és sajnos mindenkinek nem lehet elmagyarázni az Országgyűlés működését, pedig jó lenne ha pontosan ismerhetnék. Az önkormányzatok, így mi is a költségvetésen dolgozunk és újra keserves ábrázattal, február közepén teszünk pontot a végére.

Biztosan lesznek olyan döntések, melyeket nem szívesen hozunk meg, és nem növelik senki népszerűségét, de sajnos még ebben az évben is elkerülhetetlenek.

A március 9-ére kiírt Népszavazás azonban átrajzolhatja a jelenlegi helyzetet, mert egy rossz, hazugságokkal tarkított, az országot a lejtőre kormányozó és a lakosságot kíméletlenül, egyelőre következmények nélkül sarcoló kormányzati szakasznak lehet vége.

A Népszavazás kérdései egyértelműek, egyik sem pártkérdés, egyik sem eszmei, vagy ideológiai szempontokhoz igazodik. A világ nemzeteinek legfontosabb kérdéseit veti fel, melyekre nem adhatnak választ helyettünk a politikusok, a pártok, a szakértők, a pénzvilág, vagy az üzletemberek. Mert arra, a kérdésre, hogy milyen legyen a magyar oktatás, milyen legyen a magyar egészségügy, a magyaroknak kell válaszolni.

2006-ban már hoztunk ilyen döntéseket, most újra meg kell hozni, mert ennek ellenére, akik felhatalmazást kaptak a kormányzásra, éppen ezek ellenkezőjét teszik

Fel kell ismernünk, hogy a hazugság mindig válsághoz vezet, előbb morális, majd gazdasági válsághoz, tehát az ország süllyedése és a hazugság mindig és mindenhol a világon összefügg.

Mindnyájan tudjuk, hogy semmi nem megy tönkre magától, az autó sem megy ok nélkül és magától a szakadékba, mindennek okozója és felelőse van. Ha valaki komolyan veszi önmagát és az országát, az nem nyugodhat bele abba, hogy hazugságok mindig voltak és lesznek, és ezért nem kell semmit tenni ellene. Ugyanúgy nem fogadható el, hogy tolvajok is mindig voltak és lesznek, ezért hagyni kell, bele kell nyugodnunk.

Otthon ülve, azonban azt jelenti, hogy hagyjuk magunkat becsapni, és a hatalmon lévők minden megtehetnek, hazudhatnak, miközben az átlagembert pitiáner ügyekért meghurcolják, megbüntetik és megbélyegzik. Az önbecsülést az adhatja vissza, ha a kimondott szónak újra súlya lesz, a tetteknek pedig következménye.

A három döntés valójában egy határozott döntésnek felel meg, egy rossz politika, rossz intézkedéseit le lehet zárni, hogy megnyíljon egy új, egészséges, és értelmes viszonyokat megteremtő fejezet.

Az első döntéssel kiállunk az önbecsülésünkért, a másodikkal kimondjuk, hogy nem mi tehetünk arról, hogy az ország lejtőre került, ezért nem velünk kell megfizettetni ennek az árát, a harmadikkal pedig kimondjuk, nincs a politikában helye a hazugoknak, mert a bizalmunk nélkül senki nem képviselhet bennünket.

Felelős döntés, melyet, ha komolyan veszünk, tartást és önbecsülést ad. Ezek megléte nélkül nem lehetünk képesek egyetlen időtálló és a nemzet számára fontos más kérdés megválaszolására sem.

A felelős döntéshez, és a megkezdett évhez legyen erőnk és kitartásunk, hitünk és bátorságunk, párosuljon hozzá jó egészségünk.